Elmentetek. Mind. Közönségesen.
Annyi érték, ember, rendkívüli
forma, naná, és könnyed tartalom,
mélybús csevej és lázimádkozás,
csekély kisiklás, csalfa csábmosoly,
megannyi szín-vonal és sápadt szó-
magány és ízlelt test és kéjes vég-
tagfájdalom, masszírozás, osztás-
szorzás, biztonságos fedél, biztos,
stabil keresmény, ritmustalanul:
kereset, s bíztatón az évek vég-
be mentek. S pont. Mert minden egy pontban
jön létre s múlik el, időzítés,
a múlt s jelen közt véges illanat,
de megmarad, de megmarad és pont.
Kiterjedése nincs, csak állaga,
valamiféle nyomban eltűnő,
határozatlan alkalom, hogy mind
a megtanulható érték, ember
írásban testet öltsön: végtelen,
szelíd gólem-tenyészet, kérkedő,
elképzelt képzelet, helyét hiány-
talan kitölti: múlhatatlan űr,
telt és üres, hatásos gondolat.
