Életművére a folyamatos fejlődés jellemző, és miközben befogadta és beépítette az őt ért impulzusokat, az általa megalkotott képi világ mégis egyéni és őrá jellemző maradt. Számtalan pályatársához hasonlóan izgalmas átmeneteken keresztül jutott el a figurativitástól az absztrakcióig, s néhány évtizede már csak nonfiguratív, esetenként kifejezetten monokróm alkotások kerültek ki a keze alól. (…)
Felhajtottak a garatra a törzsgárda tagjai, felfújták a képzeletüket, ugratták egymást, lehetetlen történeteket meséltek, aztán a sükettelefon-effektus hatására egyikük elértette, másikuk nem emlékezett pontosan rá, úgy adta tovább, aztán egyszer csak már azt mesélte az egész falu, hogy a Balatonba veszett egy férfi, aki kölcsönadta minden pénzét a kocsmárosnőnek, aki viszont meghalt hirtelen. (…)
Nem tudod eldönteni, hogy a víz ér össze szétválaszthatatlanul / az éggel eső után a Balatonon hazafelé utazva, vagy a koszos / és vizes vonatablak tréfál meg ilyen látvánnyal, esetleg (…)
Történt ugyanis, hogy 1955. július 21-én táviratot kapott Földvárról, majd 22-én betoppant hozzá a vendég: Szabó Lőrinc. Az akkor már infarktusából lábadozó, zaklatott, hajszolt költő Kelemenné egy korábbi meghívásának tett váratlanul eleget. (…)
Akadt olyan időszak, amikor a tihanyi levendulaolaj jobb minősítést kapott, mint a provence-i. Ekkoriban az egyik legnagyobb kozmetikumcég, a Coty szintén vásárolt belőle, valamint a tőzsdén is jegyezték. Bittera és munkatársai hatalmas munkát végeztek… (…)
Ezek a talált, tépett, roncsolt papírcsíkokból, felületekből összeszőtt, összeragasztott munkák a végtelen és gyönyörű tengert, eget, szárazföldeket idézik, és a bennünk élő élményeket, emlékeket, érzelmeket. Az installáció mögöttük a civilizációt, jelen és múlt töredékeit, rétegeit. (…)
Nézd meg jól. Néhány fakó folt éppen / befejezte a szétterjedését, / pézsma, okker és árnyékzöld, amik / tegnap a falon élénken voltak / láthatók. (…)
Ország László munkásságában sok különböző technika jelenik meg, olvad össze, de a lényeg valahol a gyökerekben van, abban az esztétikai-gondolati közlésmódban, ami csak az övé, és amit képes közvetíteni mások felé. (…)
Nézed a tavat – a víz mint az idő. / Lábad előtt – mélységes mély a múlt. / Nem hoz vissza soha senki semmit. / Legfeljebb emlék, ha az egyáltalán. (…) – Verseivel köszöntjük 65. születésnapja alkalmából állandó szerzőnket, Petőcz Andrást.
A színek dinamikája, a mozgó, lüktető érzelmek és a monokróm nyugodt világ kettőssége, a festészet és a fotográfia kapcsolódása érdekel. Szívesen festek a szabadban, mert az ottani miliő hatásai később átsegítenek a műtermi munka nehezebb pillanatain. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
