Pávai Patak Márta: Márquez fogadott gyermeke
Amikor Bényei Tamás bemutatta az Írók Boltjában A kokainkirálynőt, azt mondta róla, minden megvan benne, ami a Száz év magányban, ráadásul még az is, ami abban nincs benne, és ami – akár tetszik, akár nem – hozzátartozik Kolumbiához. Igen, a kokain.Ritkán fordul elő, hogy címet változtatok fordítás közben, A kokainkirálynőnél mégis ezt tettem. Az angol fordítás címét vettem kölcsön, mert nehezen tudtam volna elérni, hogy az eredeti, Amerika királynője cím alatt nagyjából ugyanazt értse a magyar olvasó, amit a spanyol ért. Nekünk ugyanis mást jelent Amerika. Egy spanyol embernek Amerika hallatán először egyáltalán nem az Egyesült Államok jut eszébe, dehogy, hanem az a rész és egész abból a földrészből, amelyhez egykor nagyon is sok közük volt, ma is van, és lesz is, amíg világ a világ, mert bármi is történt a múltban, bármi történjék is jelenben, jövőben, a nyelv, a kultúra és történelem örökre összefűzi őket egymással.
– Márquez gyermeke vagyok – szokta mondani Nuria Amat, amikor a regény megjelenése után arról kérdezték, hogy hogyan jut eszébe egy katalán írónőnek kolumbiai regényt írni. Mert A kokainkirálynő kolumbiai regény, ízig-vérig az, a táj, az emberek, minden, hisz Amat, ott élt, ismeri a levegőt, a tenger felől felszálló párát, a fojtó klímájú trópusi erdőt, meg azt az egyszerre mérhetetlen gazdagságot és mérhetetlen szegénységet is, amit ez az ország jelent, amely kétszeresen is a kokain függésében és rabságában él.
A témája miatt választottam ezt a regényt, mert egy olyan fontos társadalmi kérdést feszeget, amelyről vagy csak álszent módon tudunk beszélni – a teljes tiltás és elutasítás nyelvén –, vagy a másik végletben, de sose a lényegről esik szó. Észre se vesszük, hogy a lényeg mindig elsikkad valahol útközben. Nuria Amat a regényműfaj keretein belül, annak teljes eszköztárát felvonultatva mutatja meg mindazt, ami a lényeg, ráadásul a kívülálló szemével. Nem ott született, de ott él, tehát kellő rálátással és egyszerre távolságtartással is képes szemlélni a történéseket. Nem könnyű olvasmány, de annál megrázóbb. Majdnem dokumentumpontosságú vádirat egy társadalom összes visszásságáról, a tegnapról és a máról.
2012. február 10. / Szerző: admin
Címkék: esszé, Nuria Amat, Pávai Patak Márta, spanyol lapszám
www.nka.hu


















