Töprengés
Otthonosan érzi magát a fájdalom
ebben a lényben, aki te vagy,
de már nem hasonlít önmagadra,
letargia fészkelte magát a gondolataidba,
meg sem lepődsz különösebben jelenlétén.
Túl fáradt vagy ahhoz, hogy elérhetetlenné válj,
gyümölcsfacsaróval sajtold ki a férfiak lelkét.
Akarod, hogy szeressenek? Játssz!
Rejtőzködj, sose beszélj magadról,
higgyék, kegyetlen félisten vagy,
akinek kelyhéből inni ünnepi kegy.
Selyemkendő
betonfalak között az éj
műanyag csillagot izzad,
percek párlata arcodon,
csigaidő,
szemed megtelik sós tengerrel,
azt álmodod, megöleli,
ázott papírlapok a szárnyak,
a nő arcát látod, ha becsukod a szemed,
szorosan tekeredik a nyakra minden emlék,
ilyen, amikor a szerelem gyilkos selyemkendő,
az is bolond, ki egyszerre csak egy férfit szeret.
