Augusztusi lapszámunk vegyes tematikájú; a címlapon Győrffy Sándor munkája.
Egyre több öltözködési ötletet kívánt Frozinától, hogy gömbölyödő hasát eltüntesse. Hatalmas, horgolt szélű kendőket kezdett viselni, de nem a fejére tette őket, hanem a vállára, hogy térdig eltakarják az alakját. Maricska minden héten betoppant. Édesapja hozta csónakkal, amikor a kastélyban leadta a lápi ínyencségeket. (…)
Rész és egész. Sorozatok, mint ezen összefüggéseknek a kibontásai. Győrffy munkáiban meghatározók az összekapcsolódások, az egy tematika köré sorolható gondolatainak kimondása, rögzítése. (…)
Kilenc éven át azt képzelem el, hogy milyen lesz tízéves háztulajdonosként látni a saját udvart. Amikor először feltárult előttem a rozoga kapu ajtaja, még az sem tudatosodhatott bennem, hogy mi mindent látok a fénnyel utántöltött térben, s már sejtettem, hogy ezt, ezt, ezt nem baltázhatom el, ezt a házat udvarostól, kapustól, mindenestől meg kell szereznem, még ha évtizedre is eladósodom. (…)
Géczi János dekollázs tárlata sajátos színekkel gazdagítja a helyszínt és a betérőt. Többszörös az áttét, és így még intenzívebb az élmény… (…)
Idei utolsó nyári lapszámunk vegyes tematikájú; a címlapon Győrffy Sándor munkája.
Kelemen Lajos József Attila-díjas író, költő hosszú ideig főszerkesztője is volt lapunknak. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
a szív ég el utoljára, a szív, / melyben tegnap még ott / fészkelt egy vörösbegy hangja, / majd egyszer csak valahogyan / kötéllé változott, nimfa-illatú / kötélszívvé… (…)
Ha megyek, akkor nem fázom annyira, húzom a bőröndöt, már az ujjaim is meggémberedtek. Egy óra séta után a 8. vágánynál kiírták: Budapest. Hát van Isten, már csak másfél óra várakozás. (…)
Három-négyévesen azt hittem, hogy a fekete kút mélyén valaki lakik. Egy torz ember, aki minden rossz gondolatot visszasuttog annak, aki túl közel hajol. Az öregek ilyenkor csak legyintettek: Ne menj oda, fiam, mert aki belenéz, az magát látja ott, de kifordítva. (…)
A kortárs magyar festészetben Verebics Katalin munkássága a figurális hagyomány radikális újraértelmezését képviseli. Képei a test, az identitás és az emlékezet vizuális konstrukcióit vizsgálják. A festmények nem stabil portrékat mutatnak, hanem fragmentált, egymásra csúszó identitásrétegeket. (…)
elfordítja arcát / a felhajtott gallérú ismerős / sietni kell / nem úgy mint régen / amikor pályaudvarokon / vagy parkok padjain hálózsákban / töltöttük az éjszakát / míg rendőrnek álcázott díszletmunkások / át nem rendezték a színpadot (…)
A Balaton, a tó környéki táj, annak természet adta képződményei: a víz, a berek, a hegy, a szikla – mind jelentős szerepet játszottak Takáts Gyula életében, költészetében, prózájában és képzőművészetében egyaránt. Jelen írásban Takáts életművének méltatlanul keveset emlegetett elbeszéléseivel foglalkozunk. (…)
Visszaemlékezései és naplói egybehangzóan mutatják, hogy milyen meghatározó volt a gyermekkori Balaton-élmény, a nem annyira messze fekvő, a dombok között csak sejtett, titokzatosnak tűnő, hatalmas vízfelület. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
