Lívia a számítógépnél ült, és a Vatera-oldalon szörfölgetett. A kanapén Béla, a férje hortyogott, sör böffent fel belőle időnként. A tv hangosan üvöltött, a szokásos esti rituálé zajlott. Néha a karácsonyi reklámokra a nő felkapta a fejét. Hol vannak már a régi családi ünnepek? Kirepültek a gyerekek, csak az esti skype maradt. Nézegette a hirdetéseket tovább, csúcson volt mindenből a kínálat. Licitálások a zokniktól az izzókészletig, ajándékkiskutyák bónuszként.
Zseniális ötlete támadt: Bélát felteszi a Vaterára, vajon mennyit fizetnek érte. Először keresett egy fiatalos képet róla, majd megszületett a hirdetés szövege is.
Jó állapotban lévő férj, kicsit használt, de extrákkal rendelkező (mos, főz, takarít)
Kikiáltási ár: 300 000 HUF
Használati utasítás:
– Viagra 2 db.
– 2 dl rövidital, ettől még udvarol is!
– Sör, bor, tilos!
– Kontaktlencse nélkül nem lát.
Garancia nincs!
Lívia csatolta a fényképet, küldés, és várt. Amíg a férj kétszer belekortyolt a sörébe, addig a neten virtuális csata zajlott. Végül 500 000-ért leütötték Bélát, megvéve!
Krisztina ránézett a monitorra: Jó állapotban lévő férj… Na, végre, valami azt súgta, ez lesz az igazi karácsonyi ajándéka! Nem kell több erotikus kütyü, sem vakrandi, ez lesz a tiszta üzlet. Licitálni kezdett, mások is emelték a téteket, de végül győzött. Néhány nap múlva, miután átutalta a pénzt, izgatottan várakozott, mikor hozza a csomagküldő szolgálat az Ő ajándékát, Bélát az extrákkal. Feldíszítette a lakást, mivel negyvenes szingli volt, gyertyafényben várta a pillanatot. Két nap után már csak gyertyacsonkok maradtak, ja és eltörött a mécses is… A második este már lemosta a sminkjét, és hívni akarta az üzletfelet, hogy hol van az Ő Bélája, amikor csengettek.
Lívia, miután megkapta az értesítést a bankjától, már aznap lefoglaltatott magának egy egzotikus utazást, sőt megvette élete legszebb táskáját is. Aztán este rendezte a Vatera-ügyet. Béla sörébe altatót csempészett, egy kicsit megpuszilgatta a férfit, az meglepődött, de aztán boldogan iszogatott, bámulta tovább a képernyőt. Hamarosan mély álomba zuhant, ekkor az asszony becsomagolta, mellérakott a használati utasításhoz egy napi váltásruhát is. Hívta a csomagküldő szolgálatot, aztán pezsgőt bontott, lefürdött, megnézte a kedvenc sorozatát, és lefeküdt aludni.
„Asszonyom, meghoztuk a csomagot, felvigyük?” – szólt bele a kaputelefonba egy borízű hang. „Ó, hogyne, leküldöm a liftet mindjárt!” Krisztina gyorsan felkapott egy pongyolát, kirúzsozta a száját, és intézkedett. „Az van ráírva, csókolom, hogy gyorsan romlandó, meg törékeny. Itt kéne aláírnia!” A két férfi közül, aki a nagy ládát becipelte, az egyik egy átvételi elismervényt kapott elő. A nő aláírt, egy ezrest adott borravalónak, már nagyon izgatott volt. Amikor az ajtót végre bezárta, megkönnyebbülten felsóhajtott. „Na végre, eljött a nagy pillanat!”
Elkezdte a fura papirusz csomagolópapírt tépkedni, de már akkor rosszat sejtett. Furcsa, dohos szag csapta meg, na és a látvány! Egy aranyruhájú, hosszú fekete hajú, gyönyörű, fiatal férfi! „Te jó ég, hiszen ez nem a Béla!” Reszkető kézzel telefonálni kezdett. Persze Marcsinak, a legjobb barátnőjének: „Szia, nagy gáz van, vettem egy férfit a Vaterán, de szerintem mást küldtek helyette! Gyere, ha tudsz, nem tudom, mit csináljak!”
„Oké, sietek, addig meg se mozdulj, amíg oda nem érek!” Marcsi gyorsan összekapta magát, és rövidesen már együtt vizsgálódtak. „Mi lehet a kezében ez a fura ostor?” Krisztina már extázisban volt. „Biztos valami extra!” Marcsi már a férfi ruháját bontogatta, a lényeget akarta látni, és ekkor a küldemény megmozdult, kinyitotta a szemét. A két nő felsikított, a férfi felült, és idegen nyelven beszélni kezdett. „Gyorsan, írd már be a Google-ba, mit hablatyol, Marcsi!” A csomagból kibújt ajándék nyújtózkodott, tett néhány lépést, amikor megszólalt a kapucsengő. „Asszonyom, bocsánat, megint mi vagyunk, elcseréltük a küldeményt, felmehetünk?” „Ne jöjjenek, minden rendben, jó az áru, elmehetnek!”
Lívia kéjesen simogatta az új táskáját a repülőn és ábrándozott. Milyen izgalmas napjai lesznek, egzotikus ország, tengerpart, pihenés. Mert megérdemlem, jutott eszébe a szlogen, amikor belépett a szállodai szobájába. Virágszirmok, selyemágynemű és bekészítés várta. Egy hatalmas ajándékcsomag az ágy előtt. Amikor közelebb lépett hozzá, ismerős hortyogás hallatszott a ládából. Béla ekkor a másik oldalára fordult, és békésen továbbszendergett.