Vízibolha
Jó volna járni a vízen
rovarboldogon
mint a vízipók
vagy mint vízibolha
korcsolyázni jégtelen tavakon
táncolni a víztükrön
cingár lábakon
a víz hátára írni verseket
és jó volna
repülni a tó felett
szitakötőszárnyakon
és várnának
a halálos rovar-szerelmek
sírig tartó ölelések
kalandok, boldog röppenések
de ezt mégsem lehet
és ott nincs komfort
zuhany, könyvespolc
kerevet
csak jégeső, orkán
vadászó denevérek
szájukban a végzet
jaj, nem könnyű járni a vízen
bújjunk inkább a zuhany alól
az ágyba kedvesem.
Portré
Mint az ősz hajú tenger
csapongó vész és áldás
hullámzik az ember
sorsa a két kiáltás
között kifeszített húr
és mi látszik onnan
a földi léten túl
mikor a maszk s a lepel
majd örökre lehull
Mint a billegő jégcsap
fél vödörnyi fagyott vize
ha tarkón döf, megharap
vagy az óceán vad dühe
a víz dölyfös szökőárja…
ó, a cseppben a tenger
és könnycseppben a világ
ó, az emberi sokadalom
bölcsőben, ravatalon
És végül
a remény foszló pillanat
ujjaddal pingált ábra
a párás ablaküvegen
és elég
egy lenge fuvallat
vagy a nap derengő sugára
s a látomás szárnyra kap
mikor kormos szárnyon elrepül
s a semmi marad
végül
úgyis minden elég
megkopik az összes emlék
már nem is fáj
a hamu alatt
üszkös remény kószál
