Nem volt vasutas a családban, csak parasztok. Neki is a földet kellett volna túrnia, de nem túrta. Nagy balfék ez a Gyurka, mondták a háta mögött, csak a vonatokat figyeli napestig, ahogy jönnek-mennek, fennhangon mondja, melyik járat pöfékel vagy száguld el a házuk melletti síneken. Ültek az asztalnál, és a fiú hirtelen abbahagyta a rágást, nyelést, ez a 18.20-as személy, a 18.45-ös gyors megint késett két percet, skandálta. Egyszer vasutas sztrájk volt, egy vonat se haladt át a falun, Gyurka kuporgott a tornácon és várt. Mi van, elhagytak a vonatok, másfelé mentek, húzták a testvérei. Azok csak a sínen tudnak menni, legfennebb késnek, de mindig ugyanazon a pályán mozognak, és ha felnő, vasutas lesz. Apja nadrágszíjjal próbálta kiverni belőle az ötletet. Földönfutó, fingja után rugó városi, üres markú, kamarájú akarsz lenni, másokat szolgálni, mikor itt a föld?

Menni kellett a mezőre, de nem sok haszna volt a munkájának. Később már nem törődtek vele, mit csinál, merre kószál. Csak legyintettek, ha ebédre se tért haza. Süsü, vasutas, röhögtek a testvérek, fényesíti a síneket, hogy ki ne csússzon a vonat. Gyurka talpfáról talpfára ugorva vette számba a síneket, bármilyen apró szennyeződést látott, kezével lesöpörte, letisztította. Az állomásig több mint két kilométert kellett gyalogolni, de észre se vette a távolságot. A forgalmi szolgálattevő már messziről kiabálta, mi újság, öcskös, minden rendben a vonalon? Néhány hónap múlva már tudta, hogyan ellenőrzi a pályaőr a síneket, kezébe foghatta a kalapácsot, de csak egy pillanatra, mert az nem gyerek kezébe való.

Még ha mozdonyvezető akarnál lenni, az menő, döglenének érted a csajok, mondta idősebb bátyja, én is elhúznék egy ilyen vonattal, egészen a fővárosig. Igaz, le is törné apánk a derekamat, ha ezt hallaná. Mi nem szoktunk utazgatni. Itt a helyünk. A házra, jószágra vigyázni kell. De a fiú csak a vonatokat vigyázta, ha esett, ha fújt, ellenőrizte a sínek állapotát. Apróbb feladatokat is rábíztak, az állomásfőnök szemet hunyt a dolog fölött. Gyurka még nem volt 16 éves, így vasutas vizsgát se tehetett. Arra várt, mikor indulhat az ő sípszavára a vonat, mikor kezelheti a váltót, irányíthatja, piros vagy zöld lámpa gyúljon ki. A mozdonyvezetők is megkedvelték a szorgalmas fiút, gyakran odaszóltak, mássz fel öcskös, estére visszahozunk. A fiú csak rázta a fejét és nem szállt fel egyszer se a mozdonyfülkébe. Csak a lépcső első fokára lépett fel, ugrásra készen, ha elindulna a vonat. Gyakran álmodta, hogy fején a kék vagy piros vasutas sapkával ő irányítja kiszámítható mozgásukat. Amikor azt álmodta, hogy robog vele a vonat, és neki nincs ebbe beleszólása, verejtékben úszva ébredt.

Néhány év múlva forgalmista egyenruhában feszített az állomáson. A lányok is felfigyeltek a hórihorgas fiúra, de Gyurkát csak Lili érdekelte, aki naponta vonattal ingázott a városba. A vékony, magas és mindig mosolygó lány, amikor közeledett az állomás felé, kihajolt az ablakon, úgy integetett a fiúnak, aki akkor is megvárta, ha nem volt szolgálatban. Gyakran ültek be a restibe, ahol még zárás után is maradhattak. Gyurka elújságolta, rövidesen szolgálati lakást kap, akkor a lányt ölben viheti át a küszöbön, lesz közös otthonuk. Lili nevetett, kis gödröcskék jelentek meg az arcán. Akkor ez leánykérés, kérdezte kacéran. A fiú elpirult, de örült, hogy túlesett a nehezén, és a lány megértette a szándékát. Úgy rendezheted be a lakást, ahogy szeretnéd, és templomi esküvő is lehet, ha akarod, tette hozzá. Lili bólintott. A fiú aznap nagyon későn kísérte haza a lányt.

Lili sokszor felvetette, jó lenne együtt bevonatozni a városba. A fiú türelemre intette, motorbiciklire gyűjt, azzal szeretné bevinni a lányt a városba és a nagyszülőkhöz is. Lili értetlenkedett, hisz te ingyen utazol, minek ide a motor, de Gyurka csak legyintett, azt én vezetem, és bármerre mehetünk, nem csak ott, ahol sínek vannak. Egyik szombaton Lili, a nagyszülőktől jövet nem szállt le vonatról, ahogy szokott, hanem lekiabált a fiúnak, ugorj fel, menjünk a diszkóba, ma nem vagy szolgálatos, többen megyünk. Gyurka felismerte a lány mögött a vízipólós Laci izmos alakját. Lili nyújtotta a kezét Gyurka felé. Még harminc másodperc az indító füttyszóig, számolta a fiú a másodperceket, és ő is nyújtotta a kezét a lány felé. Lili nem szállt le, Gyurka nem szállt fel. Másnap estig várta a városból érkező vonatokat, de a lányt egyiken se látta.