Tettamanti Béla. Érdekes nevére (olasz, cicikedvelő) és különleges karikatúráira először akkor figyeltem föl, amikor ő még a Műegyetem lapjának, a Jövő Mérnökének rajzolt, én meg a Duna túloldalán, a Közgazdásznak. Csaknem negyven évvel később, a MÚOSZ Karikaturista szakosztályában és a Magyar Képző és Iparművész Szövetség KOKSZ Műhelyében (KOrtárs Karikatúra és Szatíra) már alapítóként találkoztunk.

A csapat szellemi vezére Császár Tamás volt, számtalan összejövetelen, borozáson és sörözésen keresztül alakítottuk ki, vált meggyőződésünkké, hogy a karikatúra (amely nem műfaj, hanem szemléletmód) nem azonos a vicclapokban megszokott bornírt poénokkal, anyósviccekkel, röhögtető malacságokkal. A karikatúrának van egy sokkal intellektuálisabb vonulata Daumiertől Steinbergig, Réberig, Sajdikig, Kajánig. Bár mindenkinek igaza volt, ezek amolyan valódi viták voltak, annyira, hogy Tettás és Stalker (Császárt hívtuk így) néha úgy megsértődtek, hogy hetekig nem beszéltek egymással. De a barátság ennél erősebb volt. És Béla jó barát volt.

Tettamanti Béla rajza

Abban megegyeztünk, hogy a karikatúrában ugyanúgy, mit az irodalomban vagy a zenében, megvannak a könnyű és a súlyos mondanivalójú művek, de a karikatúrában nincs külön neve a lakodalmasnak, a jazznek, az operettnek vagy a szimfóniának. Az általunk „igazinak” tartott karikatúra olyan művészi alkotás, ami képi kialakításával, és a dolgokat a szokottól eltérő, más oldaláról ábrázolásával meglepi a nézőjét, véleményt mond emberi, társadalmi dolgokról, döntésekről, viselkedésről, a hétköznapok vagy akár a politika síkján. Ezek a „példabeszédek” több absztrakciós szinten értelmezhetők. Többfenekű poénoknak mondta Császár. Bár komoly, sőt Kaján kedvenc kifejezésével „szomorúművészetnek” is neveztük, ezt a komolyságot a tőlünk telhető lehető legjátékosabb módon jelenítjük meg. Tehát grafikus publicisztika, ami sokkal inkább a néző, olvasó érzelmére hat, s csak azon keresztül az értelmére.

Ebben Tettamanti Béla nagymenő volt.

Tehetségét jellemzi, hogy a legrangosabb újságoknak, folyóiratoknak rajzolhatott, és grafikus számára legelegánsabb felkéréseket kapott könyvkiadóktól. Woody Allennel kezdte, Parti Nagy Lajossal, Esterházy Péterrel fejezte be. Közben a közgazdaság tudományába is „kirándult” Kornai Jánossal. Alkotott festményeket, fémszobrokat. Kiállításai művészi élmények voltak, akár saját anyagát, akár művésztársakét rendezte.

Többek lettünk vele.


Tettamanti Béla Munkácsy-díjas és Pulitzer-emlékdíjas grafikus, képzőművész 73 éves korában, 2020. április 17-én hunyt el.

Életműve előtt tisztelgő galériánk képeit Halász Géza reprodukciós archívumából válogattuk.


Galéria > Tettamanti Béla (1946–2020) munkáiból