Aktuális lapszám

Sticky post

Idei harmadik lapszámunk, a Felvidék című irodalmi és képzőművészeti összeállítás vendégszerkesztői Mayer Éva és Balázs F. Attila. A publikációk négynaponta követik egymást.

Fellinger Károly versei

Apám
az utánozhatatlanra ütött,
az egyetlenre,
akiből nem születik
még egy. (…)

Fábián Zoltán: A kozmosz dala

Fábián László – hadd legyek kissé személyes – APA –, úgy nyúl a betűkhöz, lévén olyan író, költő, irodalmár, aki mindig is fogékony volt a képzőművészetre, hogy esztétikummal ruházza föl a „kacsacsőrt” a „kukacot” a „zárójelet”, teremtve ezzel valami új értelmezésű, összetett pszeudo-iniciálét. (…)

Fábián László képversei

Kemény Zoltán: Élni hagyni az anyagot

A véletlen, a talált tárgyak gyűjtögetése, sokszor hosszú hónapokra való elraktározása. A várakozás. A várakozás arra, hogy egy szem, egy kéz segítse őket egymásra találni. Hogy mű legyen belőlük, hogy életre keljenek. – Gondolatok T. Horváth Éva művészetéről, Otthon lenni című kiállítása kapcsán.

T. Horváth Éva: Otthon lenni

Z. Németh István versei

Milyen ősz lett hirtelen
idebenn a bordák mögött,
a szívkamrában nem szokott
ily korán estelülni. (…)

Száraz Pál: A síoktató

Helmut Anita asztalánál ette meg az ebédet, amelyet a konyhafőnök három emberre méretezett. Ebéd után együtt kávéztak a kávézóban, később együtt sétáltak. Estére kitört a flört. (…)

Mázik Orsolya versei

fekete éj hív mulatni
mennem kéne
de félek a megváltoztathatatlantól (…)

Thiele-Csekei Enikő: Falak

Az öregotthon steril fehér falai riasztóak és hidegek. Az élet a fotocellás ajtók előtt torpant meg. Pedig nyár van, hét ágra süt a nap. A gyermekek a szemközti óvodában karikáznak, önfeledten zsibongnak, kacagnak. Egy lovas kocsi viszi a vendégeket a tóhoz, majd a borospincék irányába. Élünk. (…)

Varga Imre: Alkímia és köznapok

A Higany Fája
Zöld Sárkányt terem, a Fém
Hótigrist temet. (…)

Kovács Gergely: Gondolatok Orosz Lajos művészetéről

Orosz Lajost az absztrakció művészei közé kell sorolnunk. Ez teljességgel egyértelmű, akkor is, ha művein, s főleg korábbi művein az absztrakció helyenként némi figurativitással ötvöződik. Továbbá akkor is, ha művészete vonatkozásában bizonyos szempontból szerencsésebbnek tűnik az „absztrakt” helyett az „informel” szó használata. (…)

R. Nagy Krisztián: Hodžova u. 36–42.

Láttam, ahogy Rezniková néni a kapuhoz ér. Mindkét kezében súlyos bevásárlószatyor. Kiléptem, és már messziről hangos „Kezit csókolom, Katarina néni”-t eresztettem el az irányába, elsősorban üdvözlésképp, másodsorban, hogy jelenlétemre felhívjam a figyelmét, és a lépteim tempójával egyetemben jelezzem neki, tessék várni, máris nyitom önnek az ajtót. (…)

Borbély Károly: A formák, a síkok

Lipcsey György a sík és a tér, a tárgyi világ problémakörét szakrális közegbe emelte. Az anyag formálódása új és új alakzatba rendezi a síkokat, felületi minőségeket. (…)

Kulcsár Ferenc: Fájdalmas voltam, körbegondolt s tömör

Kezdetben volt a / mesebeli bicska, / pengéje, mint az / Isten szeme, nyitva: // vak embert formált, / köztünk fel-le járjon, / s angyalt is vésett, / égből alászálljon – Lipcsey György-dalok (részlet) (…)

Soóky László versei

A szerelmes bohóc asszonya / combja közt térdel / ott dúdolja Gilgames énekét: / halandó a halhatatlanságról. (…)

« Régebbi publikációk

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑