Majd összeszoknak

A régi közhely, hogy ellentétek vonzzák egymást, Géza és Jolán esetében nem volt érvényes. Hogy ti mennyire egy húron pendültök, csodálkozott Géza anyja, a Joláné is irigykedve jegyezte meg, ha nekem egy ilyen Géza jutott volna, hol lennék én ma. Ugyanazok a könyvek, sport, zene érdekelte mindkettejüket. A Wagner opera öt órás előadását lankadatlan rajongással hallgatták végig. Másnap Géza szégyellősen megjegyezte, ő akár ma este is újból megnézné. Jolán kinyitotta a táskáját és meglobogtatta az újabb operajegyeket. Mindenben tökéletes volt az egyezés. Csak ne lett volna Pajkos és Murci. Gézának kutya, Jolánnak macska. Géza elmondta, ő kutyapárti, Jolán se titkolta, hogy a macskákat imádja. Majd szép fokozatosan összebékítjük őket, mondta a férfi. Nem lesz ebből kutya-macska barátság, szólt nevetve a nő.

Jolán, Gézánál tervezett első látogatása előtt bökte ki, gyerekkora óta fél a kutyáktól, és ha csak ugatást hall, azonnal kiveri a víz. A férfi legyintett, majd megszereted Pajkost, én élni se tudnék kutya nélkül. Míg a nő ott tartózkodott, Géza nem engedte be a szobába a kutyát, a balkonon tanyázott, hangját se lehetett hallani. A férfi vallomása utolsó pillanatban hangzott el: allergiás vagyok a macskaszőrre, ami ellen van orvosság, de a nyávogástól azonnal migrénes rohamot kapok. Murcinak a lakás távoli pontján kellett várakoznia. Ha Gézánál tartózkodtak, a nő gyakran megjegyezte, szegény Murci, mennyire várja őt, még szerencse, hogy édesanyja ott van a lakásban és vigasztalja, de szinte idáig hallja macskája szomorú nyávogását. A nyávogás szó hallatára Géza elsápadt. Ő Jolánnál Pajkost emlegette, édesanyja, aki ez idő alatt a kutyára vigyáz, ellátja-e kellőképpen kedvencét? Ugatás szót nem ejtett ki a száján, így a nő elengedte füle mellett a hallottakat.

Az együttlét megszervezése egyre nehezedett lett. Murci, vagy Pajkos. Ez nem lehetett kérdés. Orvos barátjuk vette rá őket arra, hogy menjenek pszichológushoz. Egy ideig jártak terápiára, de a javulás elmaradt. A pszichológus javasolta, próbálják meg a két állatot fokozatosan összeszoktatni, ha sikerül, akkor ez gyógyulást hoz számukra is. Jolán ölben vitte Murcit, Géza Pajkost pórázon, a parkban találkoztak, kellő távolságra ültek le egymástól. Murci felborzolt szőrrel fújt, nyávogott, Pajkos rá se hederített az előtte sétáló kutyákra, Murci felé fordulva folyamatosan ugatott. Jolán befogta a fülét, Géza bedugta a füldugót a fülébe, amit éjszaka is használt.

A kísérletet naponta megismételték, egymáshoz egyre közelebbi helyet keresve. Az ugatással, nyávogással nem törődtek, mert nem is hallották, Jolán is áttért a füldugóra. Ott üldögélve, mobilon szerelmes leveleket írtak egymásnak. Az idillnek az őszi, kellemetlen eső vetett véget. Egyszerre támadt ugyanaz az ötletük, SMS-ben közölték a másikkal: Nálam, vagy nálad, és hozd a tiedet. Pénzt dobtak fel, a kijelölt helyszín Géza lakása lett, ami egyébként is tágasabb volt. A férfi kiürítette az egyik kis szobát, majd ott összeszoknak szeretteik, volt elég idejük barátkozni.

Végre hosszabb együttlétet tervezhettek, naponta írtak egymásnak, telefonon tárgyalták a részleteket. Géza még a házasság gondolatát is megemlítette. Együtt mentek kutya- és macskaeledelt vásárolni. A nő nem értett a kutyakajákhoz, még a tévéreklámokat se bírta elviselni, most a legdrágább konzerveket választotta ki. A férfi macskaeledelből változatos menüt állított össze, de amikor betette kosarába a macskafotóval díszített dobozokat, valamennyit lefele fordította.

A kis szobában elő volt készítve labda, műcsont és tálkákban étel, víz. Jolán Murcit kis bélelt kosarában hozta. Pajtás már lakmározott, amikor Jolán betolta a kosarat a macskával a szobába, villámgyorsan behúzta maga után az ajtót és a lakás másik végébe szaladt. Nem bírtam elbúcsúzni Murcikámtól, szipogott. Géza megsimogatta, és sokáig nem szóltak egy szót sem. Feszülten figyeltek, hang nem szűrődött be. Ugye nem harap? Ugye nem karmol?

A vacsorához ünnepi terítés, damasztabrosszal, kristálypoharakkal, a háromfogásos menühöz vörösbor. A jégbehűtött pezsgőt Géza a hálószobában szolgálta fel, a mécsesek fénye megcsillant az ezüst tálcán és a fehér selyem ágyneműn, ami nem maradt sokáig simára vasalt.

Hajnalban Jolán felriadt, megrázta Géza vállát, nyávogást hallok, ez Murci. A férfi felült, hallgatózott, arca vörösödni kezdett, bosszúsan szólt, Pajkos már csinált ilyet, de macska nem tudja kinyitni az ajtót, aludjunk, sok volt a pezsgő. A nyávogás erősödött. Igen, Murci van itt! A nő kiugrott az ágyból, ki akarta nyitni az ajtót. Géza ott termett, megfogta a kezét, és sziszegve kétszer is megismételte: ide macska nem teszi be a lábát! Akkor én se, kiáltotta Jolán és kiszakítva kezét a Gézáéból, kinyitotta az ajtót. Pajtás állt ott, a kutya! Testén karmolások jelei, egyik füle csonkán, véresen lógott. Sántikálva futott be a szobába, felugrott a Géza párnájára és gazdáját nézve keservesen nyávogott. A férfi a fejéhez kapott, majd odarohant az ágyhoz, megfogta Pajkost és a nyitott ajtón keresztül kihajította a szobából. Jolán a kis szobához szaladt, az ajtó nem volt nyitva. Nem mert benyitni.


Virágnyelv

Balláné kezdetben barátnőknek, ismerősöknek jósolt. Ennek hamar híre ment és néhány hónap múltán sor állt az ajtaja előtt. A konyhában alakított ki egy várószobát, tartott a szomszédok szájától. Amúgy is irigyelték férje miatt, Gerzson nem csak jóképű, de udvarias, segítőkész is, gyakran visz virágot feleségének, bevásárol. Ballánénak semmire sincs gondja, csak a jóslásra, ami hozza a pénzt.

Balláné Tarot kártyából és feketekávé zaccból jósolt. Szerelmi bánat, betegség, pénz. Megcsalások, hűtlen elhagyások, itt tévedhetetlen megállapításai voltak. Magának sose jósolt, így azt se tudhatta, nem is sejtette, hogy szeretett Gerzsonja egyik napról a másikra itt hagyja. Nem elhagyta Ballánét, azt el se lehetett képzelni. Férje a halált nem tudta elkerülni. Az utcán találtak rá egy téli délutánon, kezében vörös rózsákkal, élettelenül feküdt az aszfalton. Szegény Balláné ezután rá se bír nézni majd rózsára, súgtak össze a szomszédok. De Balláné mégis ránézett. Férje utolsó ajándékát, a rózsát, az íróasztalán üveglap alatt őrizte. Amikor oda nézett, úgy érezte, férje mosolyog rá.

A kávézaccra azonban nem bírt ránézni, mert valószínű, ez okozta Gerzson halálát, sok kávét főzött felesége kérésére és fogyasztott is belőle, mértéktelenül. Azt azonban nem közölte feleségével, hogy szíve az utóbbi hónapokban sokat rendetlenkedett. Se cigi, se kávé, szóltam rá, mesélte az orvos Ballánénak a temetés utáni toron. Én semmiről se tudtam, szipogott az özvegy, a kávézaccát se néztem meg. De volt még egy dolog, amiben mértékletességre intettem, tette hozzá az orvos, és Balláné kérdő tekintetét látva csak kacsintott egyet. Az asszony elpirult, majd felsóhajtott. Akkor tényleg a mértéktelen kávéfogyasztás okozta a halált.

Balláné hetekig nem fogadott senkit. Megtakarított pénze fogyóban volt, sokba került a temetés, a tor, a márvány sírkő. Újra fogadott klienseket. A negyvenes nő kisírt szemmel ült le Balláné elé: tudom, hogy megért engem, hallottam, most özvegyült meg, váratlanul. Én is így jártam, bár nem vagyok özvegy. Nem házasodtak össze? Dehogynem, az uram megvan, ott szuszog mellettem, ha akarom, ha nem, de a drága Gyuszim tűnt el, egyik pillanatról a másikra. Akkor Gyuszi a szeretője? Dehogy, ennél bonyolultabb, egy éve tart a szerelmünk, most meg nem tudom, hol van. Azt szeretném megtudni, mikor jön vissza hozzám. Miért nem kérdi meg őt magát, ehhez nem kell jós, vagy írjon neki. Azt jósolja meg, hogy mikor tér vissza hozzám, csak ez érdekel.

Balláné megkeverte a kártyát. Emeljen, kétszer. Nem jó, bal kézzel kell. A nő megszeppenve kérdezte, miért bal kézzel? Mert az van közel a szívéhez. Balláné kirakta a kelta keresztet. Itt látok egy másik nőt, komolynak tűnik a dolog, nem nős ez a Gyuszi? Dehogy, mindig mondta, ő nem alkalmas arra, hogy egy nő szoknyája mellett üljön, kreativitásának kell a szabadság, azért is szeret engem, mert én nem telepedek rá. Azt mondja meg, mikor jön vissza hozzám. Balláné hallgatott.

Mondja, sokáig nem jön? Nem. A nő megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nem, nem sokáig, hanem egyáltalán nem jön vissza, mert úgy tűnik, ez a férfi már nem él. Mit mond? Az én Gyuszim fantasztikus formában volt, minden reggel úszott, ha látta volna azt a napbarnította testét, és a figyelmesség, sose jött virág nélkül. Balláné szakította félbe, az én Gerzsonom is ilyen volt, leste minden szavamat, sose veszekedünk, és a… A nő ingerülten szakította félbe, az utóbbi időben mi sajnos veszekedtük, én egyre türelmetlenebbül javasoltam, menjünk már el egy hosszú hétvégére a tengerpartra, de Gyuszi csak a hegyeket szereti. Miért nem ajánlotta fel a hétvégét a hegyekben?

Utolsó alkalommal is virággal jött, egy csokor sötétvörös rózsával. Még vízbe se tettem, elkezdtünk vitatkozni. Gyuszi nagyon indulatos lett, hadonászott az orrom előtt a virággal, én megfogtam a kezét és tépni kezdtem a rózsa szirmait. Gyuszi feje is vörös lett, majdnem olyan, mint a rózsáé és verejtékezett, alig kapott levegőt. Ki akartam tépni a virágcsokrot a kezéből, de ő kitámolygott az ajtón, csak egy szál maradt a kezemben. Nem szaladhattam utána, mert egy szál fehérneműben vártam rá, ahogy szoktam, mert ez Gyuszinak nagyon tetszett, nem vesztegetjük az időt Pannikám, mondta ilyenkor nevetve. Sokáig álltam ott kezemben a megtépdesett rózsaszállal, szeret, nem szeret, azt hittem, visszakullog és szent lesz a béke, de azóta semmi, de semmi hír felőle. A rózsaszirmokat lepréseltem, mindenüvé magammal hordom, megmutassam, talán segíthet a jóslásban. A nő kivett a táskájából egy díszkötéses noteszt és kinyitotta. Vércseppként világítottak a fehér lapon a szirmok. Balláné az íróasztal felé nézett, Gerzson lepréselt rózsája most is ott volt. Alig lehetett észrevenni, hogy hiányzik néhány szirma. Összeseperte a kártyákat. Annyira reszketett a keze, hogy nem bírta begyömöszölni a lapokat a dobozába. A nő csak hebegett, nem lesz jóslás? Nem lesz, jöjjön velem. A temetőbe. Virágot nem viszünk.


Abafáy-Deák Csillag: Nem könnyű szeretni
Parnasszus Könyvek, Tipp Cult Kft., 2018
156 oldal, 1470 forint