Áprilissal induló lapszámunk a Filter írócsoportot mutatja be, tizenhárom szerző két-két írásán keresztül.
Játszom, megint, de most az egyszer tétre, / játszom veled, ahogy te mondanád, igen, / a máv-menetrend dönti el, ha vége, / tizenhat háromig még felhívhatsz, szívem. (…)
El fogok késni, Zita vár, nem parázik, de épp ez az egészben a félelmetes. Más lány dühös lenne, ha a fiúja késne, és talán le is lépne, nem várná meg. Zita megvár. Néz a szemembe, és mosolyog. Mintha kést szúrna a hátamba. Zita nem vérengzős, sosem lenne belőle vámpír. Belőlem hamarabb. (…)
esőverte fűszálak köz’ t / – ( ameddig ellát ) – / köröskörül / véres vattacsomók // mozdulatlan tótükrön / gyúlnak apró tüzek (…)
Olykor annyi is elég, / ha tovább lehet szőni a szerelem szőttesét, / amelyet az éjjel ligetében / Történet Úr leterít, reám vágyakozik, / hogy egyszer felöltöztet, / máskor levetkőztet a mondataival. (…)
Elment az esze a Tibinek! Csak akkor vesz el feleségül, ha fényesítem az agyam. Még ilyet, fényesíteni az agyam! Mintha a báli cipőmet fényesíteném. Hatvan valahány évesen bolonduljak meg, inkább maradok özvegyen. Három férjet temettem el, de egyik sem kért tőlem ilyesmit, agyfényesítés. (…)
Hetekig tartott, mire Varezt rábeszéltem, hogy vigye el a fiát a gyermekkórházba. Nem is akartam elhinni, hogy ennyire csökönyös. Amennyire idegenkedett az orvosoktól, az már szinte elmaradottságra vallott. A Könyökölőben Zoki a saját szomszédasszonyát ajánlotta, aki javasasszony hírében állt. Lelki bajokkal oda fordultak a helybeliek, mintha nem is külvárosban laktak volna, hanem egy elszigetelt, babonás, kis faluban. Ők csak akkor siettek a sürgősségire, ha valaki láncfűrésszel levágta a hüvelykujját. (…)
Úgy tűnt, a férfi élete nem terjedt tovább a városi fürdőnél. Sakkozott a vízben, sörözött a parton, nőkkel pózolt a napozóteraszon. Mara rátapadt a képernyőre, kereste azt a bizonyos arcot, de hiába. Visszament a szobájába. Rejtve lépett be a közösségi oldalára. Kínos lett volna, ha kiderül, nem mondott igazat az asszisztensének a hozzáférést illetően. (…)
Szeretek csak úgy beleolvasni a könyvekbe, és mágikus erőt tulajdonítani a véletlenül szembe jövő soroknak. Az első mondat, amit elolvastam, ez volt: Ma mindenki tud írni, aki ráér! Erre ne legyünk büszkék, ez a vég jele. Mindent megértettem. (…)
Mikor érezték először, hogy már nem kívánják egymást, nem működnek férfiként és nőként? A fiatal pár összerezzen. Egymásra néznek, azután a terapeutára. Hirtelen elhiszik, hogy a veséjükbe lát. A leggyengébb pontot támadja, rögtön, az első ülés alkalmával. (…)
Az esés pillanatában már tudom, hogy ebből baj lesz. Amikor az ember maga körül nem folyamatos filmet lát, hanem képkockák sorozatát, akkor mindig baj van.
melletted verset ír egy nő, egy óra alatt hatot, előbb címet ad, utána / bávatag, megdőlő tekintettel, / magabiztosan, tollal, határidőnaplóba, nem javít (…)
a tökéletesség mértani követelmény, ha kézzel rajzolok, készüljek fel. / kézzel rajzolok, lötyögve, vajpuha üléseken utazom délre, / előveszem a fekete szemceruzám. persze megcsúszik.
Fontos megemlítenünk, hogy egyáltalán nem klasszikus, szó szerint értelmezett gyűjteményekről beszélünk, mivel az itt bemutatott munkák többsége tulajdonképpen „paraszolvencia”. Nem arról van szó tehát, hogy két tudatos gyűjtő, külsős szakértők bevonásával, hobbiból, vagy befektetési szándékkal kollekciót épít jól kijelölt témák, stílusok mentén. Ezért a tárlat némiképp heterogén. Dóra Attila és Sebők György kapta a műveket. (…)
Szlaukó László munkái között különös helyet foglalnak el az Ozirisz-orsók. Évtizedek óta időnként épít-alkot egyet-egyet. A sorozat (mert hát annak látszik…) ritkán látható együtt kiállításokon. Néha csak egyet állít ki, máskor hatot, hármat – de ezeket is változó sorrendben. Meditációs tárgyunk, rituális objektünk műalkotássá nemesül. Lélekkel bíró személyes tárgy, háromdimenziós lélekkép – pontosabb a fényképnél, és fontosabb is. (…)
Nézzük meg az alapkoncepciót! Van ugye Frodó, az agglegény. Járja a Megyét, hol egyedül, hol a barátaival. Akkor fekszik, akkor kel, amikor akar, ehet, ihat kedvére. Aztán amikor először felhúzza a gyűrűt, megpecsételődik a sorsa! A felszínen a történet arról szól, hogy új kalandokba bonyolódik, de valójában elveszíti a szabadságát! És ez egyre erőteljesebben látszik, ahogy haladunk előre. (…)
© 2018 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑