Korunk poszt-humán művészetében az igazság vélt birtoklásánál túl az önmagában szabad ember kerül kulturális emlékezetünk középpontjába. A kérdés az, miképpen válik az így létrejött tartalom tartós nyommá, hiszen bármi, ami egy adott jelben értelmet kap, az a jelnek az előtörténet felől végbemenő újra-meghatározása.
A munka, amelyet 2005-től Peter Greenaway-jel végzek, szemléletében és gyakorlatában meghatározó számomra. A kezdeti animációs grafikai feladatokat felváltotta a közös videó és videóinstallációk készítése.2006-ban Berlinben a Cinema Total keretében, 2012-ben Camberrában mutattuk be közös munkáinkat.
A mozgó grafika fogalma egyrészt az alkalmazott grafikai szemléletből adódik, másrészt a mozgó és a mozdulatlan felületek aránya, a képi ritmus a klipszerűség irányába hat, ugyanakkor a jel az adott grafikai környezetben átértékelődik, önállóvá válik. A létrejövő mozgó grafika, melyet mozgóképként is értelmezhetünk, hatásaiban mindenképpen művészi teljesítmény, ugyanakkor mint új kifejezési forma felboríthat szabályokat, és a képmanipulációk során a kamerával felvett anyag is a mozgó grafika részévé válik.
Bizonyos történelmi adatok így virtuálisan is értelmezésre kerülnek, és az így létrejött mozgókép, animáció érzelmileg átalakul és látványként hat. Munkáimban gyakran alkalmazom a még az „ez is törölhető” elvet, és az így létrejövő képi világ az igazi dokumentumok és a fikció határán végül is egységes struktúrát alkot.
Az anyag vágása és a mozgókép létrejötte ugyanaz a folyamat, viszont lehetőség van arra, hogy a rétegeket és a képelemeket felcserélve, a variációkat lehetséges motívumnak fogadjuk el. A folyamat mindenképpen a festészetre hasonlít, a képalkotás egy sajátos formája, ahol a festő, az alkotó egyénisége központi szerepet játszik.
Lényegében idézetek halmazáról van szó, amelyek sokszor fedik egymást. A kép, a mozgókép, a faktúra, a mozgó faktúra, a szöveg (képben és hangban), a zene mind lehetséges alkotóelem ebben a struktúrában. Az arányuk az, ami meghatározó.
A számítógépes program sok lehetőséget kínál az alkalmazott felület (1920×1080 pixel/inch HD) megmunkálására, átfestésére, ugyanakkor az esetleges elemek túlságosan magukon viselik az alkalmazott program Adobe After Effects stílusjegyeit. A folyamat maga rokon a festészettel, ahol a mozgó képek a színeket, a hangok, zörejek az adott konstrukció biztos pontjait képezik.
A filmkészítés általában kollektív műfaj, itt viszont a kollázs létrehozása teljes egészében egyetlen személyhez köthető.
A film magyar és angol változatban készült. Három év megfeszített munkája saját erőből, mindenféle anyagi támogatás nélkül (számos pályázati elutasítással). Raoul Wallenberg személye és a téma erőt adott, hogy a munkát végigvigyem és befejezzem.
A film műfaja: képzőművészeti igényű, lírai dokumentumfilm – digitális filmkollázs.
Bemutatók
2014
2015
- Brisbane Australia QUT
2016
- Torrance Art Museum Los Angeles
- Bonn (Kunsthaus Troisdorf)
- Museum of Contemporary Art, Belgrad
Raoul Wallenberg svéd diplomata 1944-ben, a német megszállás és a nyilas terror idején, Budapesten zsidók ezreit mentette meg a deportálástól és a haláltól.
Miután 1945 januárjában a szovjet csapatok elfoglalták Budapestet, Wallenberg kereste a kapcsolatot az orosz katonai vezetőkkel, akik csapdába csalták, és január 13-án letartóztatták. Később Moszkvába szállították, ahol különböző börtönökben raboskodott, de sorsáról nincsenek hiteles adatok. Valószínűleg 1947-ben hunyt el.
Filmem ennek az izgalmas történetnek a rekonstruálásával próbál bepillantást adni az akkori politika elképesztő, szörnyű világába. A megvalósításban felhasználunk visszaemlékezéseket, korabeli fotókat, filmeket és egyéb dokumentumokat. A film sajátos képi karakterét a korábbi munkáimban kifejlesztett „mozgó grafika”, a digitális kollázs segítségével alakítottam ki.
Raoul Wallenberg (szinopszis)
A család, amelybe Raoul Wallenberg 1912-ben beleszületett, az egyik legsikeresebb svéd kapitalista dinasztia. A születési év a Titanic óriásgőzös miatt maradt máig emlékezetes. A brit óriásgőzös első tengeri útján New York felé tartva jéghegynek ütközött, több mint 1500 utasát magával rántotta a hullámsírba. Raoul Wallenberg ez év nyarán, augusztus 4-én született Stockholmban. Apja Oscar Wallenberg tengerésztiszt, édesanyja May Wising, egy híres orvos leánya. A születést családi tragédia árnyékolta be. Raoul édesapja három hónappal korábban meghalt. Az édesanya 21 évesen maradt magára a kis Raoullal. A kisfiú nevelését az apai nagyapára, Gustav Wallenbergre bízta a család. A nagyapa, aki svéd követ is volt Japánban és Konstantinápolyban, nagy befolyással volt Raoul jellemére és sorsára.
Raoul 1930-ban érettségizett, majd közel 9 hónapra bevonult katonai szolgálatra a svéd királyi testőrséghez. Utána elhagyta a családi otthont, s Amerikába indult, a michigani egyetemre. 1935-ben, az építész diploma megszerzése után csak rövid időre tért vissza Stockholmba.
Nagyapja kívánságát követve Dél-Afrikába ment, majd 1936-ban onnan áthajózott Palesztinába. Nagyapja Haifában, egy holland banknál helyezte el gyakornokként. Palesztinában, amely akkor a brit birodalom fennhatósága alatt működött, Wallenberg egyaránt kapcsolatot tartott a helyi zsidó és arab és üzletemberekkel. Ugyanakkor találkozott sok Hitler elől Palesztinába menekülő német zsidóval is. A menekültek elbeszélései a nácik fajgyűlöletéről felháborították.
1936-ban visszautazott hazájába, majd a háborúból kimaradó, semleges Svédországban Raoul Wallenberg üzleti vállalkozásokba fogott, de sikert nem aratott. Egy új állás viszont, ahová nagybátyja révén került 1941-ben, meghatározó lett Raoul további sorsára nézve. Egy Svédországban élő magyar zsidó, Lauer Kálmán cégénél, a Közép-európai Kereskedelmi részvénytársaságnál helyezkedett el. E cég képviseletében, mint a külföldi ügyekkel foglalkozó igazgató járt először Magyarországon 1942 februárjában.
1944. március 19-én a német csapatok ellenállás nélkül vonultak be Magyarországra. A német fegyverek árnyékában hatalomra került Sztójay-kormány mindazt megtette az elkövetkező hónapokban, amit a németek és a magyar szélsőjobboldal addig követelt.
1944. április 30-án érkezett az első magyarországi deportáltakból álló zsidó-transzport Auschwitz-Birkenauba. Május 15. és július 8. között a magyarországi zsidóság több mint a felét deportálták, összességében legalább 437 402 embert, akiknek maximum 10-12 százaléka maradt életben a szelektálás után.
A magyar zsidók várható végzetét tudva, a svéd zsidóság vezetői tárgyalásokat kezdtek az amerikai War Refugee Board, a Háborús Menekültek Bizottsága stockholmi megbízottjával. Ezt a szervezetet Roosevelt amerikai elnök hozta létre. Az volt a feladata, hogy zsidókat és más áldozatokat kimentsen a náci öldöklésből. Képviselőjük Ivar Olsen ismert svéd zsidókból felállított egy bizottságot, hogy tanácsukat kérje a magyarországi zsidók megsegítéséhez. Végül a stockholmi főrabbi Lauer Kálmánt kérte meg, hogy javasoljon alkalmas embert. Lauer saját alkalmazottját, Raoul Wallenberget ajánlotta a misszióra. 1944. június 13-án Wallenberget táviratilag behívták a külügyminisztériumba egy megbeszélésre. Wallenberg ragaszkodott ahhoz, hogy szabad kezet biztosítsanak számára. Végül is létrejött a megállapodás, amely főbb pontjaiban így hangzott: a mentés terén teljes szabad kezet kap. Még vesztegetés útján is megkísérelheti az életmentést. Királyi követségi titkári minőségben, havi 2000 svéd koronás fizetéssel indult útra.
Raoul Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Budapestre. Addigra a vidéki zsidóságot deportálták, a budapestieket feltűnően sárga csillaggal megjelölt házakba préselték, mozgási szabadságukat erősen korlátozták.
Wallenberg augusztusra megszervezte a svéd követség B. osztályát, a humanitárius osztályt. Ez elsősorban azoknak a budapestieknek a védelmét szolgálta, akiknek családi kapcsolataik voltak Svédországgal, vagy gazdasági kapcsolatban voltak svéd cégekkel.
Először a magyar külügyminisztérium arra adott engedélyt Wallenbergnek, hogy csak 1500 oltalomlevelet bocsásson ki. Ügyes tárgyalásaival sikerült ezt a számot 2500-ra, majd 4500-ra feltornásznia. Persze eközben ennek több mint háromszorosát állították elő.
Október 15-én a Szálasit hatalomra juttató nyilas-puccs a semleges követségek – a svéden kívül a svájci, a portugál követség és a pápai nunciatúra – zsidómentő akcióit visszavetette.
A svéd menlevelek ügyében – Szálasi fenyegetőzése ellenére – Wallenberg már a nyilas-puccs utáni első napokban áttörést ért el: sok tisztviselőjét sikerült megmentenie a munkaszolgálat alól. Naponta küldte jegyzékeit a nyilas külügyminisztériumba.
Válaszul a semleges követségek követeléseire október végén a magyar külügyminisztérium egy minisztertanácsi döntést ismertetett Wallenberggel: 4500 svéd védútlevéllel és 7000 palesztinai bevándorlási papírral rendelkező zsidó kivándorlását engedélyezték a hatóságok. E zsidók elutazásukig el lesznek Budapesten különítve. E megállapodás alapján jelölték ki a védett házakat, az úgynevezett nemzetközi gettót az Újlipótvárosban. Végül a több mint 15 ezer svájci, svéd, vatikáni, portugál és spanyol védútlevéllel rendelkező zsidónak november 20-áig kellett beköltözni a kijelölt épületekbe.
Amikor Hegyeshalomnál megkezdődött magyar részről a zsidók átadása a németeknek, az odautazott Wallenberg biztos és határozott fellépésére a csendőrök nem támasztottak nehézséget a szelektálásnál, s a védútlevéllel rendelkezők visszaindulhattak Budapestre.
November végétől Wallenbergnek a védett házakban lakó védenceiért kellett harcolnia, mert a nyilas bandák razzia címén fosztogatták a védett házakat. A nyilasok gyakran nem törődtek a védlevelekkel, összetépték a felmutatott igazolást és felmutatójukat elhurcolták, megkínozták, megölték.
A nyilasok az utolsó pillanatban még a pesti gettóba zárt zsidókat is meg akarták gyilkolni. Amikor Wallenberg értesült erről, követelte, hogy egy német katonai parancsnok, Gerhard Schmidthuber vezérőrnagy akadályozza meg a mészárlást. Máskülönben tesz róla, hogy Schmidthuber az akasztófán végezze, amint megjönnek az oroszok. A német tábornok intézkedett, s végül német katonai erő akadályozta meg a gettóban lévő mintegy 68 ezer zsidó legyilkolását. Így járult hozzá Wallenberg további tízezrek megmentéséhez.
Már a háború utáni időkre gondolva, Wallenberg több magyar bizalmasával beszélt egy általa elképzelt nagyszabású nemzetközi segélyakció tervéről. Ezért igyekezett minél gyorsabban Debrecenbe utazni, és ott Malinovszkij marsalltól szerzendő hozzájárulás segítségével a magyar kormánnyal tárgyalni és annak beleegyezését megnyerni.
Raoul Wallenberg soha sem ért Debrecenbe, mert a szovjetek fogságba vetették. Hogy ezt a tényt vele mikor közölték, azt máig sem tudjuk.
A külvilág 1945 telén jelzést kapott Wallenbergről. Gyekanoszov szovjet külügyminiszter-helyettes január 16-án jelezte a moszkvai svéd követnek, Söderblomnak, hogy Wallenberg szovjet kezekben van, s a szovjet hatóságok védelmét élvezi.
A svéd sorsáról ezután több mint 12 évig, 1957 februárjáig a szovjet hatóságoktól csak azt lehetett hallani, hogy nincs a Szovjetunióban. Pedig 1945 februárjában már egy moszkvai börtönben, a Ljubjankában raboskodott.
Sztálin halála után még közel négy évnek kellett eltelnie addig, hogy a szovjetek tudassák a világgal: mégis az ő fogságukban volt Raoul Wallenberg 1945 és 1947 között!
Az idő előrehaladtával – az ötvenes évek végén, a hatvanas években, sőt még a nyolcvanas évek elején is – egy sor, a szovjet Gulagot megjárt rab arról nyilatkozott a nemzetközi sajtónak, hogy közvetett vagy közvetlen értesülései szerint Wallenberg nem halt meg 1947-ben, ahogy azt a szovjetek állították. A legtöbben a vlagyimiri börtönben vélték látni a svéd diplomatát.
Később Alekxander Jakovlev, a Politikai Bizottság tagja beszámolt egy 1989. őszi PB-ülésről, amelyen Krjucskov, a KGB akkori főnöke referált a Wallenberg-ügyről, és azt mondta, hogy Wallenberget 1947-ben agyonlőtték, de erre vonatkozóan nem őriztek meg dokumentumokat, s egyetlen közvetlen tanú sincs már életben.
Mi volt az oka Raoul Wallenberg letartóztatásának és fogva tartásának? Annyi megkockáztatható, hogy a dolog gyökere a szovjet fél külföldiek iránti mérhetetlen bizalmatlanságáig, s ezen belül is egy erős kémhisztériáig nyúlik. Azt tudjuk, hogy Wallenberget és a budapesti svéd követség többi tagját a szovjetek 1945 januárjában a németek javára végzett kémkedéssel vádolták. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a Wallenberg családot a szovjetek a németekkel együttműködő kapitalistákként tartották nyilván. A szovjetek tudták, hogy Wallenberg budapesti küldetését az amerikai Háborús Menekültek Bizottsága kezdeményezte, és a küldetést jórészt finanszírozó nemzetközi zsidó szervezetre, a JOINT-ra is úgy tekintettek sokan a szovjet kémelhárításnál, mint az amerikaiak ügynökeire. Ebből rögtön kész lehetett a szovjet feltételezés, hogy Wallenberg az amerikaiaknak (is) kémkedett.
A tervezett film képi karakterét a jelen írásban látható állóképes demó-anyag, illetve a The Wallenberg Mosaic című videó szemlélteti.
