Mottó: A véletlen a felkészült szellem jutalma. (Richard Preston)
A fenti mottóra jellemző bizonyíték a Penicillin felfedezése, amit Alexander Fleming a véletlennek köszönhetett. Nem kell különösen hangsúlyozni azt, hogy Fleming tudományos felkészültsége, tapasztalata, tehetsége – összefoglalóan: szellemisége – kellett ahhoz, hogy felismerje a penicillingombák hatásmechanizmusát és jelentőségét.
A vizuális művészetekben is fontos szerepe van a véletlennek. A festők a véletlenül, nem várt módon eléjük került látványban találják meg azt a különleges vizuális szín-, fény- és formaegyüttest, amit képeiken megjelenítenek. Ennek sikeréhez is szükséges a művészi felkészültség, szakmai tapasztalat és kreativitás, hasonlóan, mint a tudományban.
A véletlen gyakori megjelenési formái tapasztalhatók az alkotás folyamatában használt anyagok és technikák alkalmazása során. Jó példa erre a raku technikája, ami eredetileg egy kiotói fazekas család kerámiamunkáit jelölte. Nem hagyományos eljárással dolgoztak, mert a kézzel formázott kerámiáikat alacsony hőfokon égették ki, melegen vették ki az égetőkemencéből, s vízbe rakták, vagy hagyták érintkezni a hideg levegővel, amely véletlenszerű mázfelületeket eredményezett rajtuk, ami által minden egyes darab egyedivé vált. A raku-kerámiák készítésére rendszeresen szerveznek szimpóziumokat, amelyeken lehetőség nyílik a kísérletezésre. Ennek során készülhetnek olyan hibás darabok is, amelyek nem minden szempontból felelnek meg az eredeti alkotói elképzelésnek, de a véletlenül létrejött mázak, kellő gyakorlat után, ismételten létrehozhatók. Elképzelhető, hogy a Gorka Géza, a magyar kerámia kiváló képviselője által alkalmazott repesztett technika is a mázkísérleteinek véletlen eredménye, vagy akár hibája.
A fotózás technikai kivitelezésében az életlen, bemozdult részletek hibaként, más esetben a kép tartalmát, vizuális hatását fokozó kompozíciós elemként használhatók. Erre Baranyai András képzőművész fotóalapú alkotásai is eklatáns például szolgálhatnak. Önarcképei legtöbbjén nem is látható az arca, az alakja is elmosódott, ráadásul legtöbbjén firkálásszerű vonalak láthatók, tehát a hagyományos portré elvárásainak nem felelnek meg, akár hibásnak is tűnnek. Ennek ellenére alkotásai kifejezők, képi megformálásuk újszerű.
A sokszorosító grafikai eljárások alkalmazása során is születnek hibás nyomatok. Az alkotó ezeket a darabokat rendszerint megsemmisíti. Viszont azokon megfigyelhetők olyan grafikai minőségek, amelyeket tudatosan felhasználva gazdagíthatják a grafikai kifejezés vizuális eszközeit.
A hetvenes években a kortárs magyar képzőművészetben is elterjedt a szitanyomás technikája. A kezdetben ipari nyomtatási eljárás újszerű lehetőségeinek köszönhetően rövid idő alatt népszerű és kedvelt sokszorosító eljárássá vált a képzőművészek körében, nemcsak a grafikusok, hanem a festők is szívesen alkalmazták, mert a színek vonalas, síkszerű és árnyalatos nyomtatására is alkalmas volt. Ezzel a sokszorosító eljárással is lehetőség nyílt a grafikai kísérletezésre. A hetvenes és nyolcvanas években magam is rendszeresen használtam, izgalmas és felfedezésekkel teli kísérleteket végeztem vele. A próbanyomatok különböző színváltozatainak készítésekor véletlenszerű, vagy akár hibás nyomatok is születhetnek, ezek közül választja ki a művész a grafikai elképzeléseinek legmegfelelőbb változatot, amelyből a végleges sorozat készül.
Viszont a próbanyomatok hibás darabjain is létrejönnek véletlenszerű, grafikai szempontból újszerű, a későbbiekben alkalmazható részletek. Így például a különböző színek pontatlan illesztés következtében egymásra nyomtatva új szín- és formahatásokat eredményezhetnek. Ennek tapasztalatait figyelembe véve kísérletek végezhetők a fedő vagy transzparens színek egymásra nyomtatásával, amelyek újabb ötletekkel gazdagíthatják az alkotás folyamatát. Ebből az következik, hogy a kreatív alkotói folyamatokban a hiba fontos szerepet játszhat, mondhatjuk, az alkotói folyamat szükségszerű velejárója.
A már említett próbanyomatok készítésekor általában többféle színváltozat készül, magam is rendszeresen ennek a gyakorlatnak megfelelően jártam el. A különböző változatok között többször akadt olyan nyomat, amelyen előre nem számított grafikai minőségek jöttek létre. Nagyon különleges vizuális hatású részletek jöttek létre például, amikor papírtakarékossági szempontból korábbi grafikáim hibás nyomatait használtam fel a próbanyomtatáskor. Az egymásra nyomódó két különböző képi minőséggel rendelkező grafika sajátos, addig nem tapasztalt hatást eredményezett. Az áttetsző fedőrétegek festői hatásúak, a különböző irányú raszterpontok találkozásai moarémintázatúak lettek.
A véletlenül létrejött grafikai hatások alkalmazásának példája az Áttűnések I. című, 1984-ben készült szitanyomatom.
Lonovics László: Áttűnések I., 1984
Hiba és véletlen a digitális képalakításban
A „Digitális jelstruktúrák” című számítógépes grafikai sorozatom készítését egy hibás nyomat inspirálta. Egy grafikám nyomtatásakor kép helyett a nyomaton különböző betűsorok és tipográfiai karakterek voltak láthatók. Első reakcióm az volt, hogy kidobom az így létrejött nyomatot, de felfigyeltem a betűkarakterek és sorok változatos ritmusára. Mint kiderült, azok a kép byte kódjai. Úgy gondoltam, ilyen értelemben a digitális kép szimbólumaiként alkalmasak a grafikai transzpozícióra.
A nyomat digitalizált állományát Adobe Photoshop programmal kezdtem el átalakítani. Az eredeti fekete képet többféle változatban színeztem, majd a szoftver képmódosító eszközeivel alakítottam tovább. A vonalas állományból árnyalatos darabok is születtek. Az eredetileg a kép optimalizálására, retusálására alkalmas programot több esetben nem a rendeltetésének megfelelően használtam, ennek eredményeként sokszor életlen, pixeles részletek is születtek. Ezek grafikai szempontból hibák, mégis érdekes hatásúak voltak. Első lépésben arra törekedtem, hogy minél több ilyen változatot készítsék.
Lonovics László: Digitális jelstruktúrák (részlet a sorozatból)
A szoftver eszközeinek köszönhetően egyre változatosabb grafikai minőségeket tudtam létrehozni, amelyek digitális grafikai jellegűek voltak. Bár a nagyszámú változat darabjai még nem voltak képi minőségűek, viszont rendkívül inspiráló hatással voltak rám. A grafikai szoftvernek köszönhetően olyan interaktív alkotói folyamat részese lehettem, ami újabb és újabb grafikai ötlet kidolgozását tette lehetővé.
Digitális kísérletek eredményeinek képi minőségű felhasználása
Ezeket a véletlenül létrejött, akár hibásnak tűnő részleteket a későbbi grafikáim készítésekor – a tartalmi és kompozíciós szempontokat is figyelembe véve – tudatosan alkalmaztam. A sorozaton belül több témában hoztam létre munkákat, amelyeket a tér, az orientál, a geometria és a szín körében készítettem el.
Lonovics László: Digitális jelstruktúrák (részlet a sorozatból)
Videó > Lonovics László prezentációja a Hiba esztétikája című szimpóziumon (a MET és a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar közös rendezvénye; Kaposvár, 2017)
