Egy könyvkiadó és nyomdász famíliához méltó köntösben (kötve, védőborítóval, műnyomó papíron, szennycímlappal, jól olvasható betűfokozattal, finom sárga előzékkel) jelent meg a Tevan Alapítvány kötete: Minden ház ellenségesen áll címmel. Két képzőművész, anya és fia, nevezetesen Tevan Margit és Engel Tevan István visszaemlékezéseit olvashatjuk benne az 1944/45-ös vészkorszakról. Tevan Margit ötvösművész férjének írta feljegyzéseit azokról a hetekről, amelyeket a nyilas üldöztetés idején élt át. Nem tudhatta, hogy a papírra rótt sorok idején Engel Miklós már nem él, mert Mauthausenben a haláltábor borzalmaiba belehalt.

A holokauszt idején átélteket számos magyar író öntötte írásos köntösbe. Két formanyelvében eredeti irodalmár kívánkozik említésre. Szép Ernő Emberszag című opusza már-már az irónia hangnemében fogalmazódott. Egyetlen Nobel-díjas írónk, a nemrég elhunyt Kertész Imre Sorstalanságában azt a kegyetlen kérdést teszi fel a mű végén: a koncentrációs táborban vagy itthon volt nehezebb átélni a borzalmakat. Tevan Margit Budapesten élt át lelki és fizikai terrort. A dokumentumok rögzítésének elfogulatlanságával vetette papírra a történéseket, de a cselekvések mozzanatai, a félelem folytonosan jelenlévő valósága mindig érzelmi felhangot ad a leírtaknak. Az elhagyott házakban, pincékben, nyilas fenyegetettség közepette, ráadásul a tíz éves István fiát is védve-óvva kellett élnie, túlélnie a megpróbáltatásokat. Annak ellenére, hogy sikerült svéd menlevelet szereznie, „majd dobogó szívvel” elkövette élete első és utolsó okirathamisítását (hozzá gépelte a csoportos útlevélben: „és neje”), a hatalomtól való üldöztetés nem kerülte el őket. A választékosan és szemléletesen megírt feljegyzések mélyen emberi, asszonyi drámaként jelennek meg.

Engel Tevan István a zsidó identitás felől közelít évtizedekkel később a témához. Lelki videókazettáján az 1990-es évek elején visszajátssza a tíz éves korában történteket. Egy szürreális élményfolyam jön így létre, amelyben a Csanády utcai lakótársak megidézése és a jiddis szavak éppúgy helyet kapnak, mint az édesapjával –munkaszolgálatos ruhában– való felhőtlen kergetőzés. A vészkorszakból megmaradt gyermekrajzai olyan dokumentumok, amelyek hitelesítik a mondandót, de bele lehet látni a későbbi grafikusművész Engel Tevan István tehetségét is. Tíz évesen találkozni akasztással, főbe lövéssel, egyáltalán halottakkal, nyilvánvalóan életre szóló rémálom.

A háború vége felé Békéscsabára utazott anya és fia, hiszen a Tevan család ott székelt. Magának az egykori vonattal való utazásnak a leírása felér egy film forgatókönyv vázlatával, annyira kalandos, megpróbáltatásos. Csabán Tevan Andor volt a kor egyik legkiválóbb nyomdásza és könyvkiadója, Tevan Margit testvére. A kijárási tilalom miatt azonban Gizella nővére házáig jutottak el a megérkezés estéjén. Ennek az életszeletnek a rögzítése is olyan, mint a visszaemlékezés egésze: leíró jellegű. Nincs benne érzelmi kirohanás, világfájdalom, „csak” a bajok, nehézségek objektív leírása.

A kötetet Széchenyi Ágnes és Róna Erzsébet rendezte sajtó alá, akik értőn és az egykori személyek munkássága előtt tisztelegve végezték a szerkesztői munkát. Megszemlélhetünk néhány Tevan Margit ötvösmunkát, jellegzetes alkotásai közül és a szép, tiszta jellemre utaló kézírással találkozunk minden soron. Édesanyja, Tevan Adolfné 1944. január 14-én írt levelének a részlete is dokumentálásra került, amelyet a békéscsabai gettóból írt. Arról értesíti gyermekeit, hogy a dohánybeváltó hivatalba helyezik át őket a „jó gettóból”, mert vélhetőleg elszállítják a csapatot, lévén a vasútállomás melletti a helyszín.

E sorok írója nem kerülheti meg a személyes érintettséget, és az elfogultságot is vállalja, mert egyrészt a nyolcvanas évek elején az egykori dohánybeváltó helyén avathatta Vitroel Emíl aradi szobrászművész alkotását, ami erre a történelmi időre emlékezik ma is Békéscsabán, másrészt a Tevan Kiadó újraindítását újraindításának, működtetését működtetésének feladatát kapta a sorstól 1989-ben.

Az egyetemes magyar történelem valóságához nélkülözhetetlen azoknak az egyedi sorsoknak a figyelembe vétele, amelyek hitelesen és szemléletesen rögzítették saját koruk históriáját. Köszönet a Tevan Alapítványnak ezért a hiánypótló vállalkozásért.