„És bármennyire fontos lett volna, bizonyos tekintetben, a könyv létrejötte, a magam részéről nem bánom, miután a rajzaimmal sok tekintetben nem vagyok megelégedve.” (Egry József)

Egry József 1949-es levelének borítékja

Egry József 1949-es levelének borítékja

Takáts Gyula személyes irodalmi hagyatékát rendezgetve naponta érnek – olykor nem kis megrendüléssel járó – meglepetések. A közelmúltban is ez történt. Ugyanis egy Egry-levélre bukkantam – méghozzá egy eddig kiadatlan Egry-levélre, amelyben keserűen-furcsán nyugtázza a Takáts Gyulával közösen tervezett és szerkesztett Vízitükör kötetük elutasításának hírét. Pedig az akkortájt már komoly nélkülözések között élő Egrynek alighanem nagyon is hiányozhatott a koncepciójában, szemléletében merőben újat hozó kis kötet erkölcsi és anyagi elismerése. A kiadás ügye azonban a „hivatalosok” packázásai miatt évekig váratott magára.

Egry József, a balatoni táj ihlető szépségeinek festője, a „nagy aranyéremmel” és Kossuth-díjjal kitüntetett mester, 1951-ben meghalt. A Vízitükör pedig csak 1955-ben jelenhetett meg. A megjelentetés méltánytalan huzavonájának, és mindeközben a szerzőtárs elvesztésének keserűségét Takáts Gyula több visszaemlékezésében, esszéjében, versében próbálja meg „kiírni” magából. Hasztalan… Az 1984-ben megjelent, Egry emlékét és a Vízitükör sorsát idéző verse harminc év múlva is ugyanolyan elfojtott, vádló fájdalommal szól.

A szemelvények Takáts Gyula egyik visszaemlékezésének részletét, a nyilvánosan most először megjelenő Egry-levelet, a Vízitükör egy szép vers-grafika párosát és Takáts Gyula Egryre emlékező versét mutatják be.

Parill Orsolya, Takáts Gyula jogutódja
Fonyód, 2018. 07. 11.


„(…) hosszú ideig bizony nem volt fényes Egryék élete, bárhogy ragyogott is a műve.

Elismertetése nem ment könnyen. Igen érdekes példa erre közös könyvünk a Fonyódon és Badacsonyban válogatott és összeállított Vízitükör hosszú hajózása a viharokon a megjelenésig. Azaz 1955-ig. Érdemes rá visszaemlékezni a 25 éves évforduló alkalmából is. Sok emlék fűződik hozzá. Az akkor, 1948-ban kapott nagy aranyérem és Kossuth-díj után is csak kesernyésen mosolygott a Vízitükör tervén, amelyben rajzai és verseim együtt jelentek volna meg. Alig hihető, de a 14 Egry-rajz és 18 „balatoni” versem összeválogatása majdnem két év munkája volt.

Hosszú ismeretség után kérte csak el az addig megjelent köteteimet. Aztán rendszeresek lettek általában a versről való beszélgetések. Akkoriban többet írtam és akkortájt jelent meg a Se ég se föld kötetem több „balatoni” verse. Ezeket Egrynek fölolvastam, mint ahogy ő is megmutatta füzetének balatoni vázlatait. Nem a versekhez készültek ezek a toll- és ceruzarajzok, de hangulatban sokszor találkoztak. Észrevétlen, de szívós következetességgel állt össze a kötet. Tizennégy rajzának ő adta a címeit. A kötet sorrendjében a vers és rajz egymást egészítette ki. Ilyenek Egry címei: „Nád közt horgászgató”, „Badacsony és Gulács”, „Bárkás”, a Vihar előtt című versemmel. Aztán Gémek a nádasban és Így emel című versem mellett a „Balatoni térben” című rajz. A „Nádvonal”, „Festő a parton” a Tavi vers-sel.

Aztán verseimmel együtt két dekli közé csomagolta őket, és én küldtem föl a kis kötetet a mindig lelkes és segíteni kész Sárközi Mártának a Válaszhoz, aki a Válasz „Fehér Holló” kiadójánál a megjelentetés útjait egyengette. – De bizony hiába. Érdekes, akkor Kassák sem hitt a megjelenésében. Végül is az Egyetemi Nyomdához került a kötet, és mert Bóka László volt akkor a nyomda igazgatótanácsának elnöke, és egyben államtitkár is, tehát őt kerestem föl a minisztériumi hivatalában. Szívélyesen fogadott, de meglepetésemre közölte, hogy mit sem tud a kéziratról. Akkor pillantottam meg íróasztalának jobb sarkán a jellegzetes Egry-deklik közé csomagolt fölbontott Vízitükröt. Mit tehettem, hogy én se „lássam”, de Bóka is „észrevegye” fölfedezésemet, beszélgetés közben, az asztal sarkán a „kéziratra” ültem. A beszélgetés végén pedig, hogy Bóka is lássa, kivéve művünket alólam, hazavittem Badacsonyba.

Egry jót, de keserűen mosolygott, nevetett. Aztán a könyv mégis megjelent, de már csak Egry halála után. Ám ennek is érdekes története van. 1954-ben a Nádor szállóban, Pécsen beszélgettünk róla Szántó Tiborral, és akkor ő, mint a pécsi Dunántúli Magvető vezetője elkérte, ha ugyan még együtt vannak a rajzok Badacsonyban. És a műteremben ugyanabban a két dekli között találtuk meg Juliskával a könyv vers- és rajzkéziratát. Ha jól emlékszem, Csorba Győző lektori ajánlásával kerültek föl Pestre jóváhagyásra. És hivatalos pecséttel az jött vissza újra, hogy „kiadásra alkalmatlanok”.

Fölutaztam akkor Pestre, és fölmentem szomorúan Szász Imréhez, hogy mitévő legyek. Ő azonnal telefonált Németh Lajoshoz – Fülep Lajos tanítványához –, aki a képzőművészeti ügyeket intézte akkortájt a Pártbizottság illetékes osztályán. Úgy vettem észre, mikor a találkozón megjelentem, és megmutattam, hogy nem akart hinni a hivatalos pecsétnek. De tény, rövid úton elintézte, hogy a Vízitükör 1955-ben megjelenhessen a Dunántúli Magvetőnél. A Szabad Népben Kárpáti Aurél a legnagyobb elismeréssel köszöntötte a könyvet, és Fülep Lajos leghűségesebb tanítványa, Fodor András pedig a Csillagban írt róla. Így jelent meg a Vízitükör Fülep Lajos nagy örömére is, akivel annak idején nemegyszer látogattuk meg Badacsonyban Egry Józsefet, és akinek a művészetéről sokszor beszélgettünk. Fülep Lajosnak különben magam is tanítványa voltam még Pécsen.

Az idézet szöveg forrása: A harmónia keresése (1979), Képek – emlékek, versek – barátok, Egry Józsefről (PIM Digitális Irodalmi Akadémia)


Takáts Gyula: Vízi templom

Fűzfa alatt liliom.
Szirma sárga kadmium.
Gyökerénél berki patak,
melynek felhős bokraiban
lengnek tarka, zöld halak.

Mint a pávák vízbe, égbe
nyílik farkuk lenge éke.
Könnyű, hűvös legyező,
s szúnyogszárnyon zeng az angyal,
lesi őket berki naphal.

Nézi, lesi, piros szeme,
mint a szenté néz a mennyre.
S kerek száján, mint füzér
pereg tiszta gyöngyszemekkel
égfelé a buborék.

Angyalokra vadászgató
áhítattal hallgat a tó.
Kék ablakán rózsafény.
Vizi-templom vörös papja,
gém szunnyad a sás tövén.

A Vízi templom című vershez társított Egry-rajz a Vízitükör című kötetben (forrás: PIM DIA)

A Vízi templom című vershez társított Egry-rajz a Vízitükör című kötetben (forrás: PIM DIA)


Takáts Gyula: „Vízitükör”

Tizennégy rajz, tizennyolc vers:
– Közölhetetlen mindahány!
Csak a pecsét kegyetlen biztos.
Olvashatatlan az aláirás,

mintha magát szégyelte volna
a festő és költő előtt
s mappába zárva évekig
kócsag és gém várta a levegőt.

„Borral, szőlővel megrakodva”
hajónk s hajósunk mindhiába…
Türelmes horgász, nézted a vizet.
Tündért, kacsát a nád falába.

A „Nádvonal” hullámzott lágyan
s a „Balatoni térben” mintha
a pepita füzet lapjával és
tolladdal játszott volna tinta.

És szállt a „gitárnyakú nagy barát”,
ha jött a tél s zölden hasadva
szikrákat szórt lábtól a rianás
s dörgött, mint nyár, a kék magasba.

S te meg se vártad „Mézöntő” havát.
Tizennégy égi delfin szárnya,
a vizitükrünk fénylő hattyúi
vittek mind magasabbra szállva.

Az idézett versek forrása: A rejtett egész (1984), Freskó ciklus, Egryt idézve, 3. tétel (PIM, Digitális Irodalmi Akadémia)