Lányderekat ölelő
bársonyszalaghossz
mértékével nem mérhető
a „lélek hossza”.
Magányos hegedűszó rezegteti
a lég alvó molekuláit.
Ébred a szív, éled az értelem,
szétszéled a tudat sávjain
a fekete fájdalom,
s útjára indul
membránt mardosó szégyenével.
… törmelék-agyam torzói
tavirózsaként hajókáznak
lényem óceánján.
Kegyelmedbe zárt lelkem
lilulva lázadó lüktetését
még megóvni látszol
a légszomjtól.
Köszönöm…
ámbár félek magamtól.