Takáts Gyula halálának tizedik évfordulójára emlékeztünk 2018 novemberében. A Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költőről bátran mondhatjuk, hogy nemcsak élete, de életműve is szorosan összefonódott szűkebb pátriájával, Somoggyal és a Balaton két igézetes pontjával, Fonyóddal és Balatongyörökkel. Hiszen Fonyódról ívelt föl a nagyszerű műveket felsorakoztató pályakezdet, és itt fogant a hattyúdalként is emlegetett utolsó verseskötet, a Hol is a Volt, amely halála előtt egy évvel, 2007-ben jelent meg. És e két pont között ott volt a balatongyöröki ember- és művészformáló, ihlető szőlőhegy, amelyről gyakran vallotta: „életem legszebb ajándéka Bece”.

Takáts Gyula; Gallé Kornélia ezen fotója szerepelt a Felhők Árkádiából kötet belső borítóján

Fonyódon, illetve fonyódi élményekből születtek meg Takáts Gyula olyan jelentős művei, mint a Kút (1935), a Családfa helyett (1941), a Vágják a berket kisregény (1942), a Hold és hárs (1943), a Polgárjelöltek regény (1944), a Se ég, se föld (1947), az Egryvel közös vers-grafika kötet, a Vízitükör (1955), a Kinek könnyebb elbeszéléskötet (1963), a Vitorlás a berken ifjúsági regény (1971), a Helyét kereső nemzedék levelezéskötet, a Felhők Árkádiából válogatáskötet, amely az 1930-tól 1949-ig tartó időszakot öleli föl a költői pályából (1984). Páratlan értékű és azóta is tudományos forrásmunkaként kezelt, néprajzi-szociográfiai munkája A somogyi pásztorvilág, sőt, már a pályakezdő fiatalember doktori disszertációját (A somogyi Nagyberek, 1934) is ez a táj ihlette. De Fonyód nemcsak a költői pálya felívelését hozta, hanem gazdag, ember- és művészformáló kapcsolatokat is. Nemcsak a „vízen járó néppel”, hanem pl. Egry Józseffel, Bacsák Györggyel, Basch Lóránttal. És alig húszévesen egy nála pár évvel idősebb nővel, Gallé Kornéliával.

Gallé Kornélia, miután sikeres gyógyszerészvizsgát tett, Lengyeltótiban gyógyszerészkedő apja akaratából a fonyódi filiálé, az „Angyal patika” vezetője lett 1931-ben. A független, művelt, életvidám és gyakorlatias fiatal nő hamarosan a társasági élet egyik főszereplője lett, „szalonjában” a kortárs művészek sokasága jelent meg, Egrytől Halvax Gyulán át Kassákig, József Attilától Szabó Lőrincig, Fülep Lajostól Várkonyi Nándorig. „Gallé Cornélia gyógyszertára évtizedeken át szellemi központja volt Fonyódnak. Az állomásról hozzá vitt az út. Könyvtára és vendégszeretete minden könyv- és művészetbarátnak mindig nyitva volt” – írja Takáts Gyula a Tükrök szava – Betűk arca c. esszékötetében. A két fiatal között hamarosan szoros és szép barátság alakult ki. „Előkerültek közben a színes krétarajzaim is, amelyeket 1934-ben rajzoltam, amikor a kedves Gallé Kornéliával kerékpártúrán voltunk a Balaton-felvidék tájain. Köztük van a Bece-vidék is.” – írja az Öt esztendő Drangalagban című naplókötetében.

Gallé Kornélia másképp is egyengette, segítette az útját. Az ő kis bödönhajóján járta be a berki világot, amiből aztán a doktori disszertáció is megszülethetett.

„És Fonyódon… itt volt a berek. Az állandóan mozgó és suttogó világ. És a tavi magánynál mélyebb magány. Mert a nádrengeteg, aki egyszer belekerült, olyan távlatot nyit meg, mely bennünk, idegrendszerünkben, a lélekben egyre csak nő… Hiszen kezünkön túl mindent a nád takar és sejtet. Csupa titkot, láthatatlant, rejtélyt a legvadabb, a hajló és metsző és forró és mindig sistergő realitással. És nemcsak a magányt ébreszti, de annak rettenetét is. A Nagyberek világa a legkülönösebb költői iskola. Igen, ez volt az én lírám igen érzékeny, egyik legszívenütőbb terepe…

… belenőhettem a világot teremtő tanításba. Végigeveztem és tolófáztam, mint a pákászok. Tapintottam iszapját, kóstoltam halát, láttam kócsagjait és krokodilcsukáit, szagoltam a menta-mocsár-nyárfa legbódítóbb, kényes illatát. Hallgattam, tanulhattam, a madár- és hal- és békavilág és kagylók, csigák gazdag szótárát. Álltam úgy a láp mélyén, hogy már csak az ösztön segíthetett. Megismertem a rettenet és az önerő, a szabadulás és rejtett szépségek világát. Nem makett terepasztalon és betűkből ismertem. Nyakig a valóságban taposva vízililiomok, nefelejcsek és vízitökök alig mozgó vízereinek partján és rejtett, már-már költői, már rég elsüllyedt, berki kis és nagy Atlantiszok szigetein jártam, tanultam én. Természettudomány, líra és néprajz volt ez a világ. Első tudományos füzetem innen vette tárgyát és címét: a Somogyi Nagyberek település- és gazdaságföldrajza (1934). Támaszpontom mindig Fonyód volt.” (Tükrök szava – Betűk arca)

Hogy kettejük között eleinte valóban „csak” baráti kapcsolat volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rövidesen épp itt, Fonyódon ismerkedik meg első feleségével, Szabó Ilonkával is, akivel csak 14 év után házasodnak össze. Ilonka ezalatt az idő alatt gyakori áthelyeztetésekkel is igyekezett mindig Takáts Gyula közelében maradni, munkácsi tanárévei alatt a Felvidékre, majd Takáts Gyula áthelyezése után ő is Kaposvárra kérte magát. Levelezésük is intenzív volt. A „Pergamen-hercegnőnek” címzett levelekben lépten-nyomon felbukkan Gallé Kornélia neve, Ilonka tehát egészen biztosan tisztában volt „Nelli/Nelló” Takáts Gyula életében betöltött szerepével és helyével.

Id. Takáts Gyula, a költő édesapja, aki a kaposvári polgári fiúiskola igazgatója és a 37. sz. Berzsenyi cserkészcsapat parancsnoka, már a 20-as évek elejétől rendszeresen Fonyódon tölti a nyarat cserkészeivel és családjával. A család a 30-as években végleg elkötelezi magát Fonyód mellett. „Levelezésem rendezése figyelmeztet a Sándor utca 25. számú kis házra (Kelemen-lak), melyet esztendőkön át béreltünk egy Kelemen nevű, kiöregedett halásztól. Ide címezve jöttek a levelek Weöres Sándortól, Kiss Tamástól, Jékely Zoltántól, Vas Istvántól, Forgács Antaltól. Egyszóval a magyar líra akkor ifjú ígéreteitől. Itt volt először vendégem Weöres Sándor. A gyümölcsfás előkert szőlővel futtatott szaletlijében másolta le a Kút-ról írt kritikáját. A fonyódi postán adta föl Pozsonyba. Ma is megvan a piszkozata” – írja Takáts Gyula visszaemlékezéseiben.

Basch Lóránttól, a Baumgarten Alapítvány kurátorától id. Takáts Gyula megvásárolja fonyódi telkét és 37-ben felépül a „Takáts Villa”, amely a szülők legendás vendégszeretetének és az oldott, könnyed légkörnek köszönhetően hamarosan a kortárs művészek kedvelt célpontjává vált.

Megfordult itt Weöres Sándor, Fülep Lajos, Tatay Sándor, Kiss Tamás, Jékely Zoltán, Erdélyi József, Egry József, Kassák, Halvax Gyula, Szabó Vladimir, Jankovich Ferenc, Szabédi László, Dallos Sándor, Várkonyi Nándor, József Attila, csak néhányukat említve a rangos névsorból. És a „Takáts Villa” pezsgő mindennapjai mellett mindvégig ott vibrált a nyáresték színes kavalkádjával, felolvasásokkal és értékes találkozásokkal a Gallé Kornélia-féle szalon is.

A második világháború évei különös fordulatot adtak Takáts Gyula és Gallé Kornélia kapcsolatának. Miután egyetlen lányukat bátyja és Gallé Kornélia felügyeletére bízták, Takáts Gyula szülei visszatértek Kaposvárra. Ugyancsak megingathatatlan bizalom kellett egy ilyen döntés meghozatalához, hiszen leányuk sorsát, életét bízták rá egy akkor még csak a harmincas éveiben járó fiatal nőre! Gallé Kornéliát a család ettől kezdve tekintette családtagnak és Takáts Gyula társának, az iránta érzett hála és szeretet pedig mindvégig megmaradt a családban.

Az Angyal gyógyszertár biztonságos és nyugalmas szigetet jelent és még komoly alkotó munkára is alkalmas. Olyannyira, hogy pl. Takáts Gyula jó barátja, a festő Halvax Gyula így ír egy 1943-ban keltezett, Martyn Ferencet is megemlítő levelében: „Mikor megjött lapod, ugyanakkor érkezett meg Nelly is Elzivel… Hallom Nellytől, hogy sokat dolgoztok együtt, nagyon el van ragadtatva a regénytől, én is örömmel várom megjelenését.” (Nelly – Gallé Kornélia, az említett regény a Polgárjelöltek…) (Kelt: Budapest, 1943.dec. 3.; a Halvax levél jelenleg a szerző magántulajdona.)

Takáts Gyula a fonyódi Angyal patikában, fotók Gallé Kornélia

Gallé Kornélia házában talált menedékre ez időtájban Neubauer Pál híres író, zenekritikus és műfordító is, aki Takáts Gyulával meghitt baráti kapcsolatba került. Mivel Takáts Gyulához hasonlóan Neubauer Pál is épp egy regényén dolgozott (ez valószínűleg a Jóslat c. regény lehetett), az ahhoz szükséges jegyzetek miatt még egy kaposvári beutazás viszontagságait is vállalták. A segítségért Neubauer Takáts Gyula egy versének németre fordításával mondott köszönetet – sajnos, a versnek csupán a címe maradt meg, a verset nem ismerjük.

„Fonyódhoz köt a Somogyban elakadt front sok-sok háborús élménye. Így a villánk és a gyógyszertár elhagyása. Kiürítések vándorlásai a berekbe és a berken át Ludas-pusztára és Lengyeltótiba. A török idők berekbe rejtőző, fonyódi világát idézték ezek a batyus, gyerek és aggastyán kezét fogó, állatot, embert hajtó, mocsárba kígyózó karavánok.”

A dúlásról és a további küzdelmekről – de már a Gallé Kornéliához fűződő szoros kapcsolatról is – így ír Takáts Gyula:

„Romos villa és összetört gyógyszertár fogadott be újra Fonyódon. Ráadásul alig rendbe szedtünk valamit, másoknak máris kiutalták, természetesen olyanoknak, akik nem is akartak semmit újjáépíteni. Lassan így kényszerültem a villánkból műhelyemet áttenni a gyógyszertárba, egy maradék szobát fenntartva a villában a családnak és a barátoknak.

Így láttam vagy láttuk vendégül az ismerősöket, írótársakat. Innen intéztem a Berzsenyi Társaság ügyeit. A levelek irodalmi ügyekben továbbra is Fonyód címzéssel érkeztek, indultak. Ám most már nemcsak nyári időben, de egész esztendőben.

A horgászás és versírás 1949-ig egész évi szenvedély lett a tavon, berken, hajón, hegyen. Bármilyen nehezek is voltak ezek az évek, de gyönyörűek voltak, tiszta reménnyel, sok írással és nagy és nagyszerű barátokkal.

[…] Gallé Cornélia gyógyszertára lett a beszerző központ és a Helikon kaszinója is. Cornélia szedte össze, ami a Rodostónak – Tatay Sándorék vendéglője – és Egryéknek a megélhetéshez kellett. A Ház a sziklák alatt világa ez. Sándor, ha hajón jött – márpedig hetente jött – már Szentpály Jani bácsi rozoga vitorlásán tért vissza fonyódi zsákmánnyal. A katonaruhás rendőrök elől nádasok öbléből nádasok zugában vitt az út Badacsonyba.” (Tükrök szava – Betűk arca)

Erről az időszakról Tatay Sándor is hasonlóképp emlékezik meg Lyuk a tetőn c. írásában: „Takáts Gyula volt az első író, aki megjelent nálam. Jött még a hajók indulása előtt csónakon, jött télen sível a tó jegén. Összebarátkozott Egryvel és együtt horgásztak. […] Ide tartozik Egryék egy útja hozzánk, fel a Rodostó turistaházba. Hatan indultunk el Egryék házától. Ők ketten Juliskával, Takáts Gyula és Gallé Kornélia, a fonyódi gyógyszerész, aki Gyulához tartozott, aki szívbéli barátunk volt, míg élt, Gyula mellett lányom keresztanyja…”

Gallé Kornélia kitűnő társnak bizonyult, nyugalmat és nyugodt alkotói légkört biztosított Takáts Gyulának, aki nemcsak saját munkáinak megjelentetését, hanem a Berzsenyi Társaság ügyeit is innen szervezte, valamint tovább folytatta néprajzi tárgyú gyűjtőútjait is. Ez időtájban folytatott irodalmi- és képzőművészeti levelezésének nagy része a Helyét kereső nemzedék c. levelezéskötetben olvasható.

Erről a meghitt nyugalomról árulkodnak Fodor Andrásnak, Takáts Gyula tanítványának önéletrajzi naplósorai is: „Gyula Nelli mellett heverész. A hölgy nem fogad valami melegen, de nem is érezteti esetleges fölöslegességemet. Békát dobálunk, majd nyulaknak adandó, teljes gaz fölfedezésére indulunk a nádas mentén… Nyolc óra elmúlt már, amikor megindulunk befelé” (1946. 07. 05. forrás: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.) A második találkozás már sokkal oldottabb: „Az ajtó nyitva van, s félelmem, hogy Takáts itt sincs, rögvest tárgytalanná válik. A konyhában találom, meleg teával, vajaskenyérrel kínálnak. Nagyon kellemesek velem szemben Nellikével, csak a fejemet szállta meg valami náthára emlékeztető nehézkedés, eltömítve torkomat, orromat. Később egy kalmopyrin ettől is megszabadít. Gyula nyárról ismert szobájába megyünk, a Berzsenyi Társaságról, újságcikkről beszélgetünk, aztán a Délsziget folyóiratot nézzük, ahová verseimből küldött. Majd, mint aki tudja, hogy mi kell a gyereknek, előveszi verseimet, és sorra elolvassa őket, hozzáfűzve szűk megjegyzéseit. Első eset, hogy átfogóbb véleményt is mond rólam… »Látszik, hogy már találtál olyan utat, ami a tiéd, vagy hozzád közel esik«. De, a versek válogatásánál továbbra is régi szempontjait érvényesíti, a szép, rövid vereseket szedi ki, a Pókfonált, a Képek magamrólt, pedig elég előkelő helyre, a Diáriumhoz küldi őket. Előttem írja meg a levelet, együtt visszük a postára. Csorba Győző Szabadulás című verskötetét nézem, az éppen érkező Sorsunkat. (Sajna, nincs benne versem.) Azután Takáts is olvas saját verseiből. Elismerő véleményemnek örül, s elmondja, hogy az egyéni zamatot ő is nagy jelentőségűnek tartja költészetében. Látszik, hogy tisztában van avval is, amit a fiatalokra tett hatásáról mondok… Fél 6 fele válok el vendéglátóimtól, akik valóban minden köszönetet megérdemelnek. Különösen Gyula mutatta ki önzetlenségét, az utolsó percig.” (1947. 04. 04. forrás: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák)

1947 több szempontból is fontos dátum Takáts Gyula életében, illetve pályája alakulásában. Miután Csorba Győző értesíti, hogy Weöres Sándorral együtt Olaszországban féléves ösztöndíjat kapott, levelet ír Kardos Tibornak, aki egyetemi társa volt Pécsett és akkorra már a Római Magyar Akadémia igazgatója volt. Kardos Tibor olyan gyorsan intézkedik, hogy fél évre rá már Takáts Gyula is csatlakozhat két pécsi társához.

Már Rómában van, amikor öccse és húga kettős esküvőt tart Kaposváron. A „híres író” családjában történt örömteli eseményről a helyi lap is megemlékezik, de témánk szempontjából még érdekesebb az, hogy Takáts Gyula édesanyja Gallé Kornéliát kéri fel, hogy segítsen neki a nagy vendégsereg ellátásában. „Nellóka” sültek és sütemények garmadával érkezik meg Kaposvárra és kifogástalan háziasszonyként vezényli végig a többnapos esküvői traktát. Takáts Gyulát a család számos tagja értesíti erről, és mindenki lelkére köti, hogy ő is mondjon köszönetet a nem mindennapi segítségért. Hogy ez megtörtént-e, nem tudhatjuk, mert kettejük levelezéséből csupán a Takáts Gyulának írt levelek maradtak fenn a levelezési hagyatékban, ezek közül több kifejezetten az esküvővel és a Takáts testvérekkel foglalkozik.

A Rómába, dr. Giulio Takátsnak címzett levelek visszatérő keret-tematikája a szelíd szemrehányás: miért nem ír gyakrabban, kedvesebben, személyesebben… ezeket a leveleket Solveigként írja alá… Érdekes a levelekben Takáts Gyula megszólítása is: „Gyerekecske”, „Gyerekcse”, „Kicsi Gyem” – aláhúzva, hangsúlyozva a kettejük közti korkülönbséget.

Levél Solveig aláírással – Gallé Kornélia levele Romába

Gallé Kornélia azonban jól tudja, hogy Takáts Gyulát az ilyen húrok pengetése nem érinti meg… levelei így bővelkednek a praktikus dolgokban: rendbe tette a ruhatárát és megstoppolta a zoknikat, részletes kimutatások arról, hogy Takáts Gyulának kik és milyen témában írtak levelet, a versei hol, mikor, melyik lapban jelentek meg és mennyi honoráriumot fizettek érte. Hogy állnak kaposvári ügyei – tudvalévő ugyanis, hogy Kaposvár városa korlátlan időtartamú írói – alkotói ösztöndíjat szavazott meg számára, mégpedig a legmagasabb fizetési besorolással – ez a téma különösen is érdekelte Takáts Gyulát, míg végre az egyik levél ezzel a nagyszerű hírrel érkezik meg Rómába.

Gallé Kornélia levele Romába (részlet)

Takáts Gyula tehát, hála édesapjának, jóakaróinak és városának, úgy tűnik, anyagi biztonságba és írói függetlenségbe érkezhet majd haza Rómából… Szó esik a levelekben a fonyódi és közös barátokról is, legtöbbször Tatay Sándorékról és Egryékről, de Weöresről, Jékelyről és másokról, emellett a saját családjával és munkájával kapcsolatos ügyekről is.

A levelek közül kettő különösen érdekes. Az egyiket Takáts Gyula írta Gallé Kornéliának, és bár egy helyütt megemlíti, hogy sok levelet küldött, sajnos, csak ennek az egynek maradt meg a piszkozata (mielőtt a többi levelet Takáts Gyula elkérhette volna, Nellóka halála után a család a személyes emlékekkel együtt a leveleket is elégette).

Takáts Gyula fennmaradt levele:

„Kedves Cornéliám, a városban, Rómában, a Capitolium alatt, Marcellus császár színháza mögött áll egy apró barokk templom. Érdekes, hogy az ajtaja tárva volt, szokatlan, mert a kis templomok legtöbbször zárt kapukkal fogadják az idegent. Itt, a templomban, az oltár helyén Róma istennő szobra áll, és a barokk díszítés zsúfolt fürtjei alatt az antik Róma kicsinyített mását találjuk. Jegyet váltottam, és amit kerestem, most itt fekszik előttem a templom padozatán. Sugárutak, parkok, fürdők, színházak, stadionok és oszlopcsarnokok múzsai harmóniában. Ez mind a városépítészet tökéletes mintája. Így kell építeni, hogy szabadnak érezze magát a kövek között is az ember, mert a követ az ember faragja, és a város természetes, hogy az emberért van. Ez a miniatűr rekonstrukció mindaz, amit az egykori Urbis adott a keresztény Európának. Ezek az oszlopok és ívek itt a kis templomban úgy hagyták magukra futni a középkor és az újkor építészeti stílusait, mint ahogy az életben a tölgy a repkényt hagyja. Ez a kis templom falai között rejtegeti az antik város szépségét.

Az utcát pedig nem szabad mai szemmel nézni. Az utca Rómában a mediterrán világ minden megnyilvánulásának a színhelye. Az érzések és történések, a színek széles skálája hullámzik a római utcákon. Itt-ott felvonulások, de a tömeg minden egyes tagja magának és a szemnek öltözködik. Színesek, harciasak ruháikban is, és a járókelők hálás tapssal köszöntik a felvonulókat. Amott egy-egy szabadtéri püspöki mise. A magasban repülőgép követi a hullámzó sokaságot, és az égről röpcédulák konfettiesője és zápora hull a felvonuló népre. Léggömbök, jelszavak és zászlók vonulnak. Odébb, például a másik utcában pereg a gép. Reflektorok fényében rendezők és színészek mozognak. És ezt a kutak márványtábláin ülők és az ablakokból tapssal köszönti a nép. A filmfelvétel szünetében a sztárok elvegyülnek a lelkes, együttérző lakossággal. Elvegyülnek a hosszú sleppek, tollas kalapok, a halcsonttól karcsú csípők ringásában. És ebben a környezetben mégsem idegenek. Cilinderes gavallérok szívják a cigarettát, és a batár kék frakkos kocsisa a tűzkőre alkuszik. Fölöttük pedig a tér lakóinak száradó fehérneműje lebeg. Egy szürke mellényes úr merengve néz fel az egyik selyemre. Mintha Szindbád tűnődne a római nők mulandó bájairól. Odébb vörös reverendás gyalogbíborosok vonulnak a kettős sorban, mögöttük mezítlábas ferencesek. Az egyetemi polgárok szájában harsog a síp. Góliát nagyságú kalapjaikon csengettyűk fityegnek. Ez a karácsony este sem olyan, mint nálunk. A tereken céllövöldék, körhinták, karácsonyfaerdők, kikiáltók, árut mutogatók, és a kén, puskapor füstje száll. Az ünnep itt nemcsak megelégedett, meghitt béke, de felfokozott élet.

Gazdag kulissza lüktet az élet mögött. Itt a színészeket háromezer év hagyománya nemesíti meg. Az életet az arányok és a formák biztos kerete öleli. Minden oszlopfő vésett parancsot mutat. Még a sarki szappanárus szavait is klasszikus hagyományok formálják. Targoncáján állva a hullámzó tömeg fölött Cicero-stílusban kezdi így: „Polgárok, én, aki idejöttem Róma közterére,” és mozdulata, amint a szappant a virágok, halak, gyümölcsök fölé emeli, a klasszikus hagyományok élő áramáról tanúskodik. Mosolyogni kell, ahogy szónoki lendülettel ajánlja cégének áruját, és ahogy becsületére esküdözve, a dolgozók javát harsogja, ha tőle vesznek. Elragadó kép. A stílus nagy dolog az életben és az irodalomban is.

Jól tudja ezt a világ. És ezért jönnek Rómába. Két akadémiát kivéve csaknem minden állam kultúrintézete működik Rómában, és ezekben egymást érik a kiállítások, a zenei és irodalmi esték. Épp most rendezték meg a francia grafikai kiállítást. Ezen inkább a konzervatív hagyomány, az élethű ábrázolás finom, biztos vonalai jellemezték ezt a kiállítást. Talán csak Demoger színes linói, Alix, Matisse és Jardins művei hozták az újat. A British council 15 fiatal angol festő munkáit mutatta be. Gazdag és igen választékos ez a kiállítás. Az absztrakt művészet kitűnő alkotásai. Hubert még tárgyi valóhoz kötött ábrázolásain át és Tunnard és Nicholson tér- és formakompozíciójáig elágazó az út, amelyen itt az angol művészek keresik a kor festői lényegét. A mai olasz festészet bizony eléggé egyhangú.

Bátran mondhatom, nagy szolgálatot tenne a magyarságnak, ha Egry József, Bernáth és Martyn Ferenc anyagából rendeznénk itt tárlatot. Itt azt is látnánk, hogy rajtuk kívül még mennyi értékünk van odahaza. És költészetünk? Szomorúan érezzük nyelvünk elszigeteltségét. Líránk villogó szépsége véka alá rejtett arany. Míg az angol, francia költők műveit zsúfolt termek és nemzetközi közösség tapsolja végig a kínaitól a hollandig, addig líránk a fordításokban hímporát vesztve szerénykedhetne csak.

A Tevere partján áll a Falconieri-palota, a Magyar Akadémia székhelye. A folyó szőke és kanyargó, akárcsak a Tisza. A Gianicolo pálmás-ligetes partja előtt szőke vize itt mintha az olasz nép álmait ringatná. A Magyar Akadémia a háború után alig második éve nyitotta meg kapuit. Az eredményeink túlszárnyalják a rövid időt. Akadémiánk zenei estjei nagyon látogatottak. Szervánszky és Szegedi Bartók-estjéről elismeréssel emlékeztek meg a legnagyobb lapok. Az Akadémia fogadóestjén ott láttuk az olasz zenei élet minden jelentős személyét. A Kardos Tibor igazgatónk szerkesztésében megjelenő Janus Pannonius folyóirat havonta vaskos kötetekben tárja föl a magyarság tudományos és művészeti értékeit. Szabadságharcunk olasz vonatkozású ismeretlen adatait most rendezik sajtó alá. A meghívott költők itt fordítják a nagy humanista pécsi püspök verseit. Munkáinkkal 1948 könyvnapjára új magyar poétát adunk irodalmunknak. Most pedig tizenhat magyar művészt lát vendégül Szicília. Palermóban kiállítást és Kataniában irodalmi felolvasóülést tartunk. A Caména című folyóirat magyar számmal jelent meg ebből az alkalomból. Apró sziget a Magyar Akadémia, de értékeink közvetítője ezen a rokon tájon. Mindezeket, hogy elküldjem Fonyódra, úgy szedtem össze neked kedves Nellóka… Majd erről otthon bővebben fogok írni folyóiratokban is.

Szeretettel csókol: Gyula.” (forrás: Öt esztendő Drangalagban 1981-85)

A másik levelet Gallé Kornélia gyógyszerészkisasszony küldte Fonyódról, dott. Giulio Takátsnak címezve, Rómába, a Via Giulia 1 számba, az Accademia d’Ungheriába, 1947. XII. 4-én. Ebből egy izgalmas részlet:

„Ezen a héten itt voltak nálam a filmesek. Szőts Pista, Aliz (Szellay Alice színésznő – a szerk.), Hegymegi Kiss Pál meg a hangmérnök. Képzelheted, zuhogott az eső és teljesen kilátástalanul borult volt az idő. Ők Hévízre mentek, mert az Aliznak a vízbefulladási jelenetét akarták felvenni, és itt akarták megvárni, míg kitisztul az idő. Reménytelen ügynek látszott és én el voltam keseredve, hogy tavaszig itt lesznek és kértem a napocskát, csak most ne hagyjon cserben, csak most az egyszer süssön ki és közben megosztottam szerény személyemet a konyha és a vendégek között. És képzeld, ezt a szerencsét, pont délben kezdett derülni, erre, mint az őrültek, kocsira kaptak és elsuttyantak és mi Irmlerrel három napig ettük a nekik főzött ebédet – boldogan.

Móra, Ének a búzamezőkről felvételeit csinálták, aminek a forgatókönyvét Szőts Pista írta. Állítólag ilyen magyar film még nem volt, de már megjósolták nekik a teljes megbukást. Pista szörnyen izgul, mert rengeteg tőkét ölt bele.” (forrás: Somogy Megyei Levéltár, Takáts Gyula irodalmi hagyaték, Gallé Kornélia levelei)

Szőts István stábja a fonyódi Angyal patikában várt jó időre az Ének a búzamezőkről ikonikus filmjelenetének elkészítéséhez

A római ösztöndíj után Takáts Gyula újra csak Fonyódra tér vissza, Gallé Kornélia Angyal patikájába. Itt látogatja meg újra Fodor András, aki a naplójában így rögzíti a találkozást:

„Takátsot a pesti átszállásom előtt megtalálom a Gallé gyógyszertárban, Nellinél. – No, gyere, Bandi, mesélj nekem! – hív magával Itáliából megtért volt osztályfőnököm. Egykettőre kilyukadunk a közös írói-politikai problémáknál.

Takáts Illyéssel, Némethtel méri magát: kivonulásról, elhallgatásról beszél. – Készül a kaszárnya – mondja –, s aki jól érzi magát a kaszárnyában, az majd belemegy. Ott aztán, ha tud kiabálni, többre is viheti. Lesznek majd őrmesterek, lesz kimenő. Hát csinálja, akinek tetszik.

Illyés biztos nem fog belépni a pártba, de ő azért még tudja tartani magát, mint bizonyos mértékben forradalmár költő. Németh? Németh semmilyen pártba se fog belépni.

Nem írnak az írók? Hát nagy szükség van most az irodalomra? Nem kell az irodalom. Nem lesznek folyóiratok? Nem jelenünk meg.

Darázsról, kommunista pártról, Berzsenyi Társaságról esik még szó, melynek legutóbbi nagy jelentőségű demonstrációja után (Németh László, Illyés Niklán!) aligha lesz módja még egy ilyen ülést összehívni.” (48. 05. 19. forrás: A Kollégium. Napló 1947-1950)

Még egy szűk év telik el viszonylagos nyugalomban, néprajzi gyűjtésekkel, majd 1949-ben Takáts Gyulát kinevezik a Rippl-Rónai, illetve a Somogy megyei múzeumok igazgatójává. Ezzel egyúttal lemond irodalmi ösztöndíjáról is.

Ugyanakkor egy páratlanul nemtelen, évekig tartó támadássorozat kezdődik ellene, illetve a család ellen. Nem elég, hogy a fonyódi, nem kis áldozatok árán felépített családi villát teljesen kirabolják, majd később minden kritikán aluli népséget telepítenek bele, a kaposvári családi házat is kiszemelik maguknak, megindul a kisajátítási eljárás, amelynek során kifejezetten Takáts Gyula szobáját, amely egyúttal dolgozó- és könyvtárszoba is, kívánják elvenni. Az indok pedig az, hogy ő amúgy is a Balatonon él…

A támadás évekig elhúzódik, nemcsak a házat akarják megszerezni, hanem Takáts Gyula költői kvalitásait is kétségbe vonják a konspirációba bevont „versolvasó szövőnők” és egyéb hozzáértők. Végül hosszas harcok után „csak” az udvari lakrészben maradnak betelepített lakók…

Takáts Gyula, nem kevés keserűséggel – így ír erről: „Mert az, hogy egyszer örökbe fogadnak szép fizetéssel, derűs epizód egy író életében. De már az, hogy könyvtárával, Petőfivel és Shakespeare-rel együtt csak úgy alkalmilag, nagy hirtelen kilakoltatják a sajátjából, csak azért, mert valakinek épp a könyvtár kell, aki közel lakik az istenhez, a helyi klíma erős, túlságosan is kontinentális ingadozásáról tanúskodik. És itt a hiba, hogy ilyenkor egyedül van a szülőföld írója.” (forrás: Egy kertre emlékezve)

Eközben Gallé Kornélia fonyódi patikája ellen is támadás indul, a gyógyszertárat 1950-ben kisajátítják, őt magát Somogyjádra helyezik át. A kisajátítók minden teketória nélkül szétverték a patikát, s ezzel együtt megsemmisítették Egry egyetlen seccóját is, ugyanis a művész egy alkalommal itt örökítette meg a szalonban aktuálisan épp megjelent művészeket… Így nemcsak Fonyódot fosztották meg egy páratlan értékű műkincstől, de egész kulturális életünk is szegényebb lett. A tudatlanság már csak ilyen…

Takáts Gyula Somogyjádon még többször meglátogatja Gallé Kornéliát, erről épp a napokban jelent meg egy kedves visszaemlékezés a Berzsenyi Társaság kaposvári titkárságvezetőjétől, Egerszegi Edittől, aki akkor még ugyancsak kislány volt: „Takáts Gyulával a szüleim révén ismerkedtem meg még kislányként, Somogyjádon. Gallé Kornélia, Nelló néni vendégeként ült a nappaliban, a füles fotelban, az állólámpa mellett. Gyerekes bemutatkozásom sutaságát mentheti, hogy elbűvölve néztem a dupla ernyőjű lámpát, mert a belső forgó rész kivágott lófigurái mozgóképként jelentek meg a nagy, külső ernyőn. Ezért a „bácsiból” csak a bajszára emlékeztem. Szüleim későbbi Kaposvárra költözésünk után is tartották a kapcsolatot Gyula bácsival.” (forrás: Új Ember, 2019. 02. 10.)

Takáts Gyula 1952. decemberében feleségül veszi az ugyancsak Fonyódon, még 1938-ban megismert Szabó Ilonát.

Gallé Kornélia személye és emléke azonban örökre beivódik a lelkébe. Kornélia – Nellóka mozgékony szellemének sok-sok hozadéka megtalálható Takáts Gyula műveiben.

Első naplókötetében így emlékezik a kedves társra: „Cornélia-nap! Fonyódi évek, napok, órák és pillanatok villannak elém. Mind-mind Cornéliának állítanak emléket. Versek, novellák, nyugalom, sok tanulás, szép kirándulások hajón, csónakon, vitorlásokon, kerékpáron és gyalog. Fénylő idő volt ez. Köszönet érte neki.”

Még utolsó éveiben is rendszeresen eljárt a kaposvári Keleti temetőben található sírjához, és hosszan elnézte a sírkőre vésett egyetlen szót: „Találkozunk”.

Megjegyzések

  • Az illusztrációként szolgáló képek 1944-ben készültek. Nellóka egyetlen képen szerepel, Takáts Gyula képeit Gallé Kornélia készítette. Az egyik olvasgató, lírai fotó Takáts Gyula talán egyik legszebb fényképe. Nem csoda, hogy az évtizedek távolára visszatekintő Felhők Árkádiából című válogatáskötet profilképéül választotta Takáts Gyula 1986-ban.
  • A Fodor-idézetek forrása: inaplo.hu – Fodor András hálózati életműkiadás; szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.
  • A tanulmányban szereplő, eddig publikálatlan szöveges és képi hivatkozások szerzői jogtulajdonosa Takáts Gyula jogutódja, Parill Orsolya.