Mindenben téged, a fésületlen fákban is. Elnyílsz minden ősszel, pedig még volna mit mondanom. Magam körül a köveket számolom, bár tudhatnád, nem felelek értük. Vannak, ahogy én is lehetek, és nem zavar a pusztulásod.
Holnaptól belepnek nagytestű hangyák, körberajongják némaságom. Nem tudom, meddig telik így, de az ébredéstől viszolygok, s bár visszalépsz, nem kímélsz. Szétszórlak virrasztó szelekkel.
