Áprilisi számunk vegyes tematikájú; a címlapon Húber András György munkája.
Kérjük, ha módjában áll, adója 1 százalékával támogassa a Képírás internetes folyóirat működését. Köszönjük!
A veszprémi kiállítás meggyőzően bizonyítja, hogy Ország Lili életművében a vissza-visszatérő motívumai (kövek, betűk, betűtöredékek) mellett a falaknak van a legfontosabb szerepük. A fal, ami fizikai és lelki gát, elválaszt, bezár, akadályoz, korlátoz. Akár börtön is lehet. Ugyanakkor védelmezhet is… (…)
Nagyi szép fokozatosan hozzánk költözött, átvette a gyerekfelügyeletet és a háztartás vezetését. Számomra pedig nagyjából két opció kínálkozott, vagy lemegyek a kertbe játszani, vagy a lakásban maradok, amiből az is következik, hogy nagyi előbb-utóbb megkér, menjek ki a konyhába segíteni neki. Elindult a kuktáskodás, és a családi sztorik ismétlődő, végtelen hallgatása. (…)
Szobraimról született számtalan értékelés, kritika, talán egykori barátaim szavai a legértőbbek, legkedvesebbek számomra, ezekből idéznék fel néhányat. (…)
A Transient Human nem egy történetet mesél el, hanem struktúrát próbál adni annak a tapasztalatnak, amely a halál pillanata és a megérkezés között feszül. (…)
Vajon miről beszélgetnek az angyalok műszak után, midőn megfáradt lényegiségükkel billegnek valamely égi vendéglő felhőpuffjain? Már ha van munkaidő egyáltalán, s ebből következően van szabadidő társadalmukban. (…)
Covidos, hideg éjszakákon a kemence melegénél jólesik ráhangolódni a külvilág rettenetes állapotára. (…)
Sajátosan igaz, szenvedélyes éjszakánk volt, s volt mit megbánnom másnap. De lobogtunk, mint a széltében-hosszában kiterjesztett lelkiismeret; s mint a közösség helyettes démonai. (…)
A szolgai jármot 14 éves gyermekként vettem nyakamba, mert édesapám nemcsak a falu legszegényebb embere volt, hanem még az egészsége sem volt meg. Gyermektársaim a cselédség gyermekei voltak. Taníttatásomra sem, de még egyébre sem jutott pénz a családban. (…)
2015-től szombatonként, alkonyat után, az Éneklő Akadémia tagjai (Káplán Géza, Klencsár Gábor, Lékai Sándor, Novák István) és kis létszámú pártolóik összegyűlnek a „Kaposvári Broadway” (Noszlopi utca) egyik presszójának teraszán, hogy aztán, kulturális beágyazottságuk mértékét meghaladva, szételemezzék és felülénekeljék a kultúra aktualitásait. (…)
Egy nagy, tavaszi Bauhaus emlékműsorra készül fel, most az egyszer még „időben”, az Éneklő Akadémia. (…)
Az Éneklő Akadémia a nyolcvanas-kilencvenes években indult kaposvári performansz-csoport, amely olyan eseményeket és foglalkozásokat szervezett, ahol a közösségi éneklés és a természetes mozgásformák találkoztak. Márciusi számunk az ő munkásságukat idézi meg.
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
