„A világ is csak vele fényesül,
az örömtől, minek neve sincsen.”
(Pilinszky János: Aranykori töredék)
Írásom címét és a mottót Pilinszky Jánostól kölcsönöztem, a csodálatos nyelvi és lelki sűrítettséggel író magyar, ám családja és családneve szerint lengyel származású költőtől. Számomra ezen a ponton kapcsolódott össze az alkotó, Urbán Tibor, az ő és a kiállítás helyszínének szellemisége, érzékenysége: modern, sokszínű expresszív álomvilágának egybefonódása a zsigerekig megélt múlttal, mély hittel és hagyományokkal.
A művész, Urbán Tibor neve talán nem cseng a lengyel olvasók számára sem ismeretlenül, hiszen számos csoportos kiállítás mellett több egyéni kiállításon vett részt Lengyelországban és öt alkalommal rangos díjakat is nyert. Mindezek mellett Urbán Tibor rendkívül szerény és tiszta szívű művész, aki mindig belső vezetését és látomásait követte, sosem divatos irányzatokat vagy köröket, így gyakran magányos indiánnak érezhette magát – aminthogy Lengyelországban szeretettel Indiánként is emlegették…
Urbán Tibor a belső látás, a léleklátás művésze. Különös, mélyről fakadó érzékenységgel ragadja meg egy hely, tárgy, lény atmoszféráját, szellemiségét, energiamezejét, energialenyomatát. Jön egy titokzatos impulzus, impresszió, mely abban a törékeny pillanatban születik meg és bontakozik ki a spontán alkotófolyamat során, a látvány, a színfoltok néhol groteszk, néhol fájdalmasan gyönyörű összhangját keresve. A Sokféleség kutatja azt az egyensúlyt, ami akkor, abban a törékeny, múló pillanatban nagyon egyéni, képről képre változó Renddé áll össze. A mozgalmasság megtalálja nyugvópontját, és különös fényben ragyog fel a dolgok rendezetlensége mögött felsejlő gyöngédség, szépség, játékosság már nem is evilági rendezőelve.
Urbán Tibor munkája
Mintha egy nagyon finom kaleidoszkópon keresztül bontakozna ki a sokféleségből a történet, képekben elmesélve, de épp így irodalmi művé, zenévé, költészetté, tánccá is transzformálható lenne. Kiállításain látható installációi és videói is ezt a sokszínűséget mutatják be, jel, jelkép és jelentés izgalmas, rejtélyes üzenetének, felfedezésre váró világának megszületését. Felsejlenek az apró, dombok közé simuló szülőfalu, Léh házai, temploma, melynek regés-mesés világából, mély-múltjából a művész indult és építkezett, a paradicsomi fák, a vidáman ellebegő, elkerekező hajók, fájdalmas arcok, a pillanat, a hétköznapi történések magányos mennyországa és töredezettségében is teljessége.
A képi jelek, a valóság szubtilis, átszűrt fényű szimbólumai titokzatos és megfoghatatlan módon megtalálják a helyüket, ahogy az alkotó saját belső lépcsőjén haladva megérkezik a dolgok, jelenségek világán át saját benső központjába, melyből világa nagyon egyéni ízű-zamatú harmóniája megteremtődik, mely nem nélkülözi sem a játékos, franciás könnyedséget, a nyárutó frissbor-illatát, sem a mély öblű, fájdalmasan gyönyörű kelet-európai líraiságot és a groteszk esetlen báját.
„Nach Innen führt der geheimnisvolle Weg”, azaz ,,Belülre vezet a titokzatos út”, mondta Novalis. Lenyűgöző utazás ez befelé, lényünk rejtett rétegeibe, mely ember-létünk ajándéka. Urbán Tibor lényét átjárja ez a varázs, különleges energiamező.
S miből áll az örökkévalóság? A magasabb harmóniába rendeződő pillanatok Itt és Most-láncolatából: „A Mennyeknek országa bennünk van”, mondja a Szentírás.
Vagy ahogy egy versemben írtam neki: „Porcelánlábakon / már áll / a Katedrális.”
Horváth Stefánia esztéta, művészetterapeuta írása Urbán Tibor azon egyéni kiállításának katalógusához készült, amely 2019. március 22-én nyílt meg a Kielcei Kortárs Galériában, a Magyar Lengyel Barátság Napja alakalmából.
