A kis utcába befordultak Bálint Györgyék
Mögöttük Miklós a gyönyörű szőke Fannival
Mondják nem volt akkor sem úri környék
– A harmadikon? – Lift nincs. – Annyi baj!

Függőfolyosóról nyílik a keskeny konyha viseli
A kommunista tündér szorgos keze nyomát
Ez ama külvárosi konyha mely „homállyal teli”
S pár(t)történeti leckét ad korokon át

A házigazda in medias res beszélni kezd
Hangja mély és kellemes sokan följegyezték
Felolvasott ő is a rádióban de egyetlen viaszlemezt
Nem találni tőle – Citromos tea illata lengi be az estét

Körülülik az impozáns asztalt rajta könyv kézirat
Az irodalom derűjére vágynak és mivel fiatalok
A megfogható valóságra de már érzik vad
Koruk haladékát tizenkét év s mindhárom férfi halott

Hálóját az este már fölemelte a mellékudvarból
„Dolgozni csak pontosan, szépen” – de az idillből mára elég
Zsenitudat és féltékenység dúl a költőkben ez így van jól
De mint a Sarló és Kalapács lecsap a Szegedi Új Nemzedék

A Dunánál a legszebb verset – Elégia Hazám Eszmélet –
Harmincnyolcig még Attila írja de Szárszó és Abda
Közt Miklós az ódát eklogát hexametert végül Veszprémet
Elhagyva üres marad az irka utolsó pár lapja

Mondd Miklós mért kedvelted a szektás Juditot
S Te Attila Radnótit miért nem tartottad többre
Vagyok ami vagyok mondá a Sors s rátok zúdított
Olyan hírnevet hogy lett kettőtöknek hét sírgödre

Ui.
Állítólag most egy szegény nő lakik abban a lakásban
Mit tesz isten három aprócska gyermekkel
Mindent elkövetek hogy azt a szoba-konyhát lássam
S enyém legyen ám ahhoz előbb a lottón nyernem kell