A fényes cáfolat

(hitelrontás)

Írtam egy könyvet, van hozzá mottó
a szerzője szegény Orbán Ottó,
amit meg én, csak netto,
amit ő már rég, detto,
s remélem, hírét csak tompán rontó.

*

(helyére igazítás)

Van ez a pasas, valamilyen Nyerges,
úgy hírlik, hogy ihletet tőlem nyeldes,
s kérdezném a kölket:
honnan jött az ötlet,
hogy szart köröttem magadból kevergess?

Himnusz az Ó-hoz

Ó, Ó!
(ez a vers is jól kezdődik, o-ó),
(ha ajánlásban, inkább: O.O.)
te kezdet és vég koordinátája,
örök origó,
te önmagával mindig ugyanannyira
osztható,
versnyitó ajakkerekítéses magánhangzó!
Ó, Ó!
hogy hogy fér beléd mégis ennyi átható
dicsőség s fennkölt felesleges szó,
mennyi helyet spórolsz a vers elején, te jó
ég, na jó
(rímkettőzés, ó de olcsó),
nem is tartlak föl tovább, hisz kellesz
más versek elejére is még, hát szió.

Zsákutca Bedekker

A költészetnek épp csak az ormán botló
örök turista (én)
feltápászkodik s szertenéz
dohos hevével ciccent
s nem tenyész
tovább míg a takarója ér

*

a vendégsorok amúgy köszönik, jól vannak
épp próbálnak egy szobával arrébb
pár szemhunyást pihenni
és üzenik a leendő kritikusoknak, hogy
kéne ide valami idézet mert magamtól
nem jut eszembe semmi.