K. J. emlékének
Gondoltam, felhívlak.
S az ész ösztönujjai
már a billentyűkön:
nulla-hat körzethívó
háromtizenkilenc –
kertedben állnak még
a fák – szirmuk mégis
másnak érik gyümölccsé.
És a kis kerek asztal,
hol oly sokan kóstoltuk
karéját szeretetednek.
Kedd este a La Manche
kikötői vendéglő:
Évi, Nelli s Tamásék…
Tizennégy nap. S a hír. –
Kövek. És fügefa magánya.
Itt vagy mégis mindenütt –
kertedben utoljára.