Hivatalunk a faluközpontban, egy szürkés-sárga épületben működik. Robusztus épület ez, nyomasztó: a hatás akkor a legerősebb, amikor az ember belép az árnyékába, amikor a teljes főhomlokzat fölétornyosul. A nagy, trapéz alakú falon kis ablakok, a bejáraton cápafogszerű rácsok. Pokoli szimmetria, gigantikus méretek.
A hivatal és a környéke: veszélyes hely. A kormányőrök a hivatal előtti téren posztolnak. Aki egy rossz szót szól a téren a kormányra, vagy az államfőre, vagy akár csak szúrós pillantást vet a hivatal épületére, nyomtalanul eltűnhet.
A hivatalban a lakosság mindenféle ügyes-bajos dolgával foglalkoznak. Itt lehet, helyesebben, itt kell intézni az ügyeinket. Van népjóléti osztály, építési osztály, nyilvántartási osztály és így tovább. Előbb-utóbb mindenki kapcsolatba kerül a hivatallal. Az eljárás legtöbbször kérelemre indul: a célja szociális segély elnyerése, építési engedély megszerzése, nyilvántartásba vétel vagy törlés stb.
A kérelmeket postán küldjük be: ha tehetjük, nem merészkedünk a hivatal közelébe. A beadványokat a gallérjukon két vörös csíkot viselő kormányőrök, úgynevezett vizsgálók bírálják el elsőként. Ha nem találják megalapozottnak, már ők elutasíthatják őket. Az elutasításról nem küldenek értesítést a kérelmezőnek, azt mondják, mindenkinek a saját felelőssége, hogy ne kövessen el formai hibát. Ha elfogadják a beadványt, akkor továbbadják. Előbb-utóbb az ügyintézőkhöz kerül az ügy. Ügyintézési határidő nincs: az ügyek gyakran évekig elhúzódnak.
Gyakori eset, hogy nem elegendő a postán benyújtott kérelem, a személyes megjelenés elkerülhetetlen. Ilyenkor a hivatal berendeli a kérelmezőt. A személyes egyeztetés időpontját a hivatal határozza meg; az ügyintézők levélben értesítenek a számunkra lefoglalt időpontról. Érdemes megjelenni a megadott időpontban, mert mulasztás esetén a kormányőrök jönnek ki az emberért, és előállítják. Elbújni nem lehet, az utcák és a terek, a sikátorok és a hidak mind tele vannak kamerákkal. A felvételeket a hivatalban erre szakosodott kormányőrök figyelik, elemzik, értesítést küldenek a begyűjtőknek, akik az eltűntek felkutatásával vannak megbízva.
A kormányőrök belépéskor, kilépéskor tüzetesen átvizsgálják a berendeltet. Erre külön helyiséget biztosítottak a bejárat mellett. Meztelenre kell vetkőzni, gyakori a testüregvizsgálat, nehogy valaki illetéktelen tárgyat hozzon be vagy vigyen ki. Elképzelni sem tudjuk, hogy mit hozhatnánk be, ami veszélyt jelenthetne a hivatalra, bár arról vannak elképzeléseink, hogy egy eltulajdonított irat milyen kompromittáló lehetne a hivatalra nézve.
A berendeltnek bizonyos iratokat, leírásokat, jegyzeteket magával kell hoznia. Ezeket mellékletnek hívják. A mellékleteket a vizsgálóban a kormányőrök bírálják el elsőként. Ha a behozott mellékleteket nem találják megfelelőnek, a kérelmet elutasítják. Ilyenkor jelzik az idézett személynek, hogy a csatolt mellékletek nem felelnek meg, az idézés eredménye sikertelen. Volt eset, amikor a vizsgáló kormányőr az idézett személy előtt tépte szét a mellékleteket. Azt mondják, ezt a lakosságnak el kell viselni, bizonyos mértékű agresszió ehhez a munkához tartozik.
Ha a csíkot viselő kormányőr elfogadja a mellékleteket, illetve ha az idézett megjelenése megfelel, ha az idézettnél nem találtak semmiféle tiltott tárgyat, akkor az idézetthez, ahogy a hivatalban mondják, hozzászerelik a kartonját, amiben az idézett személy adatai, az eddigi ügyeinek rövid kivonata szerepel, és a kartonnal együtt továbbadják a sorszámozónak. A sorszámozó egy hatalmas terem, ahol az idézett személyek a kartonjukat és a behozott mellékleteket szorongatva várakozhatnak. Célszerű otthonról hideg élelmet hozni, mert gyakran napokig kell várakozni az ügyintézővel való találkozásra. A lefoglalt időpont gyakorlatilag nem számít. A sorszámozó helyiségben van pár asztal, néhány szék, ezt a legerőszakosabb idézettek foglalják el, a többiek a falnak dőlve ülnek, vagy a földön hevernek. Az otthonról hozott élelem általában gyorsan elfogy, a megmaradt élelmen néha összevesznek az idézettek, verekedés alakul ki. A sorszámozó ajtaja előtt álló kormányőrök csak a végső esetben avatkoznak be, ha úgy hallatszik, hogy súlyos testi sértés történt. Ilyenkor a sérülteket az orvosi szobába szállítják. A hevesebb összecsapások során előfordul a gyilkosság is. Ilyenkor az állam a temetés költségét magára vállalja, ami elég sajátos szertartás szerint zajlik: pap, ima, ének nélkül, egyszerű földbe ásással, a szabványban rögzített 0,8 méter mélységbe, a fagyhatár alá. Bár ez elég embertelen eljárás, a lakosságból mégis sokan szeretik, mert senkinek sincs pénze valódi temetésre.
A hivatali kérelem elbírálásának legfontosabb eseménye, amikor az idézettet egyeztetésre hívják. Ez történhet a nap bármely időszakában, mert a hivatal 24 órán át működik. Ilyenkor a kormányőrök felébresztik az idézettet, és az ügyintézőhöz kísérik. A régebbi kérelmezőknek, a tetemesre duzzadt ügyek miatt, a kartonja egy hatalmas pakk, ilyenkor a kormányőrök egy kis taligát biztosítanak a karton és a személyes holmi szállításához, hiszen a sorszámozóba már nem lehet visszatérni.
Az ügyintézők külön kis, ablaktalan szobában, hatalmas íróasztal mögött várakoznak az idézettre. Az asztalon az ügyirat hever, balra általában egy pohár víz, az ügyintéző részére. Az idézett leülhet. A beszélgetések csendesen, rövid mondatokkal zajlanak. Az idézett feladata, hogy tömören, pontosan válaszoljon a feltett kérdésekre, nem kérdezhet vissza.
Az ügyintézők hűvös emberek, ritkán adnak ki engedélyt, az ügyet inkább továbbgöngyölítik, további adatszolgáltatási, engedélyezési kötelezettséget állapítanak meg a kérelmező részére. Kevés embert ismerünk a faluban, akinek lezárult az ügye. Az elbocsátás sohasem végleges.
