Egy félredobandó gondolat, írás vagy képrészlet, töredék, egy elírás, egy lecseppentett vagy beszakadt papír, letört szélű fa vagy kődarab, amelyet azért készülünk kidobni, megsemmisíteni, mert jobbat, mást teszünk a helyére, esetleg mára annyira időszerűtlenné vált, hogy feltétlenül cserélnünk kell – de mi mégis felhasználjuk, újrahasznosítjuk; mint például Schwitters vagy Rauschenberg, akik kollázsaikban hasznosítják, vagy mint ahogy Leonardo ajánlja; szemléli és belelát sok mindent a múzsára váró alkotó. A DADA óta ez akár öncél is lehet. Maga a hiba hoz létre művet. Különösen igaz ez az olyan elektronikus művészetekre, mint a fotó (analóg vagy digitális egyaránt), a Xerox gép vagy a számítógép.

Itt a hiba nem a készülékben van. Én idézem elő, szándékosan, és vizsgálom lehetőségként. Az első xerox gép, amin kísérletezhettem egy kutatóintézetben, fél szobát betöltő kolosszus volt, a dobot, melybe az elektromágnesezhető fekete port tettük, még kézzel forgattuk a másolás előtt, aztán jött a ráégetés. (Ezek mind hibalehetőségek.) Később az újabb automatáknál már más, a gép rendellenes működtetését provokáló műveletekre került sor, igen érdekes eredményekkel. Szintén igen érdekes lehetőség volt egy másik gyorsmásoló, ami jobban hasonlított a fényképezés technikájára, pozitív és negatív egymáshoz tapadó papírt használt nedvesen. Ha alaposan kimostuk az emulziót expozíció után, a szétválasztott negatívot is lehetett használni. Ez az eljárás valószínűleg gazdaságtalanabb volt; így eltűnt.

Szlaukó László: Lady DADA, 2009.

Évek óta kísérletezem a képpel/fotóval, torzulásaival, torzítási lehetőségeivel, a tükröződésekkel és mindazzal az előidézhető és megismételhető látványelemmel, amit én is beépíthetek a képbe, esetleg önmagában jelként, fontos részelemként. Ezért volt fontos látvány a régi TV-képernyőn visszatükröződő külvilág, majd egyidejűleg a bekapcsolt készüléken sugárzott műsor keveredése vele. Ezt a gondolatot megismételtem buszon utazva; az ablak üvegén át látott képre a túlsó oldalról rávetült jó erős megvilágítás esetén a másik oldal képe. Az erről készített fotó jó alap volt a számítógépes továbbdolgozáshoz. De ha elállítottam a készüléket és „futni” kezdett vagy esetleg másként torzult a kép, az mind egy-egy kompozíció lehetőségeként jelent meg. Így készültek képek széttépett fényképekből, tépett papírcsíkokból is.

A számítógép populáris, a sok, mások által kitalált alkalmazható program felhasználása sokkal egyszerűbb, kínálja a nagyon látványos közhelyeket, ezért én csak megkerülhetetlen esetekben alkalmazom, ha más lehetőségem nincs, összemásoló vagy befejező műveletként.