A lapozgatásnak csak volt valami értelme. Karcsi az újságban látta meg a hirdetést. Ez majdnem ingyen van, Jolikám, takaros kis faház, ez kell nekünk. Egész nyáron ott lehetünk, teszünk-veszünk a ház körül a friss levegőn, nem ebben a katlanban nyomorgunk negyven fokos melegben. Légkondit nem akart, attól jön a légionárius betegség. Nem elég a prosztata, a magas vérnyomás, a cukor, az ízületek? És itt már meg is állt a felsorolással, mintha diszkréten elhallgatna valamit. De nem hallgat el, dohog egész nap, feleségét vizslatja, mikor mit tesz, vagy nem tesz. Kapóra jön ez a hétvégi ház, olyan lesz minden, mint régen, amikor még jártak ide-oda, moziba, társaságba. Együtt.
A házat nem együtt nézték meg, te úgyse értesz ehhez, szólt rá a feleségére Karcsi és szokása ellenére nem alkudozott a vételárnál, igaz, az annyira alacsony volt, hogy szinte ingyen is adhatták volna. Így is ráment az egész megtakarított pénzük. Itt valami gubanc van, mondta Joli, valami baj van ezzel a házikóval. Persze, mert messze van a lakott területtől. De hát pont azért megyünk oda, torkolta le a férje. Vissza a természetbe. És a kis padlásszobába el lehet vonulni. Az asszony nem is említette, hogy tériszonya van és a világ minden kincséért se menne fel azon a meredek létrán, amit a hirdetési fényképen látott. Jobb lesz ott nekik nyáron, terelte el gondolatait, majd felmászik Karcsi. Már első nap kiderült, hogy nem mászik fel. Hát ezzel a súlyommal, Jolikám, tönkre akarsz tenni? Maradtak egy légtérben a garzonnál is kisebb szobában. Mintha otthon lennénk, csak sokkal romantikusabb, jegyezte meg a férfi, de holnap kezdődik a levegőzés, a kerti munka.
A romantikát a gyertyafény szolgáltatta, áram nem volt, pedig villanykörte lógott a mennyezetről és konnektor, vagy inkább konnektor helyét is látni lehetett a falon. Biztos áramszünet van, szólt Karcsi, rendbe jön ez, ha nem, megszerelem, levegőzni és munkálkodni jöttünk. Joli sóhajtva tette el a könyveit, és eszébe jutott, Karcsi eddig még egy villanykörtét sem cserélt ki otthon. Az asszony ruhástól feküdt le az egyik priccsre, hallgatta a másik ágyról jövő horkolást. Reggel madárcsicsergésre ébredtek. Kezdődik a munka, Jolikám, hozd elő a kocsiból a vadonatúj fűnyírót. Minek, ha nincs áram. A férfi a kis szerszámos kamarából rozsdás kaszát kerített elő. Falusi lány vagy, tudod te ezt kezelni. Ezt fenni kell, évek óta nem használták, így nem vág. Pár perc múlva Karcsi fenőkövet is talált. A fenés még ment az asszonynak, de a kaszálás nem. Akkor kapálni kell. Karcsi diadalmasan kapát is elővarázsolt a csomagtartóból. Joli kapált, férje egy rozoga nyugágyon heverészett, a sérve miatt nem kapálhat. És milyen más itt a levegő, sóhajtozott a férfi.
Délben az asszony kimelegedve, izzadtan lehuppant a földre a nyugágy mellé. Mikor ebédelünk, hallotta. Van ott kenyér, sajt, felvágott, paprika, paradicsom. Csak nem képzeled, hogy hideget eszem, még gyomorfekélyt is összeszedjek? Te is tudod, hogy nincs gáz, nincs áram. Karcsi feltápászkodott a nyugágyból, gallyakat gyűjtött. Negyedóra múlva jelentette, már ég, a tűzrakás férfimunka, és visszahelyezkedett a nyugágyba. Késő délután ebédeltek, Joli áldotta az ötletét, hogy hozott papírtányért, csak az evőeszközöket kellett elmosni a kút mellett. Illetve kellett volna, mert a kútban sem volt víz. A kút hulladékkal volt teli. Papírszalvétával törölgette le az ételmaradékot az evőeszközökről és arra gondolt, milyen jól esne egy zuhanyozás, mielőtt elindultak a telekre az egyik katalógusban látott egy kerti tust, de amikor felvetette Karcsinak, nem drága, megérné megvenni, férje tiltakozott, majd megoldjuk Jolikám, még olcsóbban. Most még a kezét se tudta rendesen megmosni. A kocsiban már csak néhány üveg ásványvíz volt. Azt próbálta kiszámolni, mennyi ideig tart ki a vízkészlet, amikor a férje sürgette, be kell fejezni a kapálást, az ásást, míg világosság van, korán reggel veteményezünk, késésben vagyunk. Az asszony ült a csupasz földön és nem mozdult. Na jó, akkor reggel korábban kelünk, hallotta férje ingerült hangját.
Karcsi madárcsicsergés előtt ébresztgette feleségét. Még csak szürkült, és áram most sem volt. Jolinak minden porcikája fájt, ráérünk egész nap, az se baj, ha holnapra lesz kész, suttogta félálomban. De baj, jön az eső és addig mindennek a helyén kell lennie. Egyébként is dolgozni, levegőzni jöttünk ide. Majd én is kimegyek, mint tegnap, és Karcsi befordult a fal felé. A takaró lecsúszott és a férfi gyűrött gatyája is, a szürkületben holdvilágként világított a hájas feneke.
Joli kitámolygott a kocsihoz, kivette a kesztyűtartóból a dugi cigarettát, és megkereste az öngyújtóját. Már rég abbahagyta a dohányzást, most nagyot szívott a cigiből, közben nézte az elhanyagolt nagy kertet, a rozoga házat, mennyi javítanivaló van rajta mindenütt. Hogy jobban lássa a derengő világosságban, még egyszer felkattintotta az öngyújtót, lassan közelített az ajtó korhadt lécéhez, és már égett is az ajtó. Nem kell megjavítani, járt a fejében, miközben felcsaptak a lángok. Eszébe se jutott, hogy Karcsi bent van a házban.