Idei negyedik lapszámunk vegyes tematikájú; a címlapon P. Boros Ilona munkája.
A fekete – pontosabban a fekete-fehér – és a piros házasítása az utóbbi évtizedekben Daradics Árpád művészetének messziről felismerhető védjegyévé vált. Picasso kék korszaka a kilencszázas évek első évtizedére esik, Daradics piros korszaka körülbelül száz év elteltével veszi kezdetét, és még nem tudni, meddig terjeszkedik az időben. (…)
Úgy mozgott a tupperos nő keze, ahogy a második adag tésztát gyúrta, mint azok a tüskék, amikbe beleesett ma már a Roli legalább négyszer, meg a szája is mozgott, hogy a kelesztőtál meg a Mix Fix. Elmondta ezeket az utcánkban havonta kétszer, mert a Husztik anyja is tupperozott, nemcsak a Detti néni, de gondolkozott egy ideje a Bőzsöny Magdi néni is rajta, hogy beszáll, mert akinél a bemutató volt, kapott egy tupperos sótartót mindig, de volt, hogy egy műanyag sodrófát is adtak. Megérte. (…)
„Anyukám, én királykisasszony vagyok?”, kérdezte Őzite Őzite-Anyukától, akit nem ért váratlanul a kérdés. Hozzászokott ezekhez az újszerű helyzetekhez. Őzite ugyanis egyre messzebb merészkedett az idegen világba, elég sok újat látott, s végül mindig odaszaladt hozzá, hogy megkérdezze, mi is az értelme a tapasztaltaknak. (…)
A vonal, amiről mindig azt halljuk, hogy a természetben nem létezik, absztrakció, csak az ember találta ki segítségül, hogy ábrázolni tudjon, nos, ez az elvont vonal P. Boros Ilonánál élő valóság lesz: vonalból fonal. Ilona megtestesíti a vonalat. (…)
egy tükörfalnál / állok / a tengert nézem / eltűnik / ha / megfordulok / akár egy holnapi álom (…)
A júniusi laptervben Kántor Zsolt, Sztojcsev Szvetoszláv és Vasas Tamás versei, Gergely Tamás meséi, Joó József prózája, Kováts Albert és Szombathy Bálint esszéi, valamint Láng Eszter Sebők Györggyel készített interjúja szerepel.
A plakátok, hirdetések felkerülnek különböző felületekre, mint például kerítéselemekre, azért, hogy információkat közvetítsenek. Idővel emberek által, vagy természeti hatásra el-, illetve lekerülnek onnan, letépik őket vagy megrongálódnak. Ez azonban nem állítja vissza tökéletesen az eredeti, korábbi, „tiszta” állapotot, hanem a maradványok hibaként, töredékként, felesleges, használhatatlan, célt nem szolgáló látványként – vizuális hulladékként jelennek meg. (…)
Egy grafikám nyomtatásakor kép helyett a nyomaton különböző betűsorok és tipográfiai karakterek voltak láthatók. Első reakcióm az volt, hogy kidobom az így létrejött nyomatot, de felfigyeltem a betűkarakterek és sorok változatos ritmusára. Mint kiderült, azok a kép byte kódjai. Úgy gondoltam, ilyen értelemben a digitális kép szimbólumaiként alkalmasak a grafikai transzpozícióra. (…)
Az Online ID sorozatomban egy egyedi, általam kidolgozott képalkotási módszerrel dolgozom. A portrésorozatban a multipoligonális renderelés lehetőségeit kihasználva módosítok háromdimenziós környezetben klasszikus, igazolványkép-szerű portrékat. (…)
Itt a hiba nem a készülékben van. Én idézem elő, szándékosan, és vizsgálom lehetőségként. Az első xerox gép, amin kísérletezhettem egy kutatóintézetben, fél szobát betöltő kolosszus volt, a dobot, melybe az elektromágnesezhető fekete port tettük, még kézzel forgattuk a másolás előtt, aztán jött a ráégetés. (…)
A művészeti alkotásokban egyre nagyobb szerepet nyer a „hiba mint esztétikai motívum”. Ez a természetes eszköztár adódik a technikai apparátusok fejlődéséből, az alkalmazott területek átszivárgásából és a képzőművészeti kifejezési forma színesítéséből. Számomra az esztétikai motiváción túl lényegesebb az alkotási folyamat. (…)
Az én olvasatomban a hiba olyan jelenség, amely az alkotás során az alkotói szándék ütközését jelenti egy váratlan eseménnyel. Azért lehet érdekes ez a fotográfiában, mert ez egy olyan médium, ami a valóságot a maga esetlegességével együtt rögzíti. (…)
Az alábbi tanulmány digitális, „nyers” képmodulációs eljárásokból fakadó hibákat mutat be. A hétköznapi felhasználó, illetve a képszerkesztő programokat használók számára a felsorolt hibák rejtve maradhatnak, hiszen a célszoftverek kezelik az előidézésükért felelős helyzeteket. (…)
Az a racionális, ami egy keret, és meg kell tölteni valamilyen tartalommal, a kreativitás pedig az, ami mindig meglepőbb annál, mint amire számítok? Vagy fordítva? (…)
© 2019 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑