Ha az elmúlt évtizedekben tanítványaim a négy országból álló, az Atlanti-óceán s az Északi-tenger határolta Nagy-Britanniáról: a valaha volt legnagyobb birodalomról (a 20. század elején még a Föld népességének egynegyede tartozott hozzájuk), az ipari forradalomról és a kapitalizmusról (a világ első iparosodott állama), vagy csak a világváros Londonról kérdeztek, melynek arculatát a kelták, a rómaiak (i. sz. 43-ban szállták meg), a normannok, a vikingek és persze a kolonizáció során betelepedettek (főként indiaiak) határozták meg, és amely az alkotmányos monarchiának a királynője, II. Erzsébet egyenesági leszármazottja az alapító Hódító Vilmosnak (1066), mindig ugyanazt válaszoltam: irány a British Múzeum. Töltsenek benne egy-két napot, és megtalálják a választ. Arra is, hogy ma miért angolul beszélnek utcán, moziban, popzenében, és miben ugyanolyan és nagyon más, mint a szárazföldi Európa.
A British Múzeum az emberi történelem és kultúra legátfogóbb és legnagyobb emlékhelye. Amióta ember létezik és nyomot hagyott maga után, az a kezdetektől máig végigkövethető pontosan dokumentált anyaga segítségével. 13 millió tárgyon keresztül az emberi tudás, gondolkodás és technika őrzője. 1753-ban nyitották meg, negyven évvel hamarabb, mint a Louvre-ot Párizsban. 1757 óta látogatható a British Library lenyűgöző könyv- és kéziratgyűjteménye.
A múzeum elmondhatatlan gazdag és bemutathatatlan, csak néhány kiemelés: 1802 óta látható itt az egyedülálló rosette-i kő, amelynek megfejtése fordulatot hozott a régészetben és a nyelvészetben. Itt a világ legrégebbi üvege, i. e. 1460-ból Egyiptomból. II. Ramszesz gigantikus szobrai mellett itt a világ legnagyobb múmia- és ékírásgyűjteménye. Órákig lehet az asszír domborműveken a hadászati és vadászjelenetekkel ismerkedni. Az Akropoliszról származó Elgin-márványokról és a Parthenon-frízekről évtizedeken át folyt a vita az athéniekkel, akik visszakövetelték a klasszikus görög kultúra építményeit, saját nemzeti kultúrájuk részeként tekintve rájuk. A rendkívüli húsvét-szigeti szobrokból is van itt, nem kell a világ végére utazni értük. Mint ahogy Afrikába és Ázsiába sem, mert a japán teáskészletektől, kimonóktól a kínai festményeken át a különféle nemzetiségű és a modern művészet alakulására nagy hatású afrikai plasztikák változatos sokasága kínálja fel titkaik megfejtését. Minden van, az eszkimók munkáitól, eszközeitől az ausztrál bennszülöttek, az aboriginek álarcaiig, maszkjaiig.
Valószínűen nincs olyan vallás, sem civilizáció, amelynek szellemi termékeiből, technikai eszközeiből ne lenne a múzeumban közvetítő tárgy vagy dokumentum. Az angolok még vallást is kreáltak maguknak a reformáció során (1534-től VIII. Henrik anglikán egyháza), de a meghódítandó népek vallásaira is odafigyeltek.
Szóval: a British Múzeum utazás időben, térben, hitekben, kultúrákban, nemzetiségekben, iparban, kereskedelemben. Egyszóval az emberi létezésben.
Londonnak elképesztően sok múzeuma, galériája van, tekintélyének, történelmének, méretének és gazdagságának megfelelően. Ezekről terjedelmi korlátok miatt nem fogok írni, csak kiemelem a London szívében, a Trafalgar térnél látogatható, 1829-ben épült National Gallery kb. 2300 minőségi festményét − tanítható általuk a 13. és 20. század közötti művészettörténet. Amikor először kerestem Jan van Eyck Arnolfini házaspárját, mely korszakválasztó mű, az európai polgári festészet kezdete, többször elmentem mellette kicsi mérete miatt. A reprodukciók alapján monumentális méretű olajfestményt kerestem. Minél többször láttam, annál inkább vált számomra ez a hibátlanul tökéletes kompozíció London szimbólumává.
A régi olajtüzelésű erőműből épített Tate Gallery (1879) modern és kortárs gyűjteménye kiegészült az építészetileg is látványos Tate Modernnel (2000), ebben volt tavaly nagy sikerű életmű-kiállítása Maurer Dórának (ritka megtiszteltetés).
És mielőtt folytatnám szinte végeérhetetlenül a Freud Múzeumtól a Sherlock Holmes Múzeumig és a Science-ig, abbahagyom, és csak arról a Leighton House Múzeumról szólok, ahol 2004-ben Ország Lilinek rendezhettem kiállítást. (Elegáns angol katalógus is készült.) London szép zöldövezeti és kiemelten gazdag részében, Chelsea-ben, a Holland Parkban áll az a klasszicista épület, mely a hasonnevű, arisztokrata címet kapó viktoriánus-kori, jellegzetesen angol festő háromszintes háza, műterme, híven őrizve a hagyományokat. 1929-ben nyílt meg múzeumként saját és barátai műveivel. Preraffaelita műgyűjteményével, ázsiai, közel-keleti utazásainak emlékeivel, értékes perzsa és arab kerámiákkal, színes tárgyakkal. Elsőre meghökkentő volt az Arab Terem, az iszlám üveggyűjtemény, Ország Lili monokróm képeit nehéz volt ebben a közegben elképzelni. De hiszen ez is egy darab valódi London: végül is nagyon is összeilleszthető volt a csaknem nonfiguratív, de gazdag jelentésrétegű, számos kultúratörténeti motívumra utaló festői világ ezzel a nagyon is angol környezettel. Meglepően sokan voltak a megnyitón, nem magyarok, hanem a múzeumot patronáló angolok.
Londonban számos atelier-múzeum van, kedvelik a monstruózus templom jellegű múzeumok (bankok, áruházak) mellett az intimebb, díszes tereket és privát életet őrző emlékhelyeket.
