A képek a balatonaligai magasparton készültek ennek az évnek a folyamán. A szöveg hozzá Váli Dezső festőművész blogjából írt, úgynevezett válimák, melyeket lelkigyakorlatként írok már több mint egy éve. Mert nem a szerző a fontos, hanem a szereztetés. Váli Dezsővel összeköt az, hogy mindketten átlátszatlan ablaknál dolgozunk (ő, hogy ne lásson ki, én, orvosként, hogy ne lássanak be), valamint hogy ujjongunk ellenfényben. A hit is számunkra nem egyszerűen fénybe, más megvilágításba, hanem ellenfénybe állít mindent, magunkat is. Damaszkusz nem földrajzi hely… Lehet az aligai magaspart.
A kép erősebb
[vágyaimnál]
kullogok utána
Kedvenc standjánál leültet
a gurulós szatyorral egy padra
Bódult sötét széles keret
két másodpercre Lemostam
Mail ment
szöveg nélkül
A véget nem vallottam be
magamnak Nem múlt Még
próbálkozom
Az ötévenként ideibe
nem válogattak be
Egyedül támadt föl
Alig lehet ráismerni
Mondja: még.
Mondom: jó.
Gondolom: ejha.
Gondolom: ajvé.
És ütöttük tovább.
Ha Egry
József-gyereknek születik
utálja a Balatont
Zarándokmondat koppan
a padlón A tárcám
Nincs több csillogás
csillapító múzeumi üveg
Akkor tehát van
fekete árnyék
Nem lehet több
nagyonfekete lapot csinálni
Lett volna feketébb
Vége és vége Marad
Mai Balatonja: „vonalkód”
Karanténre kellett
a gépet állítani
Amit félbehagyott
engem néz
Önsúlya feszíti
Macskakővel rásegítek
Hideg És egyre hidegebb
Nem keres Csak
fázik a nyaralóban
Parkettázzák valahai repedt
magtárunkat – balatoni nyaralónkat
Mikor áldozáshoz előre jönnek
látom az új padlóburkolatot
Fogom nézegetni
Alighanem jobb az eredeti sötét
Eltűnik a súlya
Lájtos kétségbeesés
Gyónásra vár Oltár előtt szőnyeg
Figyelem és fegyelem
félmilliméteres léptékben
Görgetegkő lenni Tóban
nem folyóban Vagy mindkettő partján
ugyanaz
Kiszelektált nem nézhető fotóim
így nézhetők meg:
