Úgy járunk-kelünk, akár a kísértetek,
munkába reggel, este haza,
néha vannak jobb napok is, de
a többség mostanában nem túl laza.
Ez a mostanában évek óta tart,
mondhatnád erre, én meg nem csóválnám
a fejem, mert tudom, te mindig komolyan
kérdezed, hogy vagyunk, és elsőre
egy ideje nekem ez jut eszembe.
Nem élünk túl rosszul, de annyira
jól sem, mint ahogy szeretnénk, apák, fiúk
és unokák már annyi évszázada.
Ígéret és remény ugyanis van dögivel.
A póráz szoros, a sör habos,
és a tévében a sorozatok egymást követik.
Mindenki egy magába forduló lánc-
szem ebben a rendszerben.