stendhal
a napokban sok minden álomba
esett. zsebből, táskából, kézből,
mindenből. bezuhant a vörös és
fekete, oda egy olvasónapló, hát,
nyáron jöhet a pótvizsga. aztán
beleesett nagyapánk zsíros, rút
kalapja is. amúgy a stendhal
feloldódott egy durva anyagú
pulóverben. és még bepottyant
egy kanna benzin is. már mindent
látni egy szétégett arc redőin át,
most egy álom kezdődik. omnia
parata venite ad nuptias…pedig
senki sem akarja igazán.
szivárgás
pont ott, ahol az a kevés folyadék
beszökik a szívószálba, ahol egy
szívásnyi levegő bejut a bukóra
nyitott ablakrésen át, ahol a sarok
és a cipőtalp közé a lábszag
préselődik, ahol a frissen nyitott
konzervből felcsap a savó, ott
szivárog be az álom, és ott
tűnik el a valóság, fekete
köpenyében ellebben.
mint egy félénk batman.
tanga
az álom szűk tanga. bevág.
leszakítható, színtelen vagy
színváltó. kilátszik, kivillan.
kényelmetlen vacak. vagy
túl nagy, vagy méreten
aluli. próbálni felesleges,
később válik el minden.
csontpor
csont és bőr vagy!
máskor meg így:
por és hamu!
nem unod már?
és melyik melyik?
a csontból lesz a por,
a bőrből meg a hamu,
vagy fordítva talán?
mindegy. a láncfűrész
mindkettőt viszi. a port
és a hamut felkavarja.
jópofa
kellett pár hentesüzlet a sivatagba.
ahol a meleg miatt a bőr gyorsan
tud leválni a disznó húsáról.
és közben csak potyognak a
gyémántok. a vér pedig át tud
lényegülni. és a napvégi jópofa
sör már melegszik is a kézben…
és ahol a másik nap inkább
le sem megy, olyan rövid
az éjszaka.
#100
ezt a cuccot a mulandóságnak
ajánlottam. eméssze csak
teafoltossá, rágja szét
mócsingossá.
#96
én tényleg nem hazudok,
a fedél nélkült, a wwf-et,
a zsidókat jézusért, jehova
minden tanúját magamhoz
ölelném, dehát elfordítják
az arcukat, mintha csak
vonszolnám tovább a leprás
árnyékomat a fájdalmas
aluljárón, és élettelenül egy
fagyis pultra vetődöm.
– rohadt részeg, mocskos drogos –
ennyi maradt egy magányos,
képzelt, és hűvös lipóti
ébredésre valakik
összeizzadt
ágyában.