Elkészült a tizenkét éve alapított internetes művészeti folyóirat ötvenegyedik száma. Az általában megszokott szerkesztési szempontokat újra felülírja egy újabb. Ahogy azt 2019 nyarán is láttuk, a szám tartalmát most is a balatoniság adja, rendezi egybe. Már az egy évvel korábbi előszó is utalt rá: a Balaton inspirálta jeles műalkotások köre olyan gazdag és folyamatosan megújuló, hogy adja magát az újabb és újabb balatoni számok összeállításának gondolata. Hála a szerkesztők érzékenységének és kitartó munkájának, újra egy ilyen számot „tarthatunk a kezünkben”.
Az idézőjel használata tudatos. A Kiadó és a lapkészítők dicsérendő innovációja volt az alapításkor, hogy a hagyományos papíralapú kiadványok mezőnyében a kezdetektől a virtuális térben, online jelenik meg a Képírás. Ezekben a hetekben, amikor minden percünket egy kilencven nanométeres, vagyis jócskán láthatatlan ellenfél közelebbi-távolabbi társaságában éljük, megnyugtató, hogy a folyóiratért, amely eredetileg is úgy találta ki magát, hogy vírus-biztos üzemmódban létezik, egyetlen veszélyes utat, mozdulatot sem kell tennünk.
A pandémia előtt elsőként a turizmusgazdaság kapitulált. A most éppen komoly gazdasági problémákkal szembenéző régió újraéledésében mi más játszaná a főszerepet, ha nem a kultúra, a művészet. A térséghez is kötődő szerkesztők a tél-tavasz folyamán ez alkalommal is elkészítettek a számunkra egy nagy csokrot, amely nem, vagy nem pontosan így jöhetett volna létre, ha nincs a magyar tenger. A térség vonzerő-leltárában számos tényező szerepet játszik, közöttük egészen biztosan dobogós helyet foglal el – a környezeti, tájesztétikai dimenzió társaságában – az évszázadok alatt felhalmozott kulturális, művészeti javak összessége. Ebből kapunk érdekes válogatást a folyóirattól.
A képzőművészeti rovatban az Amerikát is megjárt, méltán egyre ismertebb Weiler Péter munkái láthatók. Az íróként, belsőépítészként (stb.) is ismert szerző korábbi munkáitól sem idegen a víz, az utazás, most balatoni festményeivel találkozhatunk. Műveiről a vele hasonló stílusban alkotó, Újvidékről harminc éve Magyarországra költözött Máriás Béla, ismertebb nevén drMáriás szól.
A Balaton és a fim kapcsolódásáról sokaknak a Bujtor István készítette Ötvös Csöpi-filmek jutnak eszébe, ennél azonban lényegesen hosszabb és – a műfajt, az aktorokat tekintve is – összetettebb a lista. Benke Attila írásából az is kiderül, hogy a tó és környéke nem csupán az alkotások díszlete.
Az irodalom rovat júniusban két, rendhagyó módon a vidéki Magyarországon keletkezett életmű köré szerveződik. Míg a Nyugat harmadik nemzedékének köréből induló, gazdag életpályát és szép kort megért Takáts Gyuláról közismert somogyisága, balatonisága, a kilencven éve született és tizenegy éve elhunyt Tüskés Tiborról kevesen tudják, hogy eredetileg szántódi.
Az idei Balaton-szám közli Tüskés Föld, föld, szülőföld című vallomását, melyeket a szerző igen gazdag levelezését elemző írás követ Nagy Anna tollából. A Pannon idill költőjéről két anyag szól. A költőnek dedikált több mint ezerháromszáz kiadvány feldolgozása révén Fehér Zoltán ad képet Takáts Gyula irodalmi kapcsolati hálójáról, Parill Orsolya pedig a híres Bece-hegyi naplóról teszi közzé írását. Júliusban és augusztusban a kortársak közül találkozhatunk többek között Petőcz András, Géczi János, Fenyvesi Ottó, Káplán Géza verseivel, Bene Zoltán, Krulik Zoltán, Kilián László novelláival, Ország László, Könyv Kata és Kelemen Marcel festményeivel, Berényi Zsuzsa fotóesszéjével. Bemutatkozik Schneller János jóvoltából a Lovason, a Nagy Gyula Galériában idén másodszor megrendezendő Resident Art Garten is.
Kimeríthetetlen kútból kapunk tehát válogatást. A jó kút arról is nevezetes, hogy minél többet merítünk belőle, annál frissebb a vize. A régió még számos korábbi, újrafelfedezésre váró alkotóval és alkotással kecsegtet, és a jelenben is folyamatosan vonzza a kortárs művészek minden szempontból zavarba ejtően sokszínű képviselőit. Az örök témák nyilván újabbakkal is bővülnek majd. Kíváncsian várhatjuk például, hogy miként tükrözi vissza a művészet a láthatatlan ellenfél társaságában töltött hónapok élményeit, inspirációit. A nemzetközi és a hazai tudomány gyorsan reagált az emberiséget érintő sorskérdésekre, nyilván hamarosan megszülethetnek – a Balatonhoz kötődő, köthető művészek életművében is – azok a munkák, amelyek életünknek ezt az időszakát dolgozzák fel, és a jövő életesélyeivel kapcsolatos gondolatokat építik be műveikbe, ezzel is tovább gazdagítva a Balaton vonzerejét.
És még valami: a koncentrált, tartós, biztonságos online üzemmódot, a virtuális léthelyzeteket követően jó lesz végre Füreden, Keszthelyen, Siófokon, Bogláron, Almádiban, Tapolcán, Badacsonyban, Kenesén, Lovason, vagy éppen Kaposváron, Budapesten részt venni hamarosan egy valódi, hús-vér kiállításmegnyitón, felolvasóesten, ahol újra teljes valójában láthatjuk, hallhatjuk a műveket, az alkotókat és egymást.