Júliusi lapszámunk vegyes tematikájú; a címlapon Verebics Katalin munkája.
A kortárs magyar festészetben Verebics Katalin munkássága a figurális hagyomány radikális újraértelmezését képviseli. Képei a test, az identitás és az emlékezet vizuális konstrukcióit vizsgálják. A festmények nem stabil portrékat mutatnak, hanem fragmentált, egymásra csúszó identitásrétegeket. (…)
elfordítja arcát / a felhajtott gallérú ismerős / sietni kell / nem úgy mint régen / amikor pályaudvarokon / vagy parkok padjain hálózsákban / töltöttük az éjszakát / míg rendőrnek álcázott díszletmunkások / át nem rendezték a színpadot (…)
A Balaton, a tó környéki táj, annak természet adta képződményei: a víz, a berek, a hegy, a szikla – mind jelentős szerepet játszottak Takáts Gyula életében, költészetében, prózájában és képzőművészetében egyaránt. Jelen írásban Takáts életművének méltatlanul keveset emlegetett elbeszéléseivel foglalkozunk. (…)
Visszaemlékezései és naplói egybehangzóan mutatják, hogy milyen meghatározó volt a gyermekkori Balaton-élmény, a nem annyira messze fekvő, a dombok között csak sejtett, titokzatosnak tűnő, hatalmas vízfelület. (…)
A munkák nem tájképek, a kiállítók nem a természet dokumentálására törekszenek. A sokszor erezetekre emlékeztető, hálózati szövevényt sejtető növényi formák pusztán eszközei az emberi természet megidézésének, az alkotók önkifejezésének. (…)
Vegyes tematikájú júliusi lapszámunkkal debütál a Képírás szerkesztőjeként új kollégánk, Szénási Miklós. A borítón Verebics Katalin munkája.
Az erős fekete-fehér kontraszt, a finom szürke tónusok, a határozott, de ugyanakkor törékeny formák és a különféle anyagminőségek – mint például érdes, sima – tapinthatóvá teszik a vizuális megjelenést. (…)
A hosszú utazása után a partra vetett nádcsomó Ízisz-hajóvá lett, majd Ozirisz-orsóvá változtattam. A nádcsomók a Seholból küldött „üzenetek” hordozóivá lettek, pusztuló, bőrrel borított testté változva, magukban hordozva papír, fa, és más anyagokat, megfejthetetlen jeleket. (…)
Ugyan állandó lakhelyem nem a Balatonon van, de életem negyed részét mindig Balatonfenyvesen töltöttem. Itt, a páratlanul hosszú parton a lemenő nap házának lehettem gyakori vendége: a fények és színek drámai változásainak, az égbolton tornyosuló felhők és a víz mozgásszínházának. (…)
Balatonfenyveshez a táj szépsége, a Balaton szeretete, és a község csendes, nem túl felkapott volta miatt leginkább írók, költők, festők és más művészek kötődtek. Vannak azonban olyan személyek is, akik tudományos munkájukhoz találtak nyugalmat és ihletet ebben a kellemes, déli parti környezetben. (…)
Már a kezdet kezdetén izgalmas életutat bejáró írók, zenészek, festők, tudósok találták itt meg maguknak – s persze ha volt, családjuknak – a nyári nyugalom békés szigetét. S számuk egyre gyarapodott. A fenyvesi parnasszus tablójából három író-alkotót választottam ki… (…)
Tüskés Tibor többszörösen balatoni kötődésű író. A Balaton mellett, Szántódon született és élt hat éves koráig, 1962–1990 között szellemi munkára, pihenésre és barátok fogadására egész éven át alkalmas családi nyaralóval rendelkezett Balatonfenyvesen… (…)
E tanulmány célja, hogy bemutasson tizennégy olyan képzőművészt, akik hosszú éveken keresztül nyaranta vissza-visszatértek Balatonfenyvesre. Számukra a falu nem pusztán alkalmi üdülőhely, hanem a pihenést, feltöltődést kínáló sajátos alkotói közeg. Nyári tartózkodásaik során a balatoni táj vizuális és szellemi impulzusait is beépítették munkásságukba. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
