Reggel megint, az ősz messze még,
járdákra könnyű nyárfák dőlnek.
Ablakba szélvédőfény kapaszkodik,
kocsisorok kottává tömörülnek.
Átkok ülnek a kilincseken,
kirakatokba koldusok fagytak,
csapágyakon gurul a körút,
a templomban halottnak harangoznak.
Kávézaccos a zuhanytálca,
a kéményseprő fluoriddal öblít,
akácméz ragad a rádióba,
a hangszóró fényes holdtöltét említ.
S míg ruhát keres magának a reggel,
úgy mennek lágyszárú szerelmek
egymás mellett el, mint komorfém
körpályán halk villamosok.
