Amikor Tamást a kórházban látogattam, minden alkalommal órákig meditáltunk, beszélgettünk olyan dolgokról, melyek a gyógyulását segítették. Mindenkinek egy betegsége van, ennek végső oka a tudatlanság. Tamás aktívan vett részt saját gyógyításában. Beszélgetéseink és belátásai rögzítéséhez egy füzetet vittem neki. Az egyik bejegyzés:
„A túl sok „cselekvés, aktivitás” mélyén átgondolatlan hiúság van. Egyértelmű következtetés: a világi célok jelentős részét le kell csökkenteni, helyes értékrendet kell felállítani. Elsődleges cél az Úrhoz való személyes út megtalálása, megfelelő imarend, meditáció kialakítása, a szív (a tudat) megtisztítása. A bűnhöz a tudatlanság vezet. (Mert nem ismerjük fel a szív tetteit.) A szív helyes tetteit Krisztus szeretetéhez kell mérni. Végső soron csak azt szabad tenni, amit szeretetben teszünk: a munkavégzéstől az emberi kapcsolatok rendezésén keresztül a villa felemeléséig, ahogy a falatot szánkhoz vesszük.”
Aktív lelki életének a kemoterápia vetett véget, mely után néhány nappal meghalt. A halála előtti három hónapban a tudata egyre világosabb lett. Kívánom, hogy Tamás belátásai legyenek hasznára minden lénynek!
Tamás, találkozunk az örök fényben!
