archaikus I.
kifejezhetetlen
és taníthatatlan
mint rögök
nemzedékeiben
lassan fakul ki
hanyatló csuklók
prédájaként
kihunyó
ujjakra
kötözve
archaikus V.
agonizáló tér
hatról ötszögre
tört elem
ha nem
sokszorozódik
tovább
kideríthetetlen már
honnan és hová
megdermed
a rügyhéjak röpte
a formák lassuló
áramában
áporodott
akvarell az idő
kiszáradt kép
a mellkasban átlőtt
kútvödör hangja
a korpusz
mélyéből
indul
archaikus VIII.
tű nélkül
halad
végső ábrák
felé
ég-felhő
sakktábla
vagy vedlő
macska szőr-
gubancai
néha zöld
rozsda
kasza az ágak
közt állítja meg
amikor tű
nélkül halad
végső ábrák
felé
archaikus IX.
hűvös játékszer
törött lapát
és papírbáb
elegye
ahogyan eldöcög
reggel
hideg szél
és egy tetves
kabát marad
utána
a faluban van-e
még az a tér
amiben elférne
és kitöltené
egészen
az az arc sohasem
nézett tükörbe
mint
egyetlen
tekintet
