Először a művészeti praxis mágikus vetületeiről beszélnék, arról a folyamatról, amiben szellemek, daimónok kezdenek beszivárogni a képbe. A daimón szót itt eredeti értelemben használom, mely nem a démonikusra utal, hanem – szerencsés esetben – isteni-divinatórikus jelként mutatkozik meg, tárul fel. Ez az a különleges momentum, amikor belép egy önálló erő a képbe, mely nem megtervezett, ideologikus jellegű.
Amennyiben elragad ez az erő, akkor ennek megfelelően alakul a képi feldolgozásmód. Ezen a téren nagy különbség van az analóg technikák által megidézett daimónok és a digitális hibák, szétesések közt.
A daimón ebben az értelemben a hiba, az előre nem látott történés analogonja. Az első példám, mely a kaposvári „A hiba esztétikája” című kiállításon is szerepelt, 2014-ben készült, címe: Glitch Worship (Homage to John and Peter). A kép emlékállítás a Coil zenekar két elhunyt tagjának, John Balance-nek és Peter Christophersonnak, különös tekintettel Worship the Glitch című lemezüknek. Ez az anyag talált felvételekből és a stúdióban magára hagyott gépek által létrehozott hangokból áll. A Coil tagjai azt állították, hogy ezen felvételeken keresztül üzen nekik egy intelligencia, daimón, elf, akivel egy ideig kapcsolatban voltak. E megközelítés rokon az archaikus divináció bizonyos módszereivel. Amit sokszor művészeti környezetben hibának tartunk, relevánssá válik, elkezd beszélni hozzánk, és a megismerés eszköze lesz. Munkám a vlc-lejátszó akadozásának lefényképezéséből jött létre, ahol is az eredeti kép teljes mértékben megsemmisült, de a pixelekből álló digitális zaj releváns képként üzent. Ezért is érdemes megtartani a régi számítógépeket, programokat, mert velük ilyen váratlan, előre nem várható hatásokat lehet elérni.
A következő mű legrégebb óta készülő sorozatom, a Celesztikon egyik darabja, amely analóg technikával készült, ebben az esetben 6×9-es negatív filmre, ebből lett lenagyítva (kézzel) a kép. A sorozatban eljutottam a több mint 120 expozícióig, mikor is a kép már egy teljesen transzcendens realitás lenyomataként funkcionált. Az egymásra fotózott rétegek sztochasztikus egymásra hatásán keresztül újfajta képi minőséget próbáltam elérni. Egy kifinomult festőiség jelenik meg az áthatásokon keresztül ebben a sorozatban, mely közelít a platonikus-imaginális látásmódhoz.
A Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) ’56-os kiállításán, 2016-ban szerepeltettem a következő képet, melyen újból megfigyelhető az analóg egymásra-expozíció, de ebben az esetben próbacsíkokból áll össze a kompozíció, amiket a kézi nagyítás próbáinál használtunk. Ezekből a véletlenszerűen készült csíkokból összeálló folyamatmű be lett szkennelve, így nyerte el végleges formáját.
A MAMŰ Galériában rendezett önálló kiállításomon szerepeltek azok a munkák 2012-ben, melyeknél egy élő TV-adás képeiből, pontosabban diáiból állítottam össze egy sorozatot. Ennek közvetlen előzménye volt a hasonló módon létrejött, 2006-ban Berlinben kiállított Sophia TV című sorozatom. Szimbolikus jellegű mindkét sorozat, hiszen itt a klasszikus vagy akár a modern szépségideál széteséséről van szó. E mellé még idézem azt a képet is, melyben egy valódi hibát láthatunk; az eredeti dia, melyre a felvétel készült, már exponált volt, amit egyik fotós barátomtól kaptam, és ezt nem tudván, ráfényképeztem. Az eredmény egy izgalmas, álomszerű kép, ami részben a két teljesen eltérő fotó jellegéből adódik.
A K.A.S. Galériában 2007-ben állítottam ki Hommage sorozataimat (Re-sur-rex-I.T.), melynek egyik része volt a Von Gloeden által készített képek átértelmezése. Itt, eredetileg, fizikailag és kémiailag, sőt biológiai módon nyúltam bele a képekbe, a reprodukciókba, melyeket azután beszkenneltem és némileg digitálisan átalakítottam, azonban a véletlenszerű képi áthatásokban a textúrákat meghagytam.
1997-ben készült színes kézi nagyításokról van szó a következő példák kapcsán. A nagyításra még a hívás után hipót öntöttem, amitől egyrészt a kép színvilága, másrészt a struktúrája is megváltozott. Ekkoriban készültek az ezt követő képek is, alkimista sorozatom részeként, és az előzővel együtt a Bolt Galériában lettek kiállítva. Portra 100-as filmre fényképeztem, és valószínűleg a rossz öntés és hívás együttes hatásának tudható be, hogy olyannyira szemcsés lett a nagyítás, hogy az már egy izgalmas grafikus felületet eredményezett, egy újabb absztrakciós szintet jelentett; egységessé tette az egész sorozatot. Három alkémisztikus jellegű szériát készítettem, ennek első felvonása ez a képsor. Mindez átvitt értelemben kapcsolódik Max Ernst alkémisztikus képregényeihez, ahol is szimbolikus kollázsok soraként jelenik meg az alkémista útja, amiről korábban egy külön tanulmányt is írtam. Többen (például John F. Moffit, M. E. Warlick) kimutatták, hogy az alkémia és egyéb nyugati ezoterikus irányzatok nemcsak Ernstre, hanem Bretonra, Michaux-ra, Duchamp-ra, Mondrianra, Kandinszkijra, de akár az experimentális filmtörténet nagyjaira (Anger, Brakhage) is hatottak, hogy csak a legfontosabb neveket említsem. Ez azért is vált fontossá számomra, mert akár az absztrakt, akár a konceptuális művészet gyökereire tekintünk, láthatjuk, hogy jelen van egy magasabb/mélyebb indíttatás, mely a műveket is más fénybe helyezi, és az interpretációnak is új utat mutat. A mélyebb „holomorfikus” szemlélet nélkül ezen művek csak „dizájnok” lennének, ahogy az absztrakt geometrikus művészet későbbi – akár mai – történeténél láthatjuk. Magasabb vonatkoztatási rendszer nélkül legfeljebb ideologikus konstrukcióként vagy dekorációként tekinthetünk ezen alkotásokra.
A soron következő idézett kép a MET József Attila-kiállítására készült. Ebben az esetben a költő portréja digitális módon torzul egy véletlenszerű eltolás által, melyet a program generált.
A következőkben a szkenner és a benne lévő kép elmozdulására építkező művekről lesz szó, ami jelen esetben azért stílszerű, mert Austin Osman Spare munkáiból készült, akinél a daimón szerepe nagyon is hangsúlyos. Ő az automatikus rajz szürrealizmus előtti mestere volt, számtalan daimónt és démont idézett meg élete során; önálló mágikus rendszert épített fel. A munkák főhajtások munkássága előtt.
A nyolcvanas évek legvégén kezdtem fénymásolóval dolgozni. Itt is látható, hogy a véletlennek nagy szerepe volt a sorozat készítésekor. Az első képeknél még lehet látni, hogy arcok mi módon alakulnak át egymásba és fordulnak ki önmagukból, akár Spare-re is emlékeztető módon, aztán a későbbiekben – köszönhetően a még több rétegnek, egymásra-másolásnak – itt már egy teljesen imaginárius vagy imaginális térben találjuk magunkat. Megjegyzem, hogy a mellékelt kép alapja középkori katedrálisok belsejéről és a saját kezemről készült fotók/fénymásolások voltak.
2015-ben készült digitális kamerával a következő mű, melynek technikai megfejtése egyszerűbb; B-re volt állítva a kamera, és körülbelül fél perces expozícióból adódott a fények egymásra exponálása, miközben folyamatosan mozgattam a kamerát.
A következő munka egy 1997-ban készült 22 képes sorozatból való, melynek elkészítéséhez 22 negatívot és diát használtam fel. Először megnéztem az összes lehetséges technikai paramétert a kézi nagyítón (például színek, expozíciós idő stb.), majd ehhez igazítottam egy Tarot-kidobási módszert, mely lehetővé tette ezen paraméterek numerikus módosítását. Külön-külön csináltam egy jóslást az egész sorozatra, majd az egyes képekre vonatkozóan. Ebből adódott, hogy a sorozat három részből állt. Az első részben egy-egy diapozitívot használtam fel képenként, viszont a papírt mozgattam az exponálás során. A második rész már úgy készült, hogy egy képen több dia/negatív képe tűnik föl; a színskálát és magát a papírt az expozíciók között változtattam és mozgattam. A harmadik részben felhasználtam az összes 22 kép kombinációját a divinációnak megfelelő arányban. A sorozat így végül tejesen egyedi képekből állt. Mikor készen lettünk a nagyítással, az egyes képek számértékének megfelelő számot megnéztem Aleister Crowley 777 című kabbalista szótárában, majd a számnak megfelelő szavakból adtam címeket a képeknek.
A teljes sorozat a San Marino-i Nemzetközi Romeo Martinez-díj kiállításán volt látható 1998-ban. Ez a fajta metodológia rokon John Cage zenei struktúrákat irányító, a Ji Tying divinációs módszerét alkalmazó technikájával. Cage filmet is alkotott ezzel a metódussal.
Következnek a kémiai, illetve fizikai hatásoknak kitett polaroidok. Először a kemiogramszerűen kilúgozott képet idézem, majd az ezt követő munkákon az előhívást fizikailag is próbáltam akadályozni. Használtam égetést is, a kép hátulját égettem, és ezen keresztül érdekes rajzolatok keletkeztek a másik oldalán, felszínén.
Az 1999-ben készített Totalis Solis Defectio című installációm, sorozatom során újra használtam a polaroid-gépemet. A projekt fekete-fehér analóg fotókból, fénymásolatokból, installációból, színes diákból, nagyításokból és egy polaroid-sorozatból áll. A Magyarországon életünkben egyedülálló teljes napfogyatkozás asztrológiai-asztrális szimbolizmusát próbáltam megjeleníteni a nagyméretű, transzparens fénymásolatokból alkotott installációban. Ebben az esetben az volt a különösen érdekes technikai szempontból, hogy a napfogyatkozás közben fokozatosan elromlott gép alkotta meg a sorozatot.
A napfogyatkozás után újra tökéletesen működött a kamera; ebben az esetben a gép és film hibája a divinatorikus üzenet, amit érdemes felfejteni.
Írott tanulmányom végén, a Kecskeméten, 2017-ben, a LEDA művésztelepének keretében készített legújabb sorozatomról ejtek néhány szót. Itt a szkennerrel készült önarcképek azért kapcsolódnak a témához, mert a három-három arckép, ami képenként megjelenik véletlenszerűen, és a szkenner „hibáinak” tudatos beépítésével készült, valamint címei szerint az asztrológia mint divinációs eljárás kultikus görög gyökereihez kapcsolódik (Part of Spirit). Ebben az esetben is a fény és árnyék szimbolikája jelenik meg a Nap- és Hold-pozíciók szimbolikus vetületében, mely a személyes daimón/őrangyal és sorserők kvalitását jeleníti meg.
A tanulmány első, eredeti megjelenése a vizualzene.hu honlapon (2017).
Videó > Kecskés Péter prezentációja a Hiba esztétikája című szimpóziumon (a MET és a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar közös rendezvénye; Kaposvár, 2017)
