„A dolgok és a jelenségek, miközben azonosak mással, jelen vannak önmagukban is. Mi más lenne ez, ha nem a létezés többszólamúságának és kétértelműségének bizonyítéka?”
Mészöly Miklós: Párbeszédkísérlet (részlet)
Munkáim a gondolatiság és vizualitás mentén kérdeznek rá saját és a néző pozíciójára, teszik ezt úgy, hogy a kérdésfelvetéssel egyidejűleg állítanak is. Állításuk pedig saját megtestesülésükkel és konnotációival is azonos, így felmutatnak és leképeznek egyszerre.
Ez a többszólamúság, akár egy kettős irányú, intellektuális horizonton végbemenő játék a kint és bent, a felszín és a mélyebb rétegek között munkáim létrehozása során foglalkoztat és gyönyörködtet. Egyfajta kettős fókusz, melyet a vizualitás több területén is kutatok.
Képalkotási eljárásomra jellemző egy úgynevezett harmadik hatás elve, amely akár egy vizuális montázs alakul ki a szemlélőben. Munkáim több fizikai és gondolati réteget megmozgatva, az egyéni asszociációs mezőben lépnek működésbe. Ebben a játékban részt vesz a néző és a médium egyaránt, szerepe van az installálás módjának, és a képi motívumnak is. A festészet meta-nyelv újraértelmezése és a személyes miliőben való alkalmazása foglalkoztat.
A befogadót – beleértve magamat is – ahhoz, hogy a fent leírt folyamat részese, megélője legyen, a sokszor groteszkbe hajló humor és az irónia eszközeivel invitálom, a látottak továbbgondolására pedig drámai groteszk felvetésekkel marasztalom.
A kelet-közép-európai hangulat keserédes mosolyával szánk szegletén, évszázados tapasztalatunk a sorok közti olvasás készsége. Erre a kollektív sajátosságra is reflektálnak képi felvetéseim, továbbá sok esetben a címadás is. Úgy gondolom, hogy a munkáim által képviselt önreflektív attitűd hozzájárul a tudatosítás folyamatához, ami előszobája lehet az egyéni változásoknak is. Festészetemben ezúton jelen van a vizualitással egybeforrt etikai minőség.
Kelt: Siófok, 2019. december 4.