Kérjük, ha módjában áll, adója 1 százalékával támogassa a Képírás internetes folyóirat működését. Köszönjük!
Itt a hiba nem a készülékben van. Én idézem elő, szándékosan, és vizsgálom lehetőségként. Az első xerox gép, amin kísérletezhettem egy kutatóintézetben, fél szobát betöltő kolosszus volt, a dobot, melybe az elektromágnesezhető fekete port tettük, még kézzel forgattuk a másolás előtt, aztán jött a ráégetés. (…)
A művészeti alkotásokban egyre nagyobb szerepet nyer a „hiba mint esztétikai motívum”. Ez a természetes eszköztár adódik a technikai apparátusok fejlődéséből, az alkalmazott területek átszivárgásából és a képzőművészeti kifejezési forma színesítéséből. Számomra az esztétikai motiváción túl lényegesebb az alkotási folyamat. (…)
Az én olvasatomban a hiba olyan jelenség, amely az alkotás során az alkotói szándék ütközését jelenti egy váratlan eseménnyel. Azért lehet érdekes ez a fotográfiában, mert ez egy olyan médium, ami a valóságot a maga esetlegességével együtt rögzíti. (…)
Az alábbi tanulmány digitális, „nyers” képmodulációs eljárásokból fakadó hibákat mutat be. A hétköznapi felhasználó, illetve a képszerkesztő programokat használók számára a felsorolt hibák rejtve maradhatnak, hiszen a célszoftverek kezelik az előidézésükért felelős helyzeteket. (…)
Az a racionális, ami egy keret, és meg kell tölteni valamilyen tartalommal, a kreativitás pedig az, ami mindig meglepőbb annál, mint amire számítok? Vagy fordítva? (…)
A techno-médiumok története során mindig egyértelműen felfedhetővé vált az a tény, hogy ugyanazt a médiumot teljesen másképpen használták, használják az „irodában” és a „műteremben”. Korunkban a szoftver meghatározó; annak teljesen eltérő módon való alkalmazására fókuszálunk a művészetben. (…)
Először a művészeti praxis mágikus vetületeiről beszélnék, arról a folyamatról, amiben szellemek, daimónok kezdenek beszivárogni a képbe. A daimón szót itt eredeti értelemben használom, mely nem a démonikusra utal, hanem – szerencsés esetben – isteni-divinatórikus jelként mutatkozik meg, tárul fel. (…)
A kreativitás egyik alapeleme a kockáztatás, az ismeretlen kimenet lehetőségének, a hibázás rizikójának a felvállalása. Így van ez a tudomány porondján is. „Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.” – állapítja meg Albert Einstein. A hiba gyakran nem csupán a kísérlet velejárója, hanem az eredmény éppen általa születik meg, a hibát mintegy magába olvasztva. (…)
Nézőpont- és kontextusfüggő, hol és mit gondolunk épp hibának, avagy hiba-e egy folyamatban a véletlen és az általa létrejött eredmény. (…)
Munkáim geometrikus alapformákból felépülő konstrukciók, kinetikus szobrok, melyek mozgathatók, illetve önmozgók. Hasonlókat a matematikából jól ismerünk, tökéletességüket sokszor unalomig vizsgálgatjuk/vizsgálgattuk. Engem, pontosabban a kíváncsiságomat viszont az érdekli, hogy mi történik, ha a szabályosságukból elveszünk, azaz „elrontunk” valamit. (…)
A köznyelvi, a mindennapokra vonatkoztatott meghatározástól elszakadva, a digitális képzőművészet kontextusában vizsgáljuk, elemezzük, próbáljuk megfogalmazni a hiba jelenségét, felmutatni a műalkotásba épülésének hatás-jellegét. (…)
Isten tökéletességéhez, végtelenségéhez képest az ember tökéletlensége, végessége nem hasonlítható; nem tud a végesnek mércéje lenni a végtelen. A hiba fogalmát tehát úgy is megközelíthetem, mint hiányt, fogyatékosságot a tökéletességhez képest; az ember, mint hibás széria… (…)
A Képírás tematikus számaként megjelenő tanulmány-, illetve műválogatásunk három, részben egymásra épülő kiállítás és hozzá kapcsolódó szimpózium magyar szereplőinek előadásaira, dolgozataira épül.
Idei harmadik lapszámunk tematikus összeállítás, amelynek címe és témája: A hiba esztétikája. Vendégszerkesztő: Gyenes Zsolt. A címlapon Joseph Kadar munkája.
© 2019 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
