• Irodalom
  • Képzőművészet
  • Ághegy-vendégszám
  • Apokrif-vendégszám
  • Finn lapszám
  • Földem antológia
  • Képírás Füzetek
  • Kereszt különszám
  • Spanyol lapszám
  • Keresés

    Adó 1%-a


















    Hegedűs Kálmán: Liszt Ferenc orgonaművészete Finnországban

    Suomi-Finland orgonatérképét szemlélve feltűnik, hogy a nagy svéd-orosz háború (1713-21) előtt meglévő összesen tizenöt finnországi orgonából kilenc a nyugati partvidéken volt. A legrégibb számon tartott orgonista, Eskil, 1756-ban szolgált Turku városában. Turku (svédül Åbo/ejtsd: Óbu) impozáns középkori katedrálisa 1670-ben kapott orgonát Horn, holland származású ezredestől.

    Ezt a hangszert a Turkut 1713-ban megrohanó oroszok gyújtották fl. Ugyanezt tették a szerbek is a Pécsi Székesegyház orgonájával 1710-ben. A svéd-holland-francia-német-svájci városokban dolgozó ügyes finn ácsok, kézművesek, kovácsok és hangszerészek Finnországba való visszatérésük után komoly orgonákat építettek. E hangszerek erős északnémet-svéd hatást mutatnak. Négy francia van. Egy Cambridge városból skandináv körutat tett angol utazó, Edward Daniel Clarke a turkui katedrális orgonáját írja le. Elmondja, hogyan csodálták meg az orgonát a távoli keleti finn vendégek. ”Életükben először láttak ilyen hangszert. Közülük ketten lassan a billentyűk elé óvakodtak, és félve megérintették azokat. Az orgonasíp éles hangjától megrettenve ugrottak hátra, egészen a karzat kőkorlátjáig.”

    Liszt Ferenc orgonaművei lassan jutottak el finn földre. A Mester halálának évében 1886. február 8-án Helsinki evangélikus katedrálisában (amit félig készen láttak Podmaniczky és Prónay) Liszt: Tu es Petrus és B-A-C-H orgonaszólókat játszott Hans Karlsson svéd orgonaművész, aki Stockholmból látogatott át. 1887. október 28-án Liszt: Ad nos, ad salutarem undam fantázia és fúgát mutatta be Karl Sjöblom helsinki svéd művészjelölt. A finn nyelvű újság kritikusa szerint: ”Faltin úr becsületére szolgál, hogy ilyen kiváló tanítványa van. Sjöblom úr második darabja is valami nehéz és ragyogó Liszt darab volt. Az orgonista azonban nagy tudással és hibátlan technikával játszott.” Így alapozták meg a Danzig (ma Gdansk) városában született Faltin és a svéd-finn Sjöblom Liszt orgonás jelenlétét. Sjöblom később híres és sokat utazott orgonaművész lett. Robert Kajanussal és zenekarával még a bajor Rheinberger orgonaversenyét is bemutatták. A koncerten Marianne Lagermack kivételes sikerrel énekelt a Skandináviában közkedvelt Joachim Raff Liszt-tanítvány Sei still dalát. Sjöblom 1902. március 30-i orgonaestjén remekelt Liszt: Ad nos, ad salutarem művével.

    1904. áprilisában Hans Fährmann drezdai orgonaművész játszotta Julius Reubke (Liszt tanítvány) C-moll orgonaszonátáját a Johannes templom új lipcsei koncertorgonáján. Reubke műve közel áll Liszt Ad nos darabjának szelleméhez. A nagy német orgonista szenzációs Liszt: B-A-C-H-t játszott.

    A Zichy Mihály házához valamint Sophie Menter és Auer Lipót nyaralóihoz közel álló Terijoki tengerparti város (az 1944-ben elveszített és soha vissza nem kapott Dél-Karélia része) 1910. június 23-26. között ének-zenei fesztivált rendezett. Híres volt nagy evangélikus templomuk és ezüst sípos szép hangú német orgonájuk, amit az ott nyaralt cári család is megcsodált. A nyitó szám Liszt: B-A-C-H-ja volt, amit Lipcsében tanult és Európa hírű finn művész, Oskar Merikanto adott elő. Aino Ackté finn szopránénekesnő (a párizsi és a drezdai opera tagja) Liszt dalokat adott elő.

    Az egész Európából érkezett vendégek között magyar küldöttség is volt, amelyet Ispánovits nyelvészprofesszor vezetett. Toivo Kuula fiatalon elhunyt finn komponista Enrico Bossi tanárát hívta meg Itáliából 1912. november 19-én a helsinki katedrálisba. A nagyszerű olasz zeneszerző-orgonista saját művein kívül Lisztet és Debussyt is játszott. Őt követte Dedinszky Izabella Budapestről, aki 1920 nyarán a Johannes templomban Liszt: B-A-C-H és Kodály: Preludium-ot játszott. Időközben értek komoly művészekké a svéd-finn Martin Wegelius és a német-finn Richard Faltin által 1885-ben alapított zongora-orgona akadémiai osztály növendékei. A svéd-finn Elis Nyman Helsinkiben, a karél-finn Väinö Mäkinen a híres Kalevala vidék fővárosában, Sortavalában lett orgonaművész.

    Max Reger zeneszerző, orgonaművész Busonitól kapott kedvet hosszabb helsinki tartózkodásra. A München után Lipcsében tanító és Bülow után Meiningenben karmesterkedő Reger ezt a szándékát 1895. június 18-án kelt levelében közölte Busonival. Jó lett volna, ha az 1916-ban 43 évesen elhunyt zseniális Reger Helsinkiben Busoni utódaként tanít, orgonál és komponál.

    Richard Faltin munkájának értéke szinte felbecsülhetetlen. Például Linnavuori és Tiainen nevű tanítványai egyszerre jártak hozzá zongora és orgonaórára. Három orgonás tanterme is volt. Leipzig, Berlin és Danzig kultúráját hozta el Helsinkibe. A kikötőben (ma a Legfelsőbb Törvényszék palotája) ma is álló szép házának termében komoly német koncertorgona és hangversenyzongora állt. Az orgona ma Turkuban van a Sibelius Múzeumban.

    A Svéd Líceummal szemközti Német evangélikus templomban is szép orgona áll. Busoni a Liszt: Weinen, klagen variációkat és Bach műveket játszotta az árva gyerekek javára rendezett esten. Számtalanul sok ilyen zenei eseményen hangzott fel Liszt muzsika.

    Egy nagyon értékes és hősies korszak zárult le a második világháborúval. Magyar vonatkozása C. Nagy Béla magyar orgonaművész-jelölt 1939. május 20-án Liszt B-A-C-H-val aratott sikere volt a Johannes templom 1890-ben Lipcséből hozott nagy 4-manuálos orgonáján. A későbbi magyar etnomuzikológus, Bartóktól is tanult és Sibeliust jól ismerő C. Nagy magyar-finn evangélikus egyházi ösztöndíjjal tanult Helsinkiben. Elis Mårtenson svéd-finn orgonaművész (pompás Bach, Liszt, Reger játékos) sokat várt tőle. A November utolsó napján Helsinkit hadüzenet nélkül megtámadó szovjet bombázók elől C. Nagy sem tudott hirtelenjében megfelelő óvóhelyre eljutni. Így szakította le bal alkarját a légnyomás.

    A háború után Sebestyén János Liszt: Weinen, klagen variáció sorozatát játszotta a Sziklatemplomban. Liszt Ferenc orgona és kórusművei nem igen szerepeltek. Fogadtatásuk hangnemére jellemző az idős Olavi Kauko kritikája: ”Liszt Vater unser – Miatyánk – műve a vallásos érzés valódi kifejezése, ám kompozícióként valahogyan ideiglenes jellegű, ha mégoly műgonddal alkotta is azt meg a szerző.”

    Az átütő siker Koloss István 1981-es és 2000-es Turku-Seinäjoki-Tampere-Helsinki koncertkörútja hozta meg. Kiváló zeneszerző, aki nagy műsorán, saját művein és a ragyogó improvizációkon kívül még Bartók átiratot is játszott. Ám a hazai koncertéletben a Liszt: Ad nos,-t is utolérte Seppo Heikinheimo (1928-1997) fő zenekritikus ironikus fanyalgása: ”Markus Wargh (svéd-finn művész) úgy dörgette fentről Lisztet, hogy annál jobban már nem is lehetne. Az ”Ad nos, ad salutarem undam” hiánytalan érzést hagyott maga után, bár annak összes piano része alapvető ürességtől kong.”

    Liszt B-A-C-H preludium és fúga orgonaművének finnországi jelenléte legalább olyan problematikus, mint a mai napig időnként meghökkentő érzelmi kitöréseket kiváltó Á-dúr zongoraverseny. Mennyire más érzéssel olvastuk a Budapesti Szent István Bazilika orgonaművészének, Koloss Istvánnak 1999. március 7-én Mannheim és 1999. április 22-én Bamberg katedrálisaiban aratott Liszt: B-A-C-H-t méltató német újságkritikáit.

    A Helsinkitől egy délután és éjjeli kellemes 440 kilométeres hajóútra fekvő Stockholmot mégis fényévek választották el tőlünk, amikor a Stockholms Konserthuset – Koncertpalota csodálatos svéd hangversenyorgonáján 2000. szeptember 9-én felzúgott Liszt: B-A-C-H –ja. Hampus Lindwall ifjú svéd orgonatehetség J.S. Bach neve felett húzott fel nagy fényes lobogót. Minden kicsengést élni és szólni hagyott. Természetes hanglejtésű ritmusokkal lélegző fölényes virtuozitással játszotta Liszt zenéjét. Amikor a lobogót a csúcsra felvitte, az három nagy akkord-csattanással bomlott ki és Liszt nagystílű íveiben kezdett a kék égben örvényleni. Villámlások és dörgések válaszoltak egymásnak, miközben feltárult a Mindenség. Mindehhez azonban komoly orgona, pompás akusztika, szárnyaló kicsengés és Liszthez méltó környezet kell, amit a Konzertpalota, no meg a Gustaf Wasa és Klára templomok biztosítanak. A legcsodálatosabb a Stockholm feletti ősi egyetemi város Uppsala katedrálisa. Orgonája a Párizsi Notre-Dame és a Müncheni Freuenkirche hangszereivel vetekszik. Lindwall úr tisztán frazeált korrekt játéka villantotta fel a Liszt: B-A-C-H és J.S.Bach: G-moll fantázia és fúgát (BWV 542) bevezető, egymással szinte kongeniálisan identikus a csúcsról lefelé ereszkedő szekvencia dallammeneteinek közeli rokonságát. Európa zenei öröksége szól benne.

    Ugyancsak említést érdemel az 1981-ben Budapesten Liszt hanglemez-nagydíjat nyert ifjú stockholmi orgonaművész (jelenleg Koppenhágában professzor) Hans Fagius Svédországban kiadott Liszt orgonalemeze.

    A Helsinkiben napvilágot látott Liszt: B-A-C-H–ért kapott negatív kritikák közül a három legjellemzőbb:

    a) Markku Hietaharju tehetséges és Hamburgban megtapsolt orgonistánk 1987. február 7-én játszott a helsinki Johannes templomban. Másnap Olavi Kauko ezt írta: ”Liszt csaknem káoszba fulladó vad megszállottságú művét Hietaharju figyelemreméltó tehetséggel tolmácsolta.” Világos beszéd. Az orgonistát megdicsérik, hogy mégis ki tudott hozni valamit a vad műből.

    b) Leena Santalahti rádiós zenei szerkesztő pedig egyenesen ezt írta Mogens Melbye dán orgonista 1988 szeptember 20-án Espooban játszott Liszt B-A-C-H-ról: ”Melbye bőségesen élt nagyhatású zenei fogásokkal, amikre szükség is volt az olyanféle tuskóknál, mint amilyen ez a  b-a-c-h témára írt Liszt darab.

    c) 1995. március 18-án Ales Bárta 35 éves magas színvonalú, Prágából érkezett cseh orgonaművész játszotta a Liszt B-A-C-H-t a Finlandia Ház Virtanen-féle finn koncertorgonáján.

    Olavi Kauko 20-án megjelent kritikája meglepett: ”Ez a Liszt mű, ez a valódi furcsaság!” Bárta biztos fogásokkal tárgyilagosan irányította Liszt boszorkányüstjét. Égi hangzatok után törekedett ebben az ijesztő fortyogásban. Majd dicséri Bártát, de váratlanul másodszor is szükségét érzi, hogy írásának végén is a B-A-C-H feletti megütközésének adjon hangot: ”Úgy tűnik, valami tisztázhatatlan erő tartja meg ennek a kaotikus műnek az életerejét.” Ez a quasi ”tisztázatlan erő” a zsenialitás életereje. Maga a vitalitás. Magától értetődő dolog. Lehet  magától értetődően világos fogalmakat és dolgokat is quasi magyarázni, vagy azokat felfoghatatlanná minősíteni.

    Szóljon hozzá!