az erdélyi nők dicsérete
1.
Ó, ti kösöntyűs, bogláros szép asszonyok,
anyáink szépanyái, angol királynék, minden királynék eredő töve,
fejedelmi nők, skófiummal varrott czáprángos lányok,
Bornemisszák, és Árva Bethlenek,
majoránnás és minden mártások,
tárkonyok, tokányok, pácok,
berbécsek, őzbordák, vadak, sültek,
aludttejes pogácsák, fánkok, lepények,
ínyencpástétomok nagy tudói,
szültetek ti, szültetek,
de nem eleget.
Nem volt könnyű, tudom,
valaki elől mindig futni kellett,
török, tatár, martalóc, bojár elől,
vajda elől,
dragon elől,
kozák elől,
hajdú elől,
labanc csürhe elől,
szabad székely vankuj elől,
adóbehajtó elől,
az egykézés elől,
spanyol, talján zsoldos elől,
kuruc csőcselék elől
– és ez fájt a legjobban.
Kézzel mázolt, kézzel simított bokályaitokban
hol bor volt,
hol könny,
hol por és pókháló,
idegen és rokoni csizmák, véres bocskorok, saruk.
Úr gyaláz, paraszt gyaláz, jobbágy pusztít, mindent és mindenkit,
nemre és nemzetiségre való tekintettel,
száz évente legalább.
A sóbányák aranya osztódik, kevés marad házon belül,
Lippa, Déva fent,
mi itt lent, a völgyben, mint a ciszter apátok, lábjegyzetnek.
A családi ezüstből van még egy gyűrű, egy násfa.
Ideje szögre akasztani a csuhát,
új szövetséget kötni az asszonyainkkal
és megmarkolni azt a szarvat, keményen, hátulról,
ellentmondást nem tűrően.
Velük, értük, de nem ellenük.
Soha többet.
2.
Amikor még kissrác voltam, folyton szerelmes voltam.
Azoktól a testre feszülő egyenruháktól az iskolában
meg lehetett veszni. Ezt csak az érti, aki megélte,
meg Fellini mester.
A dupla diktatúra és az élet féltése végképp feltüzelt,
de több volt ez, mint fiatalság, ellenállás és buja életösztön.
Azok a lányok tényleg gyönyörűek voltak!
Még a Burda-magazinosak is, meg a keletnémet turisták
a Fogarasban, akik meztelen felsőtesttel mosakodtak
a hideg csurgóknál, patakoknál.
És a tanárnőink, és a legtöbb mamma is.
Az apákra maradt a keménység, ők kérték számon
a lányaikon a teljesítményt,
volt, aki ezt nem bírta, és leugrott a tizedikről,
de volt, aki a karjaimba futott, éjszaka a lépcsőházban,
nekem ahhoz el kellett otthonról szöknöm, az ablakon át,
és átvágnom a szekusoktól és rendőröktől hemzsegő városon,
hogy annál édesebb legyen a csók.
Még mindig egész pontosan érzem az ízét.
És arra, hogy fedeztem fel a testét,
hogy kergetőztünk a Szamos-parton,
hogy hógolyóztunk a tavasz reménye nélküli hidegben,
valószínűleg nincs ennél egyetemesebb élmény, kollektívebb
tudat, gyakorlatibb teológia.
Aztán az élet mindenkit beelőz és kicselez,
mígnem a sokadik kötény után látók nem leszünk.
Látó apák, fehér hajú bölcsek, szakértők, üveges szemű
interjúalanyok, adatközlők, koronatanúk,
Hogy a kökény régebb sokkal kékebb volt,
És az izzás micsoda közhely!
Na, bumm.
3.
A mai lányok a mi lányaink, az ő lányaik.
Nekik semmit sem mond a Moha és páfrány, a Pityke őrmester,
a Mézga család, Recsk, 56, a bukaresti és bӑrӑgani munkatáborok,
a Duna-csatorna pokla.
Az, hogy mit jelent lehúzott redőnyök mögött beszélgetni,
rettegni a csengőtől, a behívóktól, hajnal négytől sorban állni
kenyérért, tejért, kézzel levelet írni, és hetekig várni a válaszra,
internet, mobiltelefon nélkül élni, utazni, életet szervezni,
élesben randizni,
annál többet tudnak a genderről és a jogokról általában,
kivéve a szülőkét, de ugyanilyen lázadók voltunk mi is,
kitöltöttük álmainkkal a ránk szabott teret.
Az ösvény más, az út nem.
Tágas és gyors lett a világ, de a Brown-mozgás benne ugyanaz.
Ma már ők is pipáznak, lelkük kajszi ízű,
kedvük kegyes, nyelvük csíp
szita-szita pénteken,
szerelemcsütörtökön,
papszerdán.
De hétfőn is, kedden is, szombaton is.
Virágvasárnap.
Rögtönzött vers [Dóra] szavaira:
1. Lippa, osztódó, sóbánya, lábjegyzet, saru
2. kötény, teológia, izzás, fehér, kökény, látó
3. moha, szombat, pipa, kajszi, ösvény
