(és egy kárpátaljai utazás emlékére)
Párás hegyvonulat, s azután a Vereckei-hágó,
rongált emlékmű: frusztrált idegenben az otthon;
átnéztél az időn mint senkiken, és ecsetelted
gondosan, ősnépünk hogy merre vonult a hazába:
aljas kis jelenünkből pillanatunk kiemelted,
ihlet-perc lett így az a perc, igaz és örökös perc.
