III. Akié (részlet)
3.) Kedvem telik benne – mondja ez az Utherrel békétlenkedő –; benne, amiért holtában is az élő iránt lehet rajonganom. Az anyag, a tárgy, a test illethető egy névvel: Herma. Rejtelmet tart, hordoz és e feladatával azzá is válik. Nekem kell ezt a rejtelmet felismernem. A felismeréssel feloldanom. Megfejtenem. A feltárást tetté élesztenem. E cselekvés illanékony, mégis következményes. A rejtelem általam nyilatkozik meg és nyittatik fel. De ennek – amint érvényesítem – egy másik rejtelemmé kell válnia. Akarom, hisz úgy kell lennie.
Herma hermából válik hermámmá. Onnan hermásítom ide. Az ott és az itt az idő két helye. Örülök a nyers hermának. Vad. Szűz. Zabolátlan. Vágyteli. Tudja, előtte jár, előtte áll a feltáró műveletnek. Ezáltal az egybezáratásnak. Akarja. Akarom. A nyers mutatkozót. De akarom, hogy a rejtelem kibontakozzon. Úgy, hogy én hozom elő, vonom fénybe. Én változtatom láthatóvá. Már nyersen is. Örömmel tölt el, hogy tudom, érzem és akarom feltárni. Ismerem, átélem a cselekvésnek ezt a sorát. Határozott vagyok lépésről lépésre. Ennek folytán Herma mindvégig a kezemre áll. Akaratom tárgya kívánkozik lenni. Maradni akar belőle, aminek maradnia szükséges és számomra-számára lehántható, aminek le kell válnia. Alakul, mert alakulok.
Már nyersen nyereség. Dalra fakasztom. Közben dalolok, de jár a kezem. Megtaláltam, ezért derűssé tesz. Így vagyok szerencsés. Ezek a véletlenek az ismeretlen összevisszaságában gyökereznek, de a mélyről hozom elő. Szerencsém gazdagít. Termékenységem benne lesz valóvá. Alkotókedvem rá összpontosul. Alkotóképességemnek kínálja fel magát.
Hermát megtalálni azonos azzal, hogy el is vegyem onnan, ahol volt. Felhasználom, tehát elsajátítom. Ez az alkalom szüli a munkaláz vonatkozó erejét rám és rá. Herma a tulajdonlott világon kívülről származik!
Ezért is lehet talált. Ha szelence lenne, a nekem adatott szellemivel, kicsattanó életművészetemmel nyithatnám fel, kiengedni álmának burkából. Herma bűvös szer, mely hallgat szavamra: légy hasznomra!
Le kell szednem róla – ki kell vennem belőle –, ami túlburjánzott benne vagy rárakódott nyák, salak. Előkészítem: válhasson eszközzé, hangszerré. Fürge vagyok. Megláttam a lényeget. Takaros eszközzé teszem. Használatra lészen alkalmatos. Mulatság eszköze lehet. Az most. Az lesz. Az lehet. Mulatság elkészíteni. Az használni.
Hitünk malmosan darál. A nyers holt. A halálból kell elővarázsolnom: megteremtenem. Szerré lenni az érzékletes harmóniához. Hermának. És hermabizsergetőnek. A keményet teszem simulékony-alkalmassá. Tárgy és tárgyiasító – test és testesítő – anyag és anyag-ojtó. Ők azok, akiké a derű, a szerelem és az édes álom. Ezért találunk egymásra.
Szigorommal alakítom. A veszendőt rajta komikusnak látom. Szemtelenkedem a forgáccsal, mert elfedi a lennivalót.
A Hermának általam lehet megénekelnie a szerelmet, általam a bőséget. Amit készítek, amit – a készítésnek hála – használok, azzal mindent kiaknázok, ami benne van. Ez a szerzett – szóval a nyert – szerelem. Ugyan a kezdet mindig alaktalan, a kibontakozás teljes. Ez a szerelem dévajkodik, mint aki ezzel magasztosulhat halhatatlanná. Társam olyan ágyas, aki ugyanolyan gyakran ajzza tagom örömszerző és -olvasztó ölelkezésre, mint amilyen sűrűn zenél, szaval, mesél vagy kérdez és érvel az avatott gondolkodókhoz méltón.
A Herma mutatja meg nekem, hogyan vehetem eszembe: attól érdemesülök arra, hogy birtokoljak, ha ennek eredetét a vele lett viszonyomban fedezem fel, találom meg és ekként használom. És én büszke vagyok arra, hogy az általam készítettet használom: azt használhatom, ami attól lett, elkészítettem, el, egészen a használhatóságáig.
Herma kibontakozást jelent nekem. Tőle lehet, hogy folyamatosan tudatában lehetek, mim van az emlékekben. Az emlékek pedig vigyáznak rám. Tűnik, ami arra való. Feltámad, amelyiknek tiszte, hogy használjon, amelyiket birtokolni áldás vagy szükséges. Ekként forrás Herma, mert teremt – ugyanakkor teremtés. Új lesz általa. Új belőle. Új, ami folyamatossá dicsőül.
Herma ilyen értelemben oltár is. Az, amin és amiért áldozatot hozok. Éhségemnek, kíváncsiságomnak, kívánságomnak szere. De épp ezért éhségemet pallérozom, kíváncsiságom kifundálom, kívánságom gondozom.
Többre szabottá lettem. Művészetem vele elragadó. De magával is ragad ebbéli jegyem, hogy meghaladom magam. Ami durva egyszerre hull le róla és rólam.
Találékonnyá válok Hermával bíbelődve, mintha elejétől fogva az lettem volna. Könnyen vagyok. Röpkén adatik nekem minden. Röpkén – ha mondom –, ekként tüstént lehetek. Siethetek. Pontosan vagyok gyors. Az a serény vagyok, aki ütemesen, hamarjában temperamentumos, mikor cselekszi. Serény, aki fején találja a szöget, hibáit rutinja kiiktatta rég: halálos-halálin suhanok.
Csodát művelek Hermával. Mintha élő lenne, felesel és igazodik. Herma révén osonok. Szél vagyok és köd. Zajom a csend. Herma a bizonysága nemzőerőmnek. Nemzőerőm apajog. Mostantól mutathatom meg, az élet eredete bennem férfiúi. A magok lelkek.
A Herma jegyében részeltetett különvalót kétféleképpen lehet szeretni: akkor és úgy, amint dolgomat adja – az én révemen fogy vagy számosul-terjeng; és olyankor vagy akként, amikor anyagszerűségét érzékeiddel becézgeted, azaz közeledésed viszonozza.
Először abban, hogy hermaságát a cselekvésbe kapcsolódó hajlandóságát mutatja fel. Együttdolgozik velem odaadón, így enyém lehet; akar az lenni.
Másodszor abban, hogy érzéki becézgetéseire annyi mód alkalmat nyit. Nyersen. Formálódása közben. Készen. Megmutatja magát az örömnek, látványaival, megjelenésként. Nyilatkozik hangjával. Dohogással. Ritmussal. Muzsikálva. Danolva.
Jelenvalóvá teszi magát. A szagolhatóság állandónak őrzöttségében vagy a változás locska cirmával díszítve. De Herma ízekben is tudhat teljesülni – korán, alakultában és készen. Hát még ölelni, simogatni, érinteni milyen kellem! Ahogy bőröddel, arcoddal, tenyereddel vagy ujjbegyeddel teszi lehetségessé neked, hogy felületét, kies tagjait, tagolt vidékeit, mélyét és csipkéit, aprólékosságát és büszke termetességét ekként is rendelkezésedre bocsátja. Persze közben szívből bazsalyogva.
Hát Herma így valakié. Uther tekintetétől elrejtve.