A Képírás internetes folyóirat 2017. február 15-étől megújult honlappal jelenik meg, amely induláskor a friss, Kaposvár tematikájú lapszámot, illetve a teljes 2016-os évfolyam publikációit tartalmazza. Az archívum többi része fokozatosan kerül fel az új felületre. A Szerkesztőség

Aktuális lapszám

Sticky post

Szerkesztette: Kelemen Lajos

Egy apróság…

Sticky post

Kérjük, ha módjában áll, adója 1 százalékával támogassa a Képírás internetes folyóirat működését! Köszönjük!

Póczik Szilveszter: A halott Föld és a rejtőzködő Szűzanya avagy filozófiai határhelyzetek a hálószobában

Bátai Sándor alanyi művész. Nem fut megbízások után. Alanyi és exkluzív. Szobám falán őrzött alkotásai nem galériában vásárolt képek, nem alkotójuktól elidegenült, jelentésükben lecsupaszított, esztétikájukban és jelképiségükben kizárólag tulajdonosukhoz beszélő, általa szubjektív tartalmakkal és hangulatokkal felruházott művek, és nem is kincsképző műtárgyak, nem pénzzé tehető vagyonelemek. Sokkal inkább egy négy évtizedes férfibarátság elkötelezettségének zálogai. Ajándékok! (…)

Urai Dorottya: Vízben oldás – a Magyar Vízfestők Társaságának jubileumi kiállításáról

A választott Vízben oldás cím szépen utal a kiállításon egyeduralkodó akvarell műfajára, ezen felül pedig további gondolati tartalmak, asszociációk előhívására is alkalmas lehet. A szubjektív válogatással összeállított tárlaton a kurátor szándéka szerint három fogalom köré csoportosítva kerültek elrendezésre a művek: játékosság, elmúlás, tér. Ezek között természetesen nem húzódnak éles határvonalak, hanem számos kapcsolódási pont, átjárás fedezhető fel. (…)

Láng Eszter: 56-ról szabadon

Ha festőként színekkel akarnám érzékeltetni a szabadságot, akkor a szín világos lenne, például fehér, ahogy Picasso is fehér galambként fogalmazta meg a békét – és miért ne lehetne a béke és a szabadság „testvérfogalom”. Ebben a kontextusban a sötét szín jelenthetné a szabadság ellentétét, a rabságot, az elnyomást. Ám a dolog nem ilyen egyszerű. (…)

HAász Ágnes: A MET 56-os kiállításáról

A kiállítást az 56-os forradalom 60. évfordulójának tiszteletére immár második alkalommal rendezte meg a Magyar Elektrográfiai Társaság. A tárlaton a társaság tagjainak (43 fő) és három meghívott művészének digitális munkái láthatók. (…)

Prokai Gábor: Torok Sándor emlékkiállítása elé

Torok Sándornak (1936–2006) kitüntetett kapcsolata volt Karcag városával, amelyet elsősorban a Körmendi Lajossal való barátsága alapozott meg, ha leszámítjuk azt a tényt, hogy az ezerhétszázas évek végén, a redemptio idején vándorolt el családja a kunok földjéről a vajdasági Moravicára. Életében is, de halála után is volt már kiállítása Karcagon, legutóbb 2013-ban, a múzeumban. (…)

S. Nagy Katalin: Sziget

Ezerszínű motívum a sziget. Itt a kiállításon szinte minden fellelhető: a kivonulás esztétikája, a szigetlakók saját szabályai, a sziget mint sorsforduló, mint akadály, mint kényszerlakhely, ahonnan nincs menekvés, mint kincses sziget, titokzatos sziget, lakatlan sziget, mint külön világ, ahol létre jöhet az újrateremtés, az újjászületés. Sziget-utópiák, képzeletbeli szigetek, mint az álmok, vágyak, titkok, szorongások kivetülései, mágikus varázslatok. (…)

Munkák a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum kortárs gyűjteményéből

Győri László versei

Fegyelem kell, mert anélkül
széthull a sok szó, szétgurul,
keresheted, merre készül
a gondolat, ha szertehull. (…)

Nyári László versei

lehet-e a tengerparton verset írni
szárazföldi embernek nem lehet
a távolban felsejlő szigetek partok
messze űzik az ihletet (…)

Bertha Zoltán: Föld és ég – In memoriam Oláh János (1942–2016)

A belső így egyben külső tükör is: egész korok, hosszú évtizedek, társadalmi állapotok és változások visszképévé, sorjázó nemzedékek közérzetének hű lenyomatává tágul. (…)

Lőrincz Sándor: „Szelídség jármán vonszolni gyötrő terhét a szépnek…”

Mi dolgunk van a világon? Hogy tudjuk vonszolni gyötrő terhét a szépnek? Ráakadunk-e a boldogító kerek egészre, megtaláljuk-e azt a harmóniát, amelyre vágyakozunk? Írók, költők irodalmárlétről, szeretetről, szépségről, misszióról.

Csernák Árpád kisprózái

Kijelölt út nem volt, de mintha mindenki egy irányba tartott volna… Nem tudtam ellenállni. Sodródtam velük… Enyhén lejtett a nyílegyenes út. Talpunk alatt egyre apróbb kövek csikorogtak, két oldalt nőttek a falak, és a falak közötti tér egyre szűkebb, egyre keskenyebb lett, mintha befelé haladtunk volna a hegy gyomrába… Kintről már semmi nesz nem hallatszott, csak a talpak csikorogtak a kőzúzalékon… (…)

Klencsár Gábor: Kisvárosi féregjáratok (személyes kozmológia)

Visszatérő álmomból 1995 októberében egy kisbusz sofőrje ébresztett valahol a Himalájában, 4000 méterrel a tengerszint felett. Sötétedett már, és a gépjármű megsüllyedt egy vízátfolyásban. Reménytelen volt a továbbutazás. Hátunkra vettük csomagjainkat, aztán egy zseblámpa fényénél elindultunk a tibeti éjszakába. (…)

« Régebbi publikációk

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑