Emlékeimből úgy hiányzol,
mint zsíros kenyérről a cukor.
Mint csípős kezemtől égő szemem
világa. Hiányzol anyám. Mégis.
Pedig van helyetted valaki, aki
tisztába tesz, megfüröszt, járni tanít,
hamisan énekel, kigyötri a szorzótáblát
és kipofozza az álló betűket belőlem,
befogja orrom és szám, lefogja
kezem-lábam, fojtogat és nevet,
ostorral ver, kicsúfolja szerelmeim.
Van, aki talán szeret, ha gyűlöl is.
Legalább.