Tóparti pantun
A felhők nyírfakérge ring
Feszülsz akár télvégi ág
A tó kidobja kincseink
Tavalyi nyűtt fakó gunyát
Feszülsz akár télvégi ág
Te lány Te lány szemed riog
Tavalyi nyűtt fakó gunyát
Hó és föld összefogdosott
Te lány Te lány szemed riog
Hajad pipiske-konty merész
Hó és föld összefogdosott
Napóra-perc s a fénybe érsz
Hajad pipiske-konty merész
Észak szele nem bontja ki
Napóra-perc s a fénybe érsz
Regék mélyére hallani
Észak szele nem bontja ki
Arany hajadban a zsineg
Regék mélyére hallani
Homályukat ki fejti meg
Arany hajadban a zsineg
A víz hártyáin olvasol
Homályukat ki fejti meg
Ha süllyed utca- s nyírfasor
A víz hártyáin olvasol
Fövenyen a nyelv szétpereg
Ha süllyed utca- s nyírfasor
Avarral ég a szószedet
Fövenyen a nyelv szétpereg
Elvillan és vissza sem int
Avarral ég a szószedet
Itt vagy te lány eljössz megint
Elvillan és vissza sem int
Cidrizik úgy olvas tovább
Itt vagy Te lány eljössz megint
Feszülsz akár télvégi ág
Hosszas toporgás
E hosszúra nyúlt vendégeskedést
köszönni illik…? Tán a rögvalónak?
Tihany fölött ha felhők bandukolnak,
még kikísérlek: ne várj, le ne késd,
és el ne téveszd: egyik, mint a csónak,
de törzse nem látott fejszét, fűrészt,
köszönni illik: a másik piros, vad
lovashad élén meszesgödröt ugrat,
s – csináld utánam! – már búcsúzni készt –,
vagy megköszönni az esti vonat
kifulladó kürtjelének a hosszas
toporgást, míg az ég alatti, horgas
szél a pofámba vágja poromat.
Körözés
Platán dereng hámló platán
mécseit a tó visszavonja
s orgonával hull homlokodra
szomorka hóként négy irány
keresztpontján fakó magány
mintha már találkoztunk volna
platán dereng hámló platán
mécseit a tó visszavonja
koszorúzkodik szaporán
kit körtáncba szólít a szomja
s ha mégis másra áhítozna
az idő nem fogja szaván
mécseit a tó visszavonja
platán dereng hámló platán
