Az installáció központi témája a társadalom „identitáshiánya”, mely pszichológiai értelemben is súlyos zavarként, egyfajta betegségként értelmezhető. Foglalkoztat, hogy célunk-e felismerni és megőrizni a közép-európai identitást? Egyének kulturális identitása létezik-e, vagy még az sem? Ha igen, fontosnak tartjuk-e és mit teszünk megőrzéséért?

Kiinduló koncepció és célja

A somorjai református templom sajátosan okító középkori falfestményei reflexiókként hatottak az „identitásházakba” szorult fejek ábrázolására.

Az együttműködés jövőjét kívánom elemezni, melynek feltétele a személyes szabadság, a szabad nyelvhasználat és érzékelés, ugyanakkor a társadalmi korlátok elvetése. Kultúránk, kulturális identitásunk megőrzése tehet bennünket Európa igazán értékes és fontos szereplőjévé. Ha meggyőződünk arról, hogy igenis létezik közép-európai identitás, közös kultúrpolitikát kell folytassunk. Ennek főbb célja, hogy tudatosítsuk, Közép-Európa országait mennyire szoros kulturális kapcsolatok fűzik össze, így közösen érdemes ezért bemutatni e térség szellemi értékeit, a tolerancia jegyében. Amíg ezen törekvések nem valósulnak meg, addig csupán „réteghiányról” beszélünk, mely magával hordozza az asszimilációs problémákat is. Mindezek súlyos következményeket vonnak maguk után: identitás nélkül az ember aligha lenne képes az életvitelre. A pszichiátria személyiségzavarként írja le hiányát, melynek következménye a „hamis én” kialakulása, lélektani szempontból az elidegenedés, a deperszonalizáció.

Olyan műtárgy-együttes létrehozása volt a célom, ahol az érinthetetlenség, a bezártság, a nyomott légkör dominál, mely a közép-európaiságot súlytó történelmiségből ered.

Koncepció megvalósulása térben

A munka első térbeli variációja a somorjai zsinagógában (At Home Gallery) valósult meg, a BA csoport együttműködésével. Közös kiállításunk reflektált Somorja város arculatának teljes megváltoztatására, melynek oka a hetvenes-nyolcvanas évek kultúrpolitikájában gyökerezik leginkább. A város nagy részét és főutcáját a csehszlovák szocializmus földig rombolta, melynek alapvető célkitűzése a „múlt, a gyökerek” eltörlése volt.

A térbe három „identitásházat” (56 x 78 x 145 cm) helyeztem, melyek szimbolizálták az otthont, a lokalitást és a földhöz ragadottságot. A házak teteje tükörből készült, mely visszatükrözi a tér falait, mint egyfajta pozitív elemet és szimbólumot a bezártság kompenzálására. Ugyanakkor a néző a tükröződés által szembekerült saját magával (tükör-identitás szimbóluma).

A házak hátoldalai kétszáz éves vallató kérdésekkel egészültek ki, Somorja bűnügyi, illetve vallató pereinek kérdéseivel (Presinszky Lajos: Bilincsbe zárt somorjaiak című könyvéből). A régmúlt kérdései időszerűségükkel mindmáig provokatívan hatnak a jelenkor emberéhez és annak identitáshelyzetére: ”Megmered é neki ezt szemibe mondani?”, „Ha nem vétkeztél, mi okra reszkettél?”, „Honnan és kivel jöttél ide Somorjára, és mi dologban?”

A második térbeli installációs megoldás a somorjai református templomban valósult meg. Hat ház került a térbe, a házak további három felirattal egészültek ki: „Ezért megvertek, de már nem tudom ki.”, „A kézfogás elmarad”, „És maradnánk együtt”.

Mayer Éva „Réteghiány vagy Korlátok a fejedben vannak…” című grafika-installációja 2010. június 25 – július 25. között volt látható, Somorján.