Hamu alatt hamvadó parázs,
élesztgetlek újra fényleni.
Akitől a mesék ízét kaptam,
szeretnék egy halk dalt zengeni.
Nem fennköltet, nem hivalkodót,
egyszerűt, mint ő volt, az Anyánk:
ékszerül csak mosolyunk viselte,
s jóság szelíd fényét homlokán.
Őrizgetlek éledező lángom,
láttató és szép tüzem legyen,
emlékének úgy kell tündökölni,
ahogy napként felragyog nekem.
Hadd lássa a tévelygő világ,
egy út van csak: s az a szeretet,
bár a morzsát, mit útközben elszórt,
felcsipkedték az éhes verebek.