Márciusi számunk a nyolcvanas-kilencvenes években indult kaposvári performansz-csoport, az Éneklő Akadémia munkásságát idézi meg.
A szolgai jármot 14 éves gyermekként vettem nyakamba, mert édesapám nemcsak a falu legszegényebb embere volt, hanem még az egészsége sem volt meg. Gyermektársaim a cselédség gyermekei voltak. Taníttatásomra sem, de még egyébre sem jutott pénz a családban. (…)
2015-től szombatonként, alkonyat után, az Éneklő Akadémia tagjai (Káplán Géza, Klencsár Gábor, Lékai Sándor, Novák István) és kis létszámú pártolóik összegyűlnek a „Kaposvári Broadway” (Noszlopi utca) egyik presszójának teraszán, hogy aztán, kulturális beágyazottságuk mértékét meghaladva, szételemezzék és felülénekeljék a kultúra aktualitásait. (…)
Egy nagy, tavaszi Bauhaus emlékműsorra készül fel, most az egyszer még „időben”, az Éneklő Akadémia. (…)
Az Éneklő Akadémia a nyolcvanas-kilencvenes években indult kaposvári performansz-csoport, amely olyan eseményeket és foglalkozásokat szervezett, ahol a közösségi éneklés és a természetes mozgásformák találkoztak. Márciusi számunk az ő munkásságukat idézi meg.
ez a futónövény nem akar / futni semmiképp hiába is / keresem ki a növényhatá / rozóból pedig már beérném / azzal is ha egyhelyben futna / és nem is találom nem tudom / hogy pletyka-e és ha az akkor / afrikai vagy tán másmilyen / ez egy nem futó futónövény (…)
A miskolci triennálé nyitó termében mindössze egyetlen művet helyeztek el a kurátorok (a cseh Gina Renotiére és a szlovák Jarmila Kováčová), Zbigniew Sałaj „Fáskamra” című munkáját, s ezzel a (harsány, zenei) felütéssel alaposan alápörköltek a nézőknek! (…)
Kultúránknak, az ember alkotó tevékenységének, civilizációnknak végül is arról kellene szólnia: hogyan is fogjuk vissza, hogyan is fékezzük meg a bennünk szunnyadó, a belőlünk állandóan kitörni készülő fenevadat. (…)
A művészet azért válhat támasztékká, mert időtlen viszonyítási pont: a rohanó pusztulás közepette olyan állandóságot képvisel, amely nem a múltba révedés, hanem az örök jelen megélése. (…)
Ebben a Könyvtárban nincs két egyforma könyv, de két egyforma lap sem. Formák és ritmusok, kontrasztok és egybemosódások, színek és színevesztettségek, síkba préselt domborulatok és térbe kívánkozó kartonívek váltják egymást. (…)
Csomót hurkolt az idő a tájra, / meghidegült benned a kis csend is, / ami a tárgyakat összezárta. / Kabát, vastag cipő, kesztyű és sál / nem melegítenek föl többé. / Vacog benned minden, ami fáj. (…)
Az öltések és a közben múló idő mélységében is átrendezik az anyagot. Megszámlálhatatlanul sok láthatatlan jelenlévő, tartó-fenntartó öltés hozza létre, támasztja belülről a képtestet. (…)
Ahol a Nadapi utca a főúthoz ér, / transzformátor izzik. A szeszfőzde / udvarán cefre párolog. Nyárfaerdő / zsong a forró levegőben. Árnyékában / a Téglaházi-patak a Bágyom-érbe fut. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
