Kalmár János az intervallumot olyan fogalmak mentén képzeli el, mint az újraértékelés, hitelesség, hit, időtlenség, vagyis a lélek ébrentartása. Átgondolt, elmélyült intervallum-értelmezésben a lelki utat szorosan összekapcsolja a megértéssel, amit a szobor készítésének a folyamatával azonosít.