Útlevél

(vers vendégszöveggel)

Az útlevélben nem lakom
A kép se rajt’ nem én vagyok
Ha visszahoz mi el se hajt
A sorompó se végtagom
A pult mögött nem áll az őr
Nem kérdi merre mért megyek
És nem vigyázza puskacsőr
Sem ide-oda léptemet
A négyzetek betétlapok
Aggálya engem nem kerít
Kitölti bár a megszabott
Időhatárt a létem itt
Hogy meddig szól a vízumom
Azt halandó nem éri át
Csak önmagamnak mormolom
Te bolond hány hét a világ
S ahány a hét hát annyi táj
Akár ha el sem mozdulok
Mert szól a szív és szól a száj
De az útlevél nem én vagyok

Kiskutya

A kiskutyát a vízbe fojtják…
„Fölös számú”, ahogy mondják.
Akárcsak az anyja nyála…
Hány csepp jut egy kiskutyára?
Hogy igyuk a világ tejét?
Hogy együnk a létfehérből?
Kicsi tálkánk elnehezül…
Elsötétül…