Augusztusi lapszámunk vegyes tematikájú; a borítón Nagy Miklós felvétele.
Menjünk le a tóhoz, dobta be az ötletet Mara, hullámokat vetett a szobám levegőjében, figyeltem pár percig. A félig nyitva hagyott szobaajtó felé biccentettem, bólintott, hogy érti, nem akarom apámat egyedül hagyni. Nem lesz semmi baja, talán még örül is, ha elmegyünk. Megvontam a vállam, se igent se nemet nem tudtam mondani, nem akartam eldönteni semmit. (…)
Ki ne érezte volna az Alsó pincesoron elköltött első közös vacsora után, a hegy levének rituális magunkhoz vétele közben a nap éltető erejét, ami először még aranylóan, majd mélyvörösen nemcsak átsütött az üveg karaffákba és kelyhekbe töltött borokon, hanem az előző években sugárzott adagjaiban jelen is volt minden elfogyasztott kortyban… Jegyzet a Zamárdi-Kőhegy Alkotótelep VIII., 2018. évi symposionjáról.
Kilenc önállóan megmunkált parcella adja ki azt az időlegesen egybenyitott birtokot, amely itt és most, a lovasi Nagy Gyula Galériában, S. Nagy Katalin rendezésében a szemünk elé tárul. A kilenc Föld-míves szerszámai, azaz a felhasznált eszközök, meglehetősen változatosak. Festék és ecset; kés és fűrész; számítógép és nyomtató; olló és ragasztó; kréta és papír; festékfújó és függönyrojt, bakelitlemez és rafia egyaránt kellett hozzájuk, egyebek mellett. (…)
Az volt a legfurcsább, hogy amikor elkezdtem a különféle rátétekkel díszített lemezeket lefotózni, majd otthon a komputerre letöltve visszanézni, a képernyőn egyszerre látva őket, sokkal szebbnek tűntek, mint egyenként. Jelenleg nagyjából 1400 különböző kapudísznél tartok. (…)
sorsom színes / palettákra száradt / kőnek szárnyat festek / követ a madárnak // aranyló lazúrra / sötét pöttyöt ejtek / camera obscurát / bezárt képzeletnek (…)
Azt mondta: lelke van / a fának. Meg a folyónak / is. Csak benned nem látott / semmit, ami megérinthette / volna. Valójában hazudott. (…)
A jelen esszé írásakor épp hatvanéves költő, Turczi István egyetlen kötetben közölt, 1100 soros, elégia műfajmegjelöléssel ellátott Üresség című grandiózus hosszúverse a szerző saját, a könyv fülszövegén feltüntetett megfogalmazása szerint lírai főműve. Habár egy hatvanéves alkotó esetében nyilván nem beszélhetünk lezárt életműről, a megjelölés mind az Üresség terjedelmét, mind pedig poétikai-esztétikai színvonalát illetően találó lehet, ha a szerző önnön művéről tett megállapítását a következőképpen pontosítjuk: eddigi lírai életművének legjelentősebb darabja. (…)
Felnőttél. / Megkötve szívben, csontozatban, / földi műveletekre készen. / Már fáj a bőröd alatti vándorlás. / Tagadásokon bukdácsolsz át, / idegen mondatok hullanak eléd.
A Spanyolnátha Könyvek Falánk idő címmel megjelentetett kötete az utóbbi, mintegy két évtizedben Turczi Istvánnal készített interjúkat és interjú-részleteket gyűjtötte egybe. Pályatársak, újságírók, szerkesztők faggatják, megismerni akarván a titkot, az alkotó- és szervezőmunka belső hajtóerejét, a világról való gondolkodás fundamentumát, egy követésre méltó értékrendet.
– Cssss, tudod, itt nem lehet hangoskodni. Olyan, mint a könyvtár. / – Hol vannak a könyvek, nagyi? / – Itt nem olvasunk. / – Akkor mit csinálunk? / – Befelé beszélünk. (…)
Amikor még kissrác voltam, folyton szerelmes voltam. / Azoktól a testre feszülő egyenruháktól az iskolában / meg lehetett veszni. Ezt csak az érti, aki megélte, / meg Fellini mester. / A dupla diktatúra és az élet féltése végképp feltüzelt, / de több volt ez, mint fiatalság, ellenállás és buja életösztön. / Azok a lányok tényleg gyönyörűek voltak! (…)
© 2018 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
