bűncselekmény
(Pestújhely, Ági és Károly kertje, 1992)
rendben érzem a helyet és
pár percig nem akarok ennél többet.
jó hogy senki nem nyúlt a hullt avar
élettől hemzsegő szőnyegéhez.
nézem a mégsem
fojtogató elhanyagoltságot
ahogy özönnövényeink kordában
tartják egymást.
nézem a haszonnövény hogyan
haszontalan.
erőszak nélkül kínálta magát ez a kőtömb
hogy helyezkedjek el
csiganyálas felszínén senki se mászik.
pár perc ücsörgés
és úgy végzik körülöttem
fecsegéssel bőven telt dolguk a madarak
mintha itt se lennék.
sustorgás vesz körül
milyen pletykás népség a növény –
és mennyire ügyet sem vet rám
az elmesélt történet!
csak a szélben hallgató kóró
mered a nadrágom korca mellett
a mozdulatra várva hogy
belém akadjon.
látod – van aki érzi
a termőképtelen körtefának támasztott
szerszámaim fémízű élét.
van aki érzi
nemcsak azért vagyok itt
hogy ücsörögjek a rendben ami
így alakult.
azért jöttem hogy felszámoljam ezt a
régi kertet.
non stop
(2015–2018, Újpalota, Páskom park)
az éjszakáim mérgezett vergődések
tükörbe néző tanfolyamra járok –
nem járok, nem
megyek sehova
a nappalaim mérgezett vergődések
kitéphetetlenül a zsigerekbe
furakodó gyűlölettől –
most épp a
gyűlölködőket gyűlölöm
állandóan nyitva vagyok, mint egy
bukásra ítélt kis közért a
multik és a házhoz szállítás hóna alatt
de csak az alkoholisták járnak belém
a nyugdíjasok
és a kutyások
meg aki a rohanásban
elfelejtett valamit
nyitva vagyok, hogy
benyithasson a világ
éjjel és nappal
rémálmok és látomások
óceánközepi szemétszigete –
összefóliázott műanyag palackok lepte
Sargasso-tenger
üzeneteket sodrok a palackokba
de csak az alkoholisták
a kutyások
meg a feledékenyek kortyolják
az éjjeleim mérgezett vergődések
a nappalok is füstbe fúlt vergődések
a legolcsóbb ajánlatok között a
kiszolgáltatottság áremelkedése
igen
félretettem neked a tegnapi kiflit
de ne mondd nekem –
tudom, hogy drága vagyok
