Aktuális lapszám

Sticky post

Idei második lapszámunkat Láng Eszter szerkesztette, fókuszában az erdélyi Sóvidék áll. A címlapon Vinczeffy László munkája.

Egy apróság

Sticky post

Kérjük, ha módjában áll, adója 1 százalékával támogassa a Képírás internetes folyóirat működését. Köszönjük!

Ambrus Lajos versei

Arcomon ifjak még / a siklódi / cseresznyevirágok, / dajkálja őket / kölykös, fürge fény, / hogy integető / laboda-álmuk / kövér gyümölccsé érjen, / s a piros szem, / a tegnap-volt virág, / ne a sárba essen (…)

Nagyálmos Ildikó riportja: Hazanéző – lezárult egy korszak a sóvidéki lap életében

Ugyan az utóbbi két esztendőben a lapalapító és -szerkesztő Ambrus Lajos romló egészségi állapota miatt már nem jelent meg a Korondon szerkesztett Hazanéző, harmincegy éven keresztül rendszeresen kiadták a határon innen és túl is ismert, elismert rangos kulturális és irodalmi folyóiratot. (…)

Király László versei

A gyermekkor el nem hagy soha, / jön nagyapám izzadt, medveizmú testtel, / a fogatlan szomszéd félkarú munkái jönnek, / a szeplős orrú vékonyka szerelmek / ha látnak, félénken jó napot köszönnek. (…)

Barabás László: A sóvidéki táj és népi kultúra vonzásában, II. rész

Vidékünk sóval ízesített neve értelmiségiektől való, az egyszerű emberek nemigen ismerték, használták. Annál inkább azt, hogy a bányaközeliek, a parajdiak és a sófalviak afféle „sónyalók”, székely humorba oltva. A nép körében megszokottabb volt a másik táji megnevezés, a Szikonyország. (…)

Barabás László: A sóvidéki táj és népi kultúra vonzásában, I. rész

Sóvidéki határkerülésünkhöz a parajdi Rapsóné vára úrnőjének, mondabeli tündérasszonyának segítségét kérem. Legtöbb idevaló felnőtt, gyermek kedvelt története és tankönyvek, gyűjtemények révén széles körben ismert monda, hogy Rapsóné utat építtetett az ördöggel, hogy a tordai vagy kolozsvári templomba járhasson, majd a fizetéskor jól rászedte a pokolbéli fajzatot. (…)

Láng Eszter: Sóvidék (Prológ)

Sóvidék kicsinyke tájegység Székelyországban, terméketlen földje mégis életet, hitet, ragaszkodást teremt. (…)

Start: 2024/2

Idei második lapszámunk az egyik erdélyi kistájon, a Sóvidéken tekint végig, Láng Eszter szerkesztésében. A címlapon Vinczeffy László festőművész munkája.

Fazakas Réka: Metafizikai kapcsolódások – Koroknai Zsolt installációjáról

A festményreprodukciók különböző világokat szimbolizálnak, kétféle történetet mesélnek el, túlmutatva a közöttük feszülő összefonódásokon, amelyek felfedezéséhez szükség van a szuperpozíció elméletére, mely a részecskék kevert állapotáról beszél addig, ameddig valaki be nem avatkozik a folyamatokba. (…)

Novotny Tihamér: Otthoni sár – „Kiss Kukurica” üzen a csallóközi Aranykertből (2.0)

Nincs kétségem afelől, hogy M. Kiss Márta akkor bizonyít a legerőteljesebben, amikor fest, és csak fest, mert festményein keresztül a legnemesebb értelemben vett autonóm művészet csúcsait ostromolja. Ideje hát kissé alaposabban megvizsgálnunk identitásfestészetének sajátosságait. (…)

Géczi János: A mosoly

Harminchat éves, mint mindig, a világ kezdetétől a világ végezetéig ennyi marad, csupán a hajkoronáját növeszti, azáltal, hogy hajszálait meg-meglengeti a szél, a körmét, amikor a széles vállú, néma és izmos férfiak hátába mar, s a szeme közepén a karimás tükrű pupillát, amely éjszakánként olyan tág és zöld, miként álmában szokott lenni a júniusi Balaton. (…)

Szolláth Mihály versei

kagylókéssel szétfeszítik / élő tagjaim s elviszik / a gyöngyöt mit ajkaidra / kínom verítéke izzadt // húsom inaim szétszedik / szemem szívem szétverik / ágyékomon táncot járnak / koponyámból gurguláznak (…)

Petőcz András: Vissza az égbe – Tandori Dezsőnek küldöm

Ez a lépcső itt ép volt / és érintetlen. Emlékszem, / megcsodáltam simaságát és keménységét, / és most: mintha egy-két perc alatt / évszázadok telnének el, / mintha az enyészet csupán néhány / pillanat alatt végezné el / munkáját, úgy porlad és esik szét / minden. (…)

Novotny Tihamér: Biblia és kép(faragás) – Hadik Gyula művészetéről

Hadik Gyula bibliás témái sohasem keresettek, erőszakoltak, kényszeredettek, sokkal inkább egy örökölt közgondolkodás természetes, bár egyénített, senki máséval össze nem keverhető megnyilvánulásai. (…)

Kontra Ferenc: A kígyó levedlett bőre

Az írás folyamata a külső szemlélő számára hektikus, öntörvényű és áttekinthetetlen. Az író legalább annyira rejtegeti készülő munkáját, ahogyan a szobrász vagy a festőművész. Mintha kiderülne a titka. Holott csak arra gondol, hogy ami még képlékeny, alakulóban van, nem való közönség elé. (…)

« Older posts

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑