A teljes nyarat felölelő Balaton lapszámunk címlapján Borsos Miklós Sellő című szobra látható.
Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy Takáts Gyula (1911–2008) költő, író, műfordító, múzeumigazgató és Borsos Miklós (1906–1990) szobrász- és éremművész, grafikus több évtizedes kapcsolatának történetét vázoljuk fel Borsos 22, 1961 és 1982 között keletkezett, Takátshoz szóló levelére támaszkodva. (…)
A „munka”, ez esetben huszonegy esszé, valahol a képzet, képzelet és valóság köztes terében, mondhatnánk Univerzumában tett séta, kicsiny kerülőút a világérzetváltások lehetőségei felé. Érzékeny, rákérdező, felfedező és felelős barangolás olyan tájakon, melyeken részben senki sem járt, de szinte minden érdemleges művész mégis, s melyek itt élnek velünk, köröttünk, az időben és térben, a rejtelmekben és méltó névtelenségben. (…)
A kis tihanyi nyaraló, amely mellőzött minden luxust, de amely körül a kert az 1960-as évekre országosan ismert lett, nemcsak a parányi műterme szabadba való meghosszabbításának a lehetőségét kínálta számára. A természetből, a balatoni tájból és irodalmi, zenei élményekből inspirálódó alkotás mellett hosszú évtizedekre a társasági élet egyik fontos helyszíne és a művésztársaival együtt teremtett világ közepe lett. (…)
Takáts Gyula költő, Martyn Ferenc festő- és grafikusművész, valamint Takács Jenő zeneszerző találkozásairól lesz szó, olyan dokumentumok bemutatásával, amelyek az olvasókon kívül az irodalom- és művészettörténeti köztudat számára is újdonsággal szolgálnak. (…)
A Rippl-Rónai „iskolában” festőnek készült Takáts Gyula – ahogy ő fogalmazta – „több oldalról kapja a fényt”: fest, rajzol, versel… és a körülötte tobzódó látvány csodálatára örömmel invitál másokat is. (…)
Városesszé-sorozatunk utolsó felvonásaként szülővárosunkról írunk. Naiv fejjel azt gondoltam, ennél egyszerűbb feladatot keresve sem kaphatnék. Gödöllőről napokig, hetekig képes lennék regélni, köszönhetően kivételesen szerencsés helyzetemnek. (…)
Ha bolyongok Wach, vagy szlovákul Vacov, latinul Vacium, olaszul Vaccia, németül Waizten utcáin, otthon bolyongok. Itt tanultam egy ezerötös menő Ladán a vezetés tudományát. Oktatóm magyarázta el, hogy nem dilinyósság régi tárgyakat gyűjteni. (…)
Az ember korai megtelepedésének következtében Miskolc minden időben fontos, nemcsak geopolitikai, hanem gazdasági központja is volt az országnak. A település növekedése rendre alkalmazkodott az őt körülvevő természeti környezet változatosságához, ennek is köszönheti a település formáját. Miskolc érdekessége az egyes villamos nyomvonala, hiszen mintegy 35–40 perc alatt halad keresztül a városon. (…)
4-5 évesen a Fő utcai Vas-Edény bolt kirakatának segítségével tanultam meg olvasni. A legkedvesebb időtöltésem a Fő utcai, Csengery és Sugár úti házakkal való ismerkedésem volt. Heteken át bámultam őket, ismerkedtem alkotóelemeikkel és olyan pontosan rögzítettem őket, hogy amikor negyven év múlva visszatértem a szülővárosomba, rájuk ismertem, pontosan emlékeztem külsejükre, színükre. (…)
Legutóbbi összeállításunkban mindenki azt a „kedvenc városát” mutatta be, amelyik a korábbi válogatásból kimaradt. Sorozatunk mostani, záró blokkja még személyesebb: a szerzők saját szülővárosukról mesélnek. (…)
Takáts Gyula első találkozása a Balatonnal szinte szimbolikus helyszínen történik. Egy gyerekkori édenkertből csodálkozik rá először a Balatonra. Egyikéből azoknak a kerteknek, amelyek számára mindig is egyfajta sajátos, egyéni, mitikus színteret jelentettek, a tudás, a bőség, a világ/teremtés, a rend, a béke, a természet és az ember egymásra utaltságának-találásának és harmóniájának színtereit. (…)
A Képírás immár harmadik alkalommal szenteli a három nyári hónapot a Balatonnak, mert „nekünk a Balaton a Riviéra”. Felvidéke pedig a mi Toscanánk. Ahogy Oláh Miklós írta a tavalyi bevezetőjében, az most is áll: az idei nyári szám tartalmát is „a balatoniság adja, rendezi egybe”. (…)
Balaton tematikájú lapszámunk tripla szám, mindhárom nyári hónapot felöleli. A címlapon Borsos Miklós Sellő című szobra látható.
A kert végében ások, a ház falán lógó csupasz villanykörte halvány fényénél. Csendes az angol kisváros, csak azt a tengerzúgásra emlékeztető zajt lehet hallani alig hallhatóan, ami a közeli autópálya felől vibrál folyamatosan. Olyan hangon roppan a föld, ahogy a ruha szakad, rögök gurulnak ki egymás után a fűre a sírból. (…)
Az [okosház] pontosan tudta, hogy a [lakó]-nak mire van szüksége, elvégre ezzel az irányelvvel került a piacra, közel egy évtizede. Eleinte még kísérletezett, itt-ott módosított apróságokat, bekalibrálta, hogy mi mennyire fontos, és a döntési folyamatba bevonta [lakó]-t is, akivel szúrópróba-szerűen minősítette a napja szakaszait. (…)
© 2021 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
