Hazánkban 2002 óta október 18-án ünnepeljük a Magyar Festészet Napját. Ez alkalomból került sor 2016 őszén a Vizivárosi Galériában a Miniképek kiállításra, ahol 100 meghívott festő egy-egy 20×20-as, vászonra készített alkotással képviseltette magát. Zöld Anikó festőművész kezdeményezése évek óta nagy népszerűségnek örvend, részben mert az érdeklődő áttekintést kaphat a kortárs magyar festészetről, hiszen együtt láthatja a különböző generációhoz tartozó, különféle stílust és alkotói szemléletet képviselő festők munkáját, részint mert a kisméretű kép festése kihívást jelent a művészeknek is.

Egy száz képből álló kiállítást áttekinteni nem könnyű feladat. A Vízivárosi Galéria falain jól festettek együtt. Fülöp Zoltán Fúzió című képe előtt mégis megálltam, és hosszasan elidőztem. Megfogott a kép kompozíciós fegyelme, a kidolgozás aprólékossága és a mű sűrű gondolatisága. Bizonyság mindez arra, hogy nagyon komolyan vette a miniképek lehetőségeit. Érthető, hiszen ezek valóban megváltoztatják a festmény kommunikációs helyzetét, például a befogadói magatartást, mivel a nézőnek közel kell hajolnia a műhöz, hogy befogadhassa a látványt. Komoly elvárásokat támaszt a festővel szemben is, hogy erőteljesebben kell figyelnie az apróbb részletek kidolgozására, amelyek a nagyobb méreteken a színek, formák s azok térbeli elhelyezése okán nem mindig kapnak megfelelő hangsúlyt. A miniképek ráadásul könnyen leleplezik az alkotó esetleges hanyagságát vagy szellemi lazaságát, személyisége hiányosságait.

Fülöp Zoltán civilben mérnök ember, így nem áll távol tőle a megfontolt konstrukció és az aprólékosan, fegyelmezetten kivitelezett téma. Egyszerre ismeri és érti a vonalzók szigorát, a szabályos mértani testek egyértelműségét. A mérnöki világban a „mű” és a valóságba átültetett, lemásolt változata fedésben vannak. Az alkotó számára ezzel ellentétben átléphetők a vonalzók diktálta határok, miáltal beléphet a művészetek teremtette világába, ahol a személyes élmény, a megélt tapasztalás és a világhoz való érzelmi viszony is jelen van a műben. Fülöp Zoltán alkotásai azt bizonyítják, hogy ez a kétféle világlátás termékenyítően kapcsolódik össze. Az egymást kiegészítő hatásukat a metamorfózis fejezi ki leginkább. Az amorf formák a szabályosba, a rendbe törekszenek és viszont, de szüntelen kölcsönhatásban vannak egymással. Képeinek festői gazdagsága többek között abból fakad, hogy ezt az áttűnést, átfordulást több szinten is érzékeli, érzékelteti ugyanazon a képen, így növelve a tartam gazdagságát.

Mindezek által a kultúrtörténet ősrétegébe visz bennünket a művész, ahol a káosz és a rend alakváltozásai, áttűnései zajlanak, s ahol Demiurgosz, a kivitelező mérnök ember a diabolikus lebontó erőkkel harcol szüntelen. Hivatkozhatnék a Tragédia Ádámjára és Luciferjére is, akik ugyan némi keresztény interpretációval töltik be a szintetizáló és a diabolizáló folyamatok összekapcsolódását, de szintén ennek a két, egymást feltételező erőnek a megnyilvánulásai. Madách zsenialitását még az is bizonyítja, hogy a Tragédia hátterében minduntalan szerepelteti Évát, Ádám asszonyi részét, vagyis a racionálisan gondolkodó, céltudatos, nagyratörő férfi mellett megjelenik annak érző, irracionális párja is. Mondhatnám úgy is: a szabályost minduntalan kikezdő amorf alakzat.

Mint említettem, Fülöp Zoltán a Vízivárosi Galériában Fúzió című képével képviseltette magát. Miniképén a fuzionáló folyamat több vonatkozásában is megjelenik. S mivel a szüntelen átalakulás átível a mindenkori aktuális időn, a képet akár aktuális helyzetképként is értelmezhetjük. Legszembetűnőbb a szabályos mértani testek és az amorf formák közötti fúzió, mintegy jelezve, hogy az első a racionális ész terméke, míg a második az irracionális intuíció és érzelem megnyilvánulása, ami kívül esik annak hatáskörén. Ugyanez az egymásnak feszülés érzékelhető a vörös és a zöld szín között, melyek közül egyik sem áll nyerésre, hanem egymásba alakulnak. Olyan ez a kép, mintha Lao-ce bölcsességéhez készült volna illusztrációnak. Ugyanis a dolgok nem alá-fölérendeltségi viszonyban helyezkednek el, hanem komplementerei egymásnak, így lesz a növekedés és a fogyás, a kiegészülés és a hiányosság, a most és az örök egymás párja. Ami sík, az felfogható egy térbeli idom vetületeként is. S mindez a kölcsönhatás igaz a kultúrára, a civilizációra, a vallásra és a nemzetekre is, hiszen mindezek ugyanannak a folyamatnak az ellentétes irányú megnyilvánulásai, vagyis egymást formáló erők.

Fülöp Zoltán: Átrendeződés

Fülöp Zoltán: Átrendeződés

Az Átrendeződés (80 x 60 cm) című kép mérete alapján nem sorolható a miniképek közé, viszont a benne megjelenített tartalom szerint nagyon közel áll a Fúzióhoz. Megtört, helyükből kimozdított formákat látunk. A kölcsönhatás ereje az egymáshoz, egymásra, egymásba torlódó testek új alakzatában szinte félelemkeltően jelenik meg. A síklapok mintegy emlékként magukon őrzik repedezett mélységüket és málló domborulatukat, elvesztett egykori helyüket, de az új átrendeződés miatt jelenleg helytelenek és amorfok. Ilyen lehetett Hamlet kizökkent ideje. A kép számomra azt is sugallja, hogy a helyreállítás, az új megszületése kínosan kínzó folyamat lesz.

Fülöp Zoltán ehhez a világérzékeléshez hosszú utat járt be. Azok közé az emberek közé tartozik, akik képesek az állandó növekedés, szellemi gyarapodás érdekében tanulni. S képes felismerni a másikban lévő tudást, értéket, amihez tisztelettel viszonyul. Éppen emiatt tartósak és mélyek emberi, szakmai kapcsolatai, merthogy ezek sincsenek meg egymás nélkül. Álljon itt bizonyságként a művész vallomása a megtett útról, s különösképpen arról, hogy a szakmaiság és az emberiesség összetartozása milyen mély tiszteletet vált ki benne. „Tóth Tibortól az alapokat sajátítottam el, a modell utáni rajzolást, a látvány utáni festést, ezen felül az alázatot… Aztán megismertem csíkszeredai Zsigmond Marci barátomat, aki hosszas beszélgetéseink során bevezetett a modern festészet bugyraiba. Ezzel vette kezdetét irányváltásom… A Bauhaus módszerét követő Kiss János Mesteremtől a látvány átlényegítését, az absztrahálást tanultam meg. Nagyszerű, gyakran filozofikus okfejtései gondolkodásmódomra tettek nagy hatást… Utolsó Mesterem Bakonyi Mihály volt. A következetesen felépített tanítását lépésről lépésre követve nyertem tagfelvételt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe (MAOE), a Magyar Festők Társaságába és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségébe (MKISZ). Kitartásra, tiszteletre tanított.”

A fentiek alapján tisztába jöhetünk Fülöp Zoltán ars poeticájával. Mindazt, amit a mesterektől tanult, legyen szó vonalvezetésről, absztrahálásról, kompozíciós rendről, egyénivé tette, személyes élményvilágának megfelelően. A látvány csak akkor érték számára, ha tartalmat hordoz, a mesterségbeli tudás csak akkor érték, ha szellemiséggel párosul, s ha festménnyé formálása a befogadó számára a többféle értelmezést is felkínál.

Fülöp Zoltán: Tűzfészek

Fülöp Zoltán: Tűzfészek

Fülöp Zoltán, éppen mert mély tartalmak hordására törekszik a festészet eszközeivel, a közelmúlt történelmi eseményeit is képes absztrakcióval elénk tárni, biztosítva ezzel a múlt és jelen közti idő folytonosságát. Tűzfészek (80 x 60 cm) című képével az ’56-os forradalom barikádépítőire emlékezik. A kép címe előrevetíti a tűz és a barikád fontosságát. A kifejezőerő itt is a színekben és az amorf formákban tükröződik. A kép előterében látható barikádot itt egy éppen felrobbanó Molotov-koktél fénye „festi” vörösre. A széthulló formák mögött ott sejthetjük a pesti utcákat, a lakótömböket, börtönrácsokat, melyek a forradalmat követő megtorlás egyik eszközére utalnak. Ezek a piszkos fehér sávok ugyanakkor át/ki/elvezető utat is sugallhatnak. Felismerhető egy kereszt alakja is, nem véletlenül, hiszen a festő tiszteleg és emlékezik az utcaharcokban elesett forradalmárokra. A színek is beszédesek: a halálos vörös mellett az életet fojtó szürkéken át a zöldek mégis valami életerőt hordoznak, még akkor is, ha elmosódottak.

Fülöp Zoltán: Átmeneti mobil ingatlan

Fülöp Zoltán: Átmeneti mobil ingatlan

Az Átmeneti mobil ingatlan című kép is erőteljesen mutatja Fülöp Zoltán gondolkodásmódját és képi erőt hordozó tehetségét. A kép címe itt is valami paradoxont rejt. A gát szakszerű mérnöki munkával tartós feladat ellátására készül, tehát stabilnak, szilárdnak és időállónak. Ugyanakkor, éppen az átmenetisége miatt, majd ugyanolyan gondos tervezéssel lebontják és megszüntetik. Itt kellene idézni ismét Lao-cét, aki az életet és a halált, a pillanatnyit és az örököt összetartozónak tudta. Mint ahogy Fülöp Zoltán is. Míg a fentebb említett három képet akrillal és diszperzittel festette, itt, az Átmeneti mobil ingatlan esetében a farostlemezre akrillal festett felületekre kollázsként papírt, műanyagot, fémlemezeket is használt.

A Miniképek később az V. kerületi Hereditás Galériában is láthatóak voltak Fülöp Zoltán képével együtt, növelve azoknak a jelentős kiállításoknak a számát, ahol közös élménnyé válhat az átalakuló állandóság általa kifejezett vizuális élménye.


Galéria > Fülöp Zoltán képei