Nem mondhatom el

Apám szerette az irodalmat,
sose gratulált, sose dicsért meg,
ha verseim megjelentek egy ismerős lapban,
vagy kötetem Párizsban, Moszkvában,
nem szerette a könyveket,
azt mondta, miattuk nem lehet
kifesteni a házat, miattuk
nem lehet lépni elővigyázatosság
nélkül sehova a lakásban,
és mégis ott esett el végzetesen,
ahova nem volt bátorságom
könyveket rakni.
Valamikor a WC-ben körmöltem első
mesémet, mert nem volt
ínyére, hogy írok, azt szerette
volna, inkább nyelveket tanuljak,
nagyapám az első világháborús
fogságban sajátította el az olasz nyelvet,
talán nem véletlen, hogy verseimet
tíz nyelvre lefordították,
de olaszra nem.

Bádoglemez

Apám a nyári
szomjas zápor
ablaktörlője
emlékezetében.

Mely még be sem
volt kapcsolva.

Habszivacs

Nem tudok álmodni apámról,
néha lefekvéskor jut eszembe,
álmodtam-e egyáltalán mostanában,
ez azóta van így, amióta
kihirdették a hangosbemondón
a temetés pontos idejét,
ilyenkor akaratlanul megváltozik
a múltunk, egymással
hadakozunk, mármint apám és én,
a szabályokat nem ismerve
mindent betartunk, figyelünk
egymásra, olyan ez, mint a
szerepcsere, ha nincs ég,
mi végre égek, ha nincs évszám,
mit veszek a számba, ha elalszom,
kiszáradt folyómederbe
könnyezik az értünk élő,
a látszaton élősködő elképzelhetetlen,
hiába próbálkozom,
a pont a vers végén úgyis csak
célpont,
begyógyult gomblyuk.

Gyönyör

Mária a szülés után
mindenekelőtt a gyermekét
látta Jézusban,
nem a világ megváltóját,
mert az édesanyáknak természetes,
hogy a saját gyermekük
maga a megváltó is egyben.

Zöld küllő

Apám
az utánozhatatlanra ütött,
az egyetlenre,
akiből nem születik
még egy.

Azóta tudom,
menthetetlen
özvegy
társkeresők
paradicsoma a kihalt,
üres temető.

Az ismerkedésbe
temetkezem,
elhajítanak, mint a követ,
amit a sírásók
találtak a mélyben,
s félredobtak
egy nyírfa tövébe.

Szemfényvesztők

A nap emigráns sugarai
benépesítik a földet,
hiába minden,
apámat eltemettük.

Be nem áll a szája,
mint egy barlangnak,
mondom a céltalan időről.
Időről időre

a farkába harap,
beállítva a mérleget
a sorba.
A többi közé.

Ahol már nincs helye.