Beszélgetés Dréher Jánossal az évtizedes múltú Matéria Művészeti Társaságról és saját művészetéről

Mottó…az anyag nem puszta közvetítő,
hanem a műalkotás közvetlen tanúja,
a szellemivel szétválaszthatatlanul összeolvadó elem.”
(Fülep Lajos)

A társaság tagjai az anyagközpontú felfogást képviselik, vagyis az anyag, a matéria segítségével találják meg kifejezési formájukat, amely révén rendre kilépnek a táblaképből, a síkból. Hogyan jött létre ez a társaság?

Csoportos kiállítást rendeztünk 2006-ban Szekszárdon, a Művészetek Házában, Bartl József, Gáll Ádám, Serényi H. Zsigmond és jómagam részvételével. Akkor vetődött fel az a gondolat, hogy össze kellene gyűjteni azokat a művészeket, akik hasonló, anyagelvű technikával dolgoznak. 2009-ben a Szentendrei Régi Művésztelep Galériában (mai nevén Mank Galéria) nyolc fővel csoportos kiállításunk megrendezésére került sor, amit Novotny Tihamér művészeti író nyitott meg. Innen datálódik a Matéria Művészeti Társaság létrejötte. A kiállításon szereplő nyolc fő tekinthető alapító tagnak: Bartl József, Birkás István, Dréher János, Gáll Ádám, Kis-Tóth Ferenc, M. Novák András, Paizs László, Serényi H. Zsigmond.

2009, MANK Galéria, Szentendre: Novotny Tihamér megnyitója

2009, MANK Galéria, Szentendre: Novotny Tihamér megnyitója

Ugyanebben az évben a Budapest Galériában csináltunk egy nagy kiállítást, amelyet Grecsó Krisztián író nyitott meg, ekkor a társaság létszáma tovább bővült Haraszty István (Édeske) és Jovánovics György révén. A Társaság létszáma 2018-ban már 21 fő. Próbáljuk ápolni azon művészek emlékét is kiállításainkon, akik már nincsenek közöttünk, gyűjtők és rokonok bevonásával egy-egy munkájukat is kiállítva. Jövő februárig nyitva tartó, jubileumi kiállításunk Anyag és szellem címmel 2018. november 23-án nyílik Kaposváron.

Volt valami manifesztuma annak idején a művészeti társaságnak?

Novotny Tihamér művészeti írót tekinthetjük a Társaság első teoretikusának. A Társaság létének célja közös kiállítások rendezése és az azon való részvétel. Általában minden évben sor kerül egy kiállításra.


Novotny Tihamér így jellemezte a társaság művészeti törekvéseit egyik írásában: „Szinte érezni, látni, tapintani, hallani, ízlelni, megszagolni lehet mindazt, amit a Matéria Társaság tagjai a létbe és a lét fölé hajolva, az életbe merülve és az életből merítve az anyagok nyelvén, viselkedésén, alkímiáján, szövetén és rétegein egyenként és összességében megszólaltatni képesek. És a szólásra bírt anyagok egyenként és külön-külön is nagyon-nagyon beszédesek! Ahogy a füst látványából képesek vagyunk következtetni a rejtőzködő tűzre, úgy az anyagokon elkövetett minden nyomból minden műveletre. Fájdalomra és örömre, rombolásra és építésre, országra és történelemre, régi időkre, tájakra és emberekre, szokásokra és körülményekre, ízlésekre és pofonokra, újakra és régiekre, tárgyakra és terekre, a tiszta érzetekre, arányokra és mértani képletekre, az észre és az érzelemre, a múltra és a jövőre, Istenre és az Ördögre, a szépségre és a rútra, az esendőre és a felemelőre, a sírásra és a nevetésre, az archaikusra és a modern időkre, a humorra és a kesergésre…”


2009, MANK Galéria, Szentendre: Bartl József és Birkás István művei

2009, MANK Galéria, Szentendre: Bartl József és Birkás István művei

Milyen a társaság szellemisége? Mi az, ami a barátságokon kívül összeköti a tagjait? Mint a Matéria Társaság elnöke elmondod a véleményed a többiek műveiről? Budaházi Tibor szerint ebbe a társaságba nem jelentkezés útján lehet bekerülni, ide vagy hívják az embert, vagy nem.

A Társaság tagkörének bővítése beérett, elismert művészekkel történik. Új tag felvételénél a művészeti kvalitás számít.

Gyakorlatilag hogyan születik meg egy kiállításotok?

A hely adottságait megnézzük néhányan mint kurátorok, majd döntünk, hogy mindenki hány művet adjon be, és abból választunk, annak megfelelően, mennyi hely áll rendelkezésre. Ha van egy nagy kiállítás, be kell gyűjteni az anyagot, mivel nekem kertes házam van, ide jönnek hozzám, leadják az anyagot, akkor egy kicsit elbeszélgetünk. A szellemisége jó a társaságnak, a kiállítások helyszíne spontán módon jelölődik ki. Évente egyszer összegyűlünk baráti beszélgetésre, megtárgyaljuk közös dolgainkat, a kiállítás megszervezését, ki legyen a kurátora, ki nyissa meg.


Szeifert Judit művészettörténész a társasággal kapcsolatban a következőket írta: „A Matéria csoport művészeinek alkotásaiban az is közös, hogy faktúráikkal (azaz mesterségesen általuk alakított) felületeikkel természetes folyamatok által létrejövő textúrák hatását érik el képeiken. …Műveik fő képi értékeit a faktúraképző anyag formázása révén keletkezett gyűrt, benyomott, kiemelkedő-bemélyedő, bekarcolt téglalap szerkezetbe komponált felületek redőzései által létrejövő fény-árnyék hatások és azok változatos dinamikája adja. A textúra mint a benne rejlő szöveg szintén megjelenik egyes alkotásokon… a képek az organikus és geometrikus, a szerves és mesterséges, a természeti és az ember alkotta dualitását hordozzák… A valamennyi műben benne rejlő transzcendens tartalom egyes alkotásokon szakrális utalásokkal egészül ki…, illetve a kialakított felületek másik közös jellemzője az idővel való kapcsolat. …Az idő az örök mintakép és alkotótárs. Töredékek, fragmentumok, csonkok, sebek, falak, jelek, írások, (kép)nyomok. A végtelen pillanat kimerevített monumentumai. Az idő metaforái.” (Szeifert Judit: Időfaktúrák – A Matéria Művészeti Társaság kiállítása, Széphárom Közösségi Tér).


2009, MANK Galéria, Szentendre: Gáll Ádám képe

2009, MANK Galéria, Szentendre: Gáll Ádám képe

Tehát többféle technikát használtok.

Novotny Tihamér megfogalmazása szerint a Társaság anyaghasználata négy fő csoportra osztható: 1. akik főleg vakolásos technikát alkalmaznak, 2. akik vastag festékmasszát alkalmaznak, 3. akik a fogyasztói társadalom hulladékanyagait használják fel, 4. akik a 20-21. század anyagainak és technikáinak segítségével hozzák létre műalkotásaikat (konceptuális, minimalista, kinetikus művek). A felhasznált anyag lehet föld, fém, fa, vakolat festék, fény, műanyag, üveg.

A jubileumi kiállításon kik szerepelnek Kaposváron?

A kaposvári Vaszary Képtárban a jelenlegi tagság állít ki, az elhunyt művészeket is beleértve, felhasználva a gyűjtők és rokonok segítségét.

Most beszéljünk a te munkásságodról. Indítsunk a kezdetektől, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára jártál, hogy jött később a váltás? Miért nem fordítva, először a képzőművészet?

A Petőfi Gimnáziumba jártam és a Ferenczy Körben rajzoltam, a képzőművészet volt a végcél. De mivel nem vettek fel elsőre, szüleim nyomására beadtam kérelmemet az akkori Szegedi Tanárképző Főiskolára, biológia-rajz szakra, ahova fölvettek. Ezt sose bántam meg. Így Szegedre kerültem, nem voltam kollégista, elmentem albérletbe és nagyon jól éreztem magam. Szeged mint egyetemi város tele volt bulihelyekkel, jelentkezhettem volna közben a képzőre, de nem jelentkeztem, csak miután befejeztem a főiskolát. 1977 és 1982 között végeztem el a Képzőművészeti Főiskolát.

Ki volt a tanárod a képzőművészeti főiskolán?

Bráda Tibor, de Kokas Ignáccal is jóban voltam, művészeti szempontból egyikhez se közelítettem, de emberileg nagyon jó hatással voltak rám. Nekem volt egy saját koncepcióm, és azt nem hagytam abba.


Dréher János így vall művészetéről: „Munkáimban a különféle festékeken túl az anyag, a matéria s így természetszerűleg a faktúra játsszák a főszerepet. Képeim az egymásra hordott rétegek által erős színredukción mennek keresztül, míg végül egy visszafogott, monokróm állapot jön létre, ahol a szürkék, fehérek, homoksárgák dominálnak. Ezekkel a fehér, monokróm faktúrákkal az emberi építészetet és annak korszakait próbálom megidézni, visszaadni az idő építő-romboló munkájának metodikáját. Érdekel, hogy a városi fal (lepusztult és újjáépített) hogyan hat az emberre, hogyan válik egységgé töredékei és jelei által, hogyan lesz belőle gondolatiság, eszme, művészetet hordozó forma, önálló mű.”


2016, Széphárom Közösségi Tér, Budapest: M. Novák András művei

2016, Széphárom Közösségi Tér, Budapest: M. Novák András művei

Konkrétan, hogyan alakult ki ez a rád jellemző „vakolásos” technika ?

Sokat jártunk Görögországban, Olaszországban, és erősen hatottak rám az antik világ építészeti maradványai, romjai. Ezek a falak, falmaradványok évszázadok során rengeteget változtak, különböző korok rétegeivel gyarapodtak, hordozzák a múltat. Talán innen eredeztethető munkáim anyagszerűsége, építészet iránti vonzalmam és ennek behelyezése művészetembe. Munkáimmal állapotokat rögzítek, a rétegzettséggel próbálom úgy bemutatni a jelenségeket, hogy sejtetem azt is, ami alatta van.

Hallottam, hogy volt tanári munkásságod is.

A képzőművészet mellett párhuzamosan tanítottam is 35 évig a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium rajz tagozatán. A tanítás és a művészet számomra jól kiegészítette egymást. A fiatalsággal való állandó találkozás a tanítás során engem is folyamatos megújulásra késztetett. Mivel tanítottam, nem voltam túl termékeny; hogy ez jó, vagy rossz, nem tudom, én ebbe nem tudtam belefáradni, nekem még mindig járható ez az irány. Egyik kép inspirálja a következőt.

Festéket használsz a munkád során?

Használok, van, amikor a masszába keverem, vagy utólag festek a felületre. Kevés színt használok, azt is inkább redukálom a monokróm felé.

Egy ilyen műnek milyen súlya van, ha homokot használsz?

Én az eredeti vakolást használom, annak van súlya.

Hogy őrzöd meg a művek állandóságát, hogy ne legyen színvesztés? Kell utólag kezelni, például húsz-harmincéves munkánál szükséges a felületkezelés, vagy ez titok?

Az elején volt, hogy megrepedt, és nem úgy, ahogy én szerettem volna, ki kellett javítani. Hosszú időbe telt, míg kikísérleteztem a számomra legmegfelelőbb megoldást. Olyan rugalmas kötőanyagra van szükség, ami időtálló.

Érdekelne az alkotás előtti folyamat, hogyan agyalsz?

Egyik képemből jön a másik. Időnként fényképezek, és az elkészült fotókat is felhasználom a munkám során.

2017, Csikász Galéria, Veszprém: Kalmár János, Budaházi Tibor, Hegyeshalmi László, Dréher János, M. Novák András, Mazalin Natália, Gáll Ádám, Záborszky Gábor, Serényi H. Zsigmond, Székács Zoltán, Áfrány Gábor

2017, Csikász Galéria, Veszprém: Kalmár János, Budaházi Tibor, Hegyeshalmi László, Dréher János, M. Novák András, Mazalin Natália, Gáll Ádám, Záborszky Gábor, Serényi H. Zsigmond, Székács Zoltán, Áfrány Gábor

Hogy vagy a tájképpel?

Konkrétan, direktbe nem csinálok tájképet.

Nem arra gondoltunk, hogy alkonyat vagy naplemente, de mégis árnyalatok vannak, színek, ami a természetben szintén megfigyelhetők, akár egy házfalon.

Nekem azt mondta egyszer valaki, hogy bizonyos képeim mintha fentről, egy repülőgépről lefényképeznék a területet, de én inkább falakat festek. Mindenki azt lát bele, amit akar. Például itt van egy sorozatom, aminek a Pólusfalak címet adtam, senki se tudja miért. A Pólus Centernél van egy gyönyörű nagy kő betonfal, negyven méteren húzódik, oda leültem és órákat néztem és fényképeztem ezeket a falakat. De nem azt másolom le, teljesen mást csinálok, ez csak elindít egy munkát.

Téged mi ragad meg, amikor látsz egy falat, van olyan, hogy nincs rajta abszolúte semmi? Hogy csak tiszta hófehér, és mégis lefényképezed? Valaminek kell lennie, te vetítesz rá akkor valamit, abban a pillanatban?

Nem hozom le ide fényképszerűen ezeket a műterembe, hogy lemásoljam. Interneten vannak. Amikor fotózom, akkor ezek a falak inspirálnak. Például az Örs vezér térnél egy nagy hatalmas falnál, egy létrán állt egy pasi és tépkedte le a falról a cuccokat. Annyira gyönyörű volt ez az egész terület, hogy mondtam, nem bánja-e, ha fotózom? Odáig jutottunk, hogy odaadta a létrát és mutatta, hogy szerinte mi az, amit fotózzak még. Tehát egyszerűen rávettem arra, hogy ő is élvezze ezt a dolgot, mint egy képet, hogy ne azt lássa, hogy egy lepusztult fal, hanem egy esztétikumot, műalkotást.

Nem arra gondoltunk, hogy te lefényképezed és utána kivetíted, hanem hogy az agyadban, ami van, azt már ott rávetíted a falra, hogy már látod, mi lesz?

Amikor lefotózom, már a képet látom, már eleve úgy fotózom, nem az egész falat, hanem odamegyek és kivágom magamban, ez átmegy egy csomó módosuláson, végül aztán valamilyen formában megjelenik egy kép, de nem csak ez van.

A fal emberi építmény, alkotás, tehát nem a természet, ugyanakkor a műveidnek az anyagszerűsége a természetnek a dolgait mutatja, van kémiája, mechanikája, mégis a természeti hatásokat próbálod megmutatni, hogy jön össze ez a közvetettség, hogy a fal, a vakolat az emberi dolog, ugyanakkor ez tárggyá válik, akkor éppen egyfajta természet, tehát visszaviszed a természethez?

Ezen így nem gondolkodtam el, hogy mennyire viszem vissza a természetbe, az biztos, hogy az én képzőművészetem az építészetből merítkezik.

2017, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg: a társaságból Gáll Ádám, Budaházi Tibor, Dréher János, Mazalin Natália, Záborszky Gábor

2017, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg: a társaságból Gáll Ádám, Budaházi Tibor, Dréher János, Mazalin Natália, Záborszky Gábor

Most nagyon sokat fotózol, de eddig nem volt még fotókiállításod. Maurer Dórának volt egy kiállítása a Vass László Gyűjteményben, Veszprémben, ahol egy házfalat festett meg, téged ez nem kísértett meg?

Szándékomban van, hogy egyszer majd a saját fotóimból, esetleg képeimmel vegyítve állítsak ki, hogy legyen párbeszéd a fotó és a kép között, mint ahogy Maurer Dóra is csinálta. Ő lefotózta azokat a gyönyörű felületeket különböző színekben. Kérdeztem tőle, hogy ez így van, vagy manipulált, azt mondta, ezt így fotózta.

Meddig fogod csinálni? Ahogy az ember megy előre a korban, itt nincs vége?

Úgy érzem, maradok ennél, nem lesz vége, de lesz változás, például amit te most mondtál, a fotókkal, kiváló dolog lenne egy kiállítás, ez már felvetődött bennem, de az is, hogy színtelen, vagy színesebb legyen. Most ezeket a fehéreket szeretem csinálni és minél kevesebb forma legyen rajta.


Végezetül adjuk meg a szót újból Novotny Tihamér művészeti írónak, aki így ír Dréher János művészetéről: Festői nézőpontja tehát (metaforikus értelemben) közelre hajoló, mert nem a házra koncentrál, hanem a falra, s a falon keresztül inkább a vakolatra, és a vakolat segítségével az elvont részletekre, s a rétegrészleteken át magára az anyagra és arra a gyakorlati eljárásra, amely képes megszülni egy másik, az alkotószemélyiség belső forrásaiból, hangulataiból és tudatállapotaiból, emlékképeiből, valamint harmóniakészségéből és gondolataiból táplálkozó, a személyes asszociációk mezején járó, autonóm és individuális művet. (Novotny Tihamér: Anyaghoz kötötten, mégis szabadon).


Anyag és szellem – a Matéria Művészeti Társaság jubileumi kiállítása
Vaszary Képtár, Kaposvár
Kurátor: Géger Melinda művészettörténész
Megnyitó: 2018. november 23-án; megnyitja Géger Melinda
A kiállításon részt vesznek: Baksai József, Bartl József (†), Bátai Sándor, Birkás István (†), Budaházi Tibor, Dréher János, Gáll Ádám, Hajdú László, Haraszty István, Hérics Nándor, Kovács László (†), Mata Attila, Mazalin Natália, M. Novák András, Paizs László (†), Serényi H. Zsigmond, Székács Zoltán, Szikora Tamás (†), T. Horváth Éva, Tölg-Molnár Zoltán, Záborszky Gábor
Nyitva: 2019. február 9-ig