zsidótojás
cigánypecsenye
székely tabu
rózsafüzér nagyanyám kezében
petőfi sándor feltámadása
gatyában vagy gatya nélkül
por és hamu vogyni vagy nem vogyni
a fenyőfák tövében
a fenyőfák csíkban
ötéves voltam
sírták rám az ezeréves mézet
mert ez soha nem volt tejjel és mézzel folyó föld
mifelénk
erdélyben
meg vagyunk veszekedve
le vagyunk pecsételve
megbélyegezve
mindenféle királyi császári
dekrétumokkal
betörhetetlenek vagyunk
és nyughatatlanok
ördögangyalok
istendémonok
mifelénk
erdélyben
jók a nők
rosszak a nők
isten őrizzen tőlük
elveszett lányai a favágó akaratnak
a hideg idegek mentén szeretkezők
az elfojtott folyók
az elmorzsolt hegyek
hány bicskát hagytam el már
belecsorbultak a budapesti betonba
hányszor mondta nagyapám
változz meg fiam
változz meg
utolsó telefonbeszélgetésünkkor
megígértem hogy megváltozok
azóta is folyton változok
vágom a fát
hogy egyszer nekem is
a 15 éves lányom varrja vissza az ujjamat
vetem a téglát
nincs kire rábízni
helyettem nem csinálja meg senki
az aranyerem is székely
hallod-e Domokos? az unokád se bírja abbahagyni
feszül folyton
nőket fojtogat
csapja a lábszárát
fűzfavesszővel
fel kell tenni a vesszőt a szekrény tetejére
ott kell tartani
be kell izzítani
mert itt nem lehet úgy élni hogy ne verjünk meg senkit
mindent a kezünkbe kell venni
minden ami vagyok
önfejű vadember vagyok
mert mifelénk erdélyben
önfejű vademberek hergelik
15 éves lányaikat a vér szagára
és szebbek mint az ima
szebbek mint a por és hamu
vogyni vagy nem vogyni
csak mert nem bírják abbahagyni
szebbek mint valaha
ahogy verik a lovakat
fel a hegyre a sárban
fel a hegyre átkozottak!
ezért mentem mindig távolabbra
kolozsvár szívemben kolozsvárba beleszerettem
budapest szívemben budapestbe beleszerettem
hogy beleőrültem és visszajöttem
ültem a dunánál
hogy az emlékeket belelőjem
belelőjem sötét szívem
mégis emlékeztem
mégis távolabb van
mindig visszahúzott a felaprított fa
a fenyőfák keserű méze
nagyapám fakérges keze
nagyanyám feszülete
égő pajták
vér a templom lépcsőjén
vonatok a fagyban
ököltörő pálinkák
bicskanyitogató csujogató
gyönyörűszép vérfarkasaim
nem tagadhatom le
hiába lettem nagyvárosi bozgor
hiába vittek gyerekként nyugatra
skóciába
nem lettem nyugati
ott is a hegyekbe botlottam
hogy sírjak mint babilon vizeinél
ott is csak a vér szaga fogott meg
megőrjítenek a hegyek
el nem engednek soha
mert mifelénk erdélyben
tenger zúg a hegyek belsejében
megbolondít a hangja
oda vannak mind bezárva
dózsától tamásiig
szulejmántól az öreg mirceáig
csaba királyfitól az ördögig
minden népek
dákok románok magyarok törökök szlávok csángók
németek cigányok zsidók örmények tengere
pezseg a vérben pezseg a szívemben
pezseg a hegy belsejében
egymással mindörökre hadakozva
ide vagyunk bezárva
lemetszett fiak
megerőszakolt anyák
karóbahúzottak
fára kötött bokréták
összebogozva
szerelmes gyűlöletben
vastag nyakkal
hajlongva a hóviharban
mert szebbek a megvágott almák
szebbek a keresztrefeszítettek
szebbek a meghurcolt szeretkezők
szebb a föld
szebb a hiány
szebbek vagyunk bezárva
örökre vagdalkozva
szebbek vagyunk
elátkozva
bárhova megyek
nem lesz nyugtom soha
nem menekülhetek
apám önsanyargatása
anyám szomorúsága
visszahív a balta
hasogatása
kutyák ugatása
asszonyok jajszava
meghajszolt lovak izzadása
bárhova megyek
fülembeordítanak
fel a hegyre
átkozottak.
