Látogatás (Szent Foskánál)

Csendes Toll tavaly meglátogatta Szent Foska templomát (Isztria, 11. századi, román stílusú energiaközpont és gyógyító hely), ahol az a szokás a patinás régi templom mellett, hogy a külső korpuszra, ahogy a templom belsejében is, ha nyitva van, ajándékokat helyeznek el a látogatók (zarándokok), a csodatévő szentnek felajánlva. Toll tavaly csendesen egy tollat (golyóst) és két galambtollat is odatűzött. Akkor nem volt nála más, így kedvenc tollát ajánlotta fel. A két galambtoll megvolt még a kereszt repedésében. A golyós nem. Viszont. Az akkor egyetlen toll helyett rengeteg másik toll jelent meg azóta a csodatévő szentnek felajánlott tárgyak között, így talán a szent is bővítette csodatévő hatáskörét. Ezért is hagyott ott újra golyóstollat (mostani kedvencét) Faustyna nővér. Csendes Toll iránti tiszteletből.


Reggel (Rovinj)

Faustyna nővér minden nap a parton kezdi imaóráit, hajnalban. Egy kis meditálással és jógával összekötve. Légzőgyakorlatok a tengerrel szemben. Ha elég korán ki tud menni, a láthatár akvarellszerűen összemosódik, csak kis sziget lebeg jobb oldalt, mintha mindig ugyanott lenne. A hullámok ritmusára próbálja venni a levegőt, meg kifújni, mintha a mester mutatná, hogy is kell csinálni. Rá lehet érezni. Aztán öt tibeti jógagyakorlat következik (a protézisek szaporodása óta csak ez megy) tűlevélágyon, a hatalmas, öreg pineák ágait bámulva az ég helyett. Szagolva, belélegezve az isteni gyantás aromát. Utána lábáztatás a tengerben lazítás gyanánt, majd visszabiciklizés a szállásra, dombra föl, csatakosan, izzadtan. Négylábú őrangyallal, aki Árnyék névre hallgat. Innen indul a reggel. Szent kötelességek teljesítve, kipipálva. Jöhetnek a profán napi dolgok. Fürdőzés, városnézés, fokhagymás-petrezselymes tintahalak könnyű fehérboros fröccsel, lepénykenyérrel. Például.


Kamera (Rovinj)

Van egy új, víz alatti maszk. Búvár. Nagyon szuper. Tökéletes filmet látsz benne a víz alatti életről, csak fejben kell rögzítened. Szerintem bármikor újranézed szívesen a felvételt, akár az utolsó pillanatban is. Türkizkék háttér, sziklák, változatosan gyönyörű halak. De én a Duna-tévé monoszkópját, az akváriumot is imádtam nézni éjjel. Nyilván nemzedéki fíling. Nézel egy akváriumot éjfél után, ahogy a halak úszkálnak benne. Ez ugyanaz. Felteszed a maszkot és nézed, látod. Én az életem végéig elnézném.


Fekete skorpió (Rovinj mellett)

A világ végén volt szinte. Kerteken, szőlőültetvényeken és olajfaligeteken is túl. Az ecetfamagoncok a fél kápolnát elrejtették, bár meg kell hagyni, jól nézett ki így. Méretre, formára éppen ideális, emberi léptékkel látszik az égi. Esztétikussá romosodva teljesen. A kövek, amelyeket az idő lelökött az éppen esztétizálódó falakról, ott hevertek szerteszét. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy magammal hozzak egyet. A Szent Tamás Templom köveiből. Andrea nővér bíztatott. A falakon belül felemeltem két egymáson heverőből a fölsőt, és meglepetésre egy fekete skorpió futott ki alóla. Azonnal visszaraktam, ha már ilyen védelem alatt áll a nyitott templombelső. A falakon kívülről azért elhoztunk egyet, mivel így még értékesebbnek tűnt számomra. Igaz, a fekete skorpió csípése nem halálos, de ezt csak utólag tudtam meg.


Jel

a mai jel,
hogy írnom kell,
toll és papír.
amit a víz
a partig visz,
csak elém tesz.
mindjárt kész lesz.


Olajfa (Rovinj)

Firenzéből hazafelé jövet már vettem egyet Duinónál. Gyönyörűen formára vágva, akár egy bonszai. Mint később kiderült, az is. Amit nem bántam, de nagyon szerettem volna a hegyi kertbe, a fügefa mellé egy olajfát. Egyszerűen megkívántam. És a rovinji piacon szembe is jött egy. De nem mertem megvenni, féltem a szállítástól, már így is tele volt a kocsi, gyerekekkel, kutyával meg nővérekkel. Csomagjaikról nem is beszélve. Az új partszakasz felfedezése közben biciklivel rábukkantam egy kertészetre. Már csak útközben derült ki, boldogan hazafelé araszolva az olajfával a zuhogó, ömlengő esőben, hogy nem szabadna áthozni a határon. Az újabb bonszait, mert azt sikerült végül megvenni, csak kicsit nagyobb az otthoninál, bebugyoláltam, ne fázzon az esőben. Aztán itthon kitettem az esőre, hadd ázzon egy kicsit. Aztán hadd süsse a nap. És így tovább.


Malvázia (Bale)

A tulaj aludt épp, így Andrea nővér meglepetése, hogy a balei jazzkocsmában zenét hallgatva borozgassak, meglepetésprogramként, bukott. A pincérfiú nem merte bekapcsolni a zenét, amit tavaly már az utcán is lehetett hallani. A romkocsma úgy volt kitalálva, hogy eklektikussága a lehető legegységesebb képet mutassa. Szóval, nagyon ügyesen. (Ez jól látszik Andrea nővér remek fotóin.) Az ételspecialitások egy-egy híres jazz-zenészről voltak elnevezve. A lányok hatalmas kancsó limonádét kaptak, a négylábú lányka vizet, én pedig megkóstoltam végre azt a bort, aminek kortyolgatását eddig sznobságnak tartottam. A malváziát. Olaszrizling és tramini keverékét. Nos. Az előítéletek makacs dolgok, de egy deci malvázia elfogyasztása után túlléptem rajta. Mivel Géczi János híres Rovinj-könyvében azt írja, két pohár után érezni igazán az ízét, ezért másnap vettem egy üveggel (naggyal, biztos, ami) a Plodinében. És igaza volt Jánosnak, nem lehetett abbahagyni. Tisztán, mert szódát önteni bele vétek. Olyan finom.


Festő (Buzet)

Nehéz volt leparkolni a hegyi városkában, nem is volt különösebb cél, csak szétnézni kicsit, milyen is ez a hely. Buzet. Festő, írhatnám, ha nem jutna eszembe kevésbé elcsépelt jelző. De nekem mégis az lett, mert találtam egy kis galériát. Nem nagyon volt idő szemlélődni, haladni kellett volna, mégis a beszimatolás után, kutyát kint hagyva, bementem. És elképesztően jó képeket találtam bent. Erős, expresszív technika, lírai témákra hangolva. Hol konkrét motívumok tűnnek fel, hol teljesen absztraktnak tűnő világ. Egészen addig, amíg a galériától két lépésnyire lévő Kis Kapun ki nem léptem, és rá nem láttam az alattunk vászonra festett tájra. Ugyanaz a ritmus volt látható, ahogy a csupasz kövek, sziklák az erdős, fás, zöld részekkel váltakoztak, kissé hullámozva. Akkor örültem, hogy nem volt nálam elég kuna, mert meg is lehetet venni a képeket, a kisebbek egészen olcsók voltak, így gyanakodtam, hogy nem eredetiek. Utólag persze bánom, hogy nem egyezkedtem esetleg euróval. De nagyon nehéz lett volna választani. Mégis. Hari Ivančić képeiből.


Angyal (Kastav)

Az angyal stoppal érkezett. Szárnyait egy-egy hátizsákban hozta. Ami majdnem az autó csomagtartójában maradt. Épp egy nem túl tetszetős szállást foglaltunk el a nyaralás végén, egy nappal meghosszabbítva. Már nem tűnt jó döntésnek, de elengedtük a bosszankodást Andrea nővérrel. A kutyát vittem épp egészségügyi sétára, meg felfedezni a környéket. Épp belebotlottunk, ahogy kiszállt a kocsiból az apartmanunk előtt. Az álruhás angyal. Visszatérve a sétából Andrea nővér mosolyogva beszélgetett vele, és rám mutogatott, ő majd aztán értékelni fogja a meghívást. Lerobbant az autója messzebb, de elhozták ide, mert több ízben is lakott már az apartmanban. Meleg tekintet, fekete, göndör haj, nem túl magas, időtlennek tűnő testi (meg)jelenés. Medjugorjéből jött, és ajánlott szállást a templom mellett, a házában. Honnan tudta (költői kérdés persze egy angyalhoz), hogy Andrea nővérrel épp oda tervezzük következő május végi zarándokutunkat. Vagyis csak lebegtetés volt eddig. Hogy jó lenne… Előző nap nézegettem épp a mentett oldalak között Medjugorjét. Közölte, az angyal, hogy mely jelenés-évfordulós időpontokra nincs szabad szobája már, így biztosan nem akkor kell mennünk. Nem a korábbi jelenések idején. Közel van Mosztár (Csontváry-emlékhelyként kötelező állomás) és a tengerpart is. És a sziget, amin egyetlen ház (na jó, halászkunyhó) van csupán, ami az eredeti terv volt néhány napra. Így viszont össze is állt. Némi segítséggel. De nyugodjatok meg, Törekvő Testvéreim, mindez valószínűleg csupán álom volt. Vagyis az. Egyelőre.


Szent Faustyna Kowalska nővér 1905 és 1938 között élt. Fotók: Andrea nővér.