Tamásnak

 

Lennie kell valahol egy kertnek, melyet nem a képzelet alakít, pontosan elhelyezve benne hintát és virágokat, hanem a hétköznapok monotóniája is belakja csendesen. Lennie kell annak a kertnek is, amelyben ásít a kilyukadt gumilabda, ázik a megrágott félcipő, s a krókuszok a kutyaszar közt is kinyílnak.

Lennie kell annak a kertnek, hogy a távolból is elláthassak a végső hazáig.