Aktuális lapszám

Sticky post

Februári lapszámunk vegyes tematikájú; a címlapon Zoltai Bea munkájának részlete.

Mikó F. László: Az önmegőrzés gesztusa

A művészet azért válhat támasztékká, mert időtlen viszonyítási pont: a rohanó pusztulás közepette olyan állandóságot képvisel, amely nem a múltba révedés, hanem az örök jelen megélése. (…)

Zsubori Ervin: Gábos József világkönyvtára

Ebben a Könyvtárban nincs két egyforma könyv, de két egyforma lap sem. Formák és ritmusok, kontrasztok és egybemosódások, színek és színevesztettségek, síkba préselt domborulatok és térbe kívánkozó kartonívek váltják egymást. (…)

Szabó Gyöngyi versei

Csomót hurkolt az idő a tájra, / meghidegült benned a kis csend is, / ami a tárgyakat összezárta. / Kabát, vastag cipő, kesztyű és sál / nem melegítenek föl többé. / Vacog benned minden, ami fáj. (…)

Zoltai Bea: A kép mint menedék

Az öltések és a közben múló idő mélységében is átrendezik az anyagot. Megszámlálhatatlanul sok láthatatlan jelenlévő, tartó-fenntartó öltés hozza létre, támasztja belülről a képtestet. (…)

Bíró József versei

sarokból sustorgó helyett / zsírral / többnyire feljavítható (…)

Start: 2026/2

Februári lapszámunk vegyes tematikájú; a borítón Zoltai Bea munkájának részlete.

Takács Nándor versei

Ahol a Nadapi utca a főúthoz ér, / transzformátor izzik. A szeszfőzde / udvarán cefre párolog. Nyárfaerdő / zsong a forró levegőben. Árnyékában / a Téglaházi-patak a Bágyom-érbe fut. (…)

Balázs Sándor: Párhuzamos különutak – Ghyczy György és Ghyczy Csongor művészetéről

A történetek párhuzamosak – a művekben mégis elkülönülnek. A kép az élmény szülőlombikja, a művek teszik őket ilyenné vagy olyanná, apává és fiúvá… Elkülönülővé, különutakat járóvá. (…)

Varga Árpád versei

mintha halott lenne / nézem arcát ahogyan alszik / s e látvány víziókat pakol / fejembe regénybe illő / félelmeket előzményestül (…)

Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos: A Magdolna Udvar Schaár Erzsébet-kiállításáról

Az alkotások nem ikonikus műtárgyakként, hanem emberi állapotok egymás mellé helyezett tereiként vannak jelen. A címek nem lezárnak, hanem irányt adnak. Ez a kurátori megközelítés lehetővé teszi, hogy a látogató ne csak szemlélője legyen a szobroknak, hanem részesévé váljon a művész által teremtett belső tereknek, ahol a magány, a várakozás vagy a bezártság fizikai valósággá válik. (…)

Máthé Andrea: Az időtlen és végtelen felé – Krajcsovics Éva és Vojnich Erzsébet kiállításáról

Megtalálják azt a rést, amelyen keresztül a létteljességről és nem a léthiányról tudnak szólni, és arról, hogy a szép, az érték(es) képes áthatolni a rútságon, át tudja törni, ha csak töredékként is, a rút határait, áttűnik a visszatetszőn is. (…)

Gulisio Tímea: Eltüntetők (részletek)

Úgy beszéltük meg, hogy heti egy nap, ami egyedül a tiéd. Ebből lett még egy, mert kívántalak. Még egy, mert sajnáltalak elhagyni. Pár hét múlva úgyis menekülök, nem bírom az állandóságot. Vagy ha nem én futok el, neked akad sürgős vidéki elintéznivalód, ami néha hónapokra húzódik. (…)

Mikó F. László: „A szent tűzözön regéi” – Barics Sándor kollázs-átfestéseiről

Juhász Ferenc nyers, szürreális világába visz el kollázsaiban minket Barics Sándor. A kollázs-átfestések, a rétegek egyfajta burkot képeznek az egyes művek gondolat-csomagjain, melyet Barics elénk tesz: tessék, fejtsd le a felszínt, áss mélyebbre, ha tudsz. Juss el magadhoz. (…)

S. Nagy Katalin: T. Horváth Éváról, új kiállítása kapcsán

Drámai rejtélyek és gyermeki játékosság, nosztalgia és spiritualitás. A sokféle (nemcsak nemes) anyag, képépítő elem ellenére emelkedettség, tisztaság, biztos esztétikai igényesség sugárzik a munkákból. (…)

« Older posts

© 2026 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑